Pártfüggő lebegés

Pontosan azt a stratégiát alkalmazza Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltté választása óta az MSZP agytrösztje, amit a baloldali sajtó okoskodó publicistái a kormányfői és a pártelnöki tisztség szétválasztása óta következetesen a Fidesznek tulajdonítanak. Minden bizonnyal tudatos koncepció húzódik meg ugyanis azon jelenség mögött, hogy Medgyessy – hangsúlyozottan párton kívüli politikusként – a szocialista hátországtól távolságot tartó, a napi belpolitikai vitákon felülemelkedő személyiségként igyekszik megjelenni a közvélemény előtt, ezzel mintegy lemásolva az Orbán Viktorra állítólag kiosztott szerepet.
Ez a törekvés leginkább akkor érhető tetten, amikor a miniszterelnök kihívója önálló kezdeményezéssel lepi meg a nyilvánosságot (és az őt támogató pártot). Alig néhány hete kürtölte világgá az egyre leplezetlenebbül az MSZP és Medgyessy Péter mikrofonállványaként működő kereskedelmi tv2 televízió a kormányfőjelölt kétkamarás parlament létrehozására vonatkozó elképzelését, ám ma már világos, hogy az ötlettel – a médiában elterjedt divatos kifejezéssel élve – nem sikerült tematizálni a politikai közbeszédet. A javaslat ugyanis csak néhány szerepzavarral küszködő álcivil szervezetet hozott lázba, s azt még a potenciális koalíciós partner, az SZDSZ is elutasította. Medgyessy ráadásul a szocialistákkal is szembement ebben az ügyben, hiszen a kétkamarás Országgyűlés ötletének nincs nyoma a pártprogramnak éppen a miniszterelnök-jelölő kongresszuson elfogadott téziseiben, s a választójogi reformmal kapcsolatos parlamenti egyeztetésen sem dobta be ezt a javaslatot a legnagyobb ellenzéki párt. Elgondolkodtató, hogy egyetlen politikus sorakozott fel az elképzelés mögött: Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, aki ezzel az MDF 1989 óta képviselt álláspontjának, ha úgy tetszik, a közjogi kérdésekben különösen egyértelmű antalli örökség egy elemének fordított hátat.
Nem járt több szerencsével Medgyessy Péter a gázárakkal, illetve a kis- és középvállalkozások támogatásával kapcsolatos nyilatkozataival sem, amelyek után kínos magyarázkodásra kényszerült stábja és maga az MSZP is. Utóbbi ügyben Takács Imre szocialista képviselő a Magyar Hírlap keddi számában – látszólag a Medgyessy által feladott magas labdát leütő Kövér Lászlót ostorozva – gyakorlatilag helyreigazítja kormányfőjelöltjét, amikor a magyar kis- és középvállalkozások különleges jelentőségéről értekezik.
A pártok, pontosabban az MSZP fölötti lebegés stratégiája – amely nyilvánvalóan a bizonytalan szavazók minél nagyobb részének megnyerését célozza – a fenti példák ismeretében eddig inkább elhibázott kezdeményezésekben öltött testet. A kormányfőaspiráns részéről amúgy érthető törekvés az MSZP választott testületeitől való elszakadás, különösen akkor, amikor az ellenzéki pártok korrupciós vádjai sorra bumerángként csapnak vissza, legyen szó Dunaferr-ügyről vagy a vadászgépek beszerzéséről.
Azt azonban nem árt tudni, hogy Medgyessy Péter legfeljebb az MSZP aktuális elnökségétől függetlenítheti magát, nem pedig a pártot mindig is a háttérből mozgató, a pártállam bukásakor politikai hatalmát gazdaságivá transzformáló, tengernyi visszaéléssel összefüggésbe hozható posztkommunista poliptól. Hiszen éppen onnan vétetett.