Kohók és koholmányok

Válság sújtja az acélipart világszerte, nem is adódott ennél jobb alkalom arra, hogy a rendszerváltás buktatóit több-kevesebb sikerrel átvészelő Dunaferr körül botrányt kavarjon néhány ellenzéki politikus, olyan acélipari szaktekintélyek például, mint Bauer Tamás és Eörsi Mátyás, akik mindketten láttak már acélt életükben, csak legfeljebb nem tudták róla, hogy mi az.

Válság sújtja az acélipart világszerte, nem is adódott ennél jobb alkalom arra, hogy a rendszerváltás buktatóit több-kevesebb sikerrel átvészelő Dunaferr körül botrányt kavarjon néhány ellenzéki politikus, olyan acélipari szaktekintélyek például, mint Bauer Tamás és Eörsi Mátyás, akik mindketten láttak már acélt életükben, csak legfeljebb nem tudták róla, hogy mi az. Felmerül a kérdés, hogy amikor a Horn-kormány két lapáttal szórta a pénzt Diósgyőrre, s a szocialisták által kinevezett diósgyőri vezetők mégis a tönk szélére sodorták az ottani acélműveket, miért nem tobzódott a magyar közélet két neofita kohómérnöke, Bauer és Eörsi a DAM kapujában, s mentették meg Borsodnak az öntödét? Miért nem járták ki, hogy megérkezzék Olaszországból az a mini olvasztómű, amire 1996-ban kifizettek a DAM kasszájából kilencvenmillió forintot, viszont mindmáig nem érkezett meg, a pénznek azonban nyoma veszett? Lehet, hogy akkor még nem voltak ennyire járatosak a szakmában. Ki tudja…?

Mindenesetre mára azért kitanulták a csapolás mesterségét, s csaptak is akkora ribilliót a Dunaferr körül, hogy az ember csak kapkodta a fejét – leszámítva persze azt a hatszáz „melóst”, akik 64 nap leforgása alatt gyakorlatilag újjávarázsolták a Dunaferr kettes nagyolvasztóját. Bauer és Eörsi talán nem tudja, hogy mit ad egy nagyolvasztó, az acélosok majd tízezres csoportja viszont nagyon is.

Végső soron kenyeret. S míg Eörsi Mátyás a Dunaferr kapujában arról beszélt, hogy az Orbán-kormány szomorú sorsra juttatta a vállalatot, a kapun belül több milliárd forintos fejlesztésen ügyködtek. Tonnaszámra fogytak a hegesztők elektródái, száztonnányi kohópáncéllal bélelték a nagyolvasztót, 456 ezer tonna hűtőlapot mozgattak, 15 kilométernyi acélcsövet építettek be. A legjobb alkalom lett volna arra, hogy Eörsi képviselő befáradjon a vezérigazgatóhoz, s rákérdezzen: ugyan mire lenne szükségük, mit lehetne kijárni a nagyvilágban a magyar cég érdekében?

A nagyolvasztó tehát elkészült, s a vállalat a további többmilliárdos korszerűsítésekre összpontosíthat, függetlenül attól, hogy az ellenzéki országgyűlési képviselők ellene dolgoznak.

A Nemzetközi Vas- és Acélintézet legfrissebb jelentése szerint válságban van az acélipar a világon mindenütt, nem jutnak banki hitelhez az acélgyártók, a piaci versenyben pedig elsősorban a gazdaságos, korszerű technológiákra van szükség. Ekképpen a korszerűsítés, a fejlesztés a Dunaferrnek is lételeme. Igaz, a szabad demokratáknak is a politikai kampány, csakhogy… Csakhogy amíg a vasmű dolgozói a megélhetésért, addig a politikai csoportosulás a parlamenti helyekért küszködik. Utóbbi a vállalat rovására. Ha már segíteni képtelenek, legalább ártsanak.