Piacképes a biotermelés

Mindössze egy-másfél százalékán folyik biotermelés a hazai agrárterületnek – ez az uniós átlagnak csupán fele, viszont az utóbbi években megsokszorozódott a „bioművelt” területek nagysága.
Bár Magyarország még messze elmarad a kontinensen élenjáró Ausztria 12-13 százalékos szintjétől, az előző öt év alatt a bioművelésbe bevont terület nagysága meghétszereződött – tudtuk meg az ökogazdaságok minősítésével foglalkozó Biokontroll Hungária Kht. ügyvezető igazgatójától.
Roszik Péter elmondta: a közhasznú társaság jelenleg egyedül foglalkozik e szakterület vizsgálatával, miután a holland érdekeltségű SKAL kivonult a magyar piacról. A tőlük átvett 13 ezer hektárral együtt az idén már 80-85 ezer hektárt tartanak szemmel. Ez roppant dinamikus növekedést jelent, hiszen a Biokontroll 1996-os indulásakor az ökoterületek alig haladták meg a tízezres határt.
A nagy munkaigényű, komoly szaktudást, figyelmet kívánó biogazdálkodás terjedésében egyértelműen szerepet játszik, hogy nincsenek értékesítési gondok. A többiek példája inspirálja azokat, akik belefognak. A termények 95 százalékát ugyanis megveszik az uniós országok, ráadásul a hagyományos mezőgazdasági árucikkekért kapható ár 130-200 százalékáért. A dioxinoktól, BSE-től félő nyugat-európai lakosság egyhatoda szívesen nyúl a biotanúsítvánnyal ellátott termékekhez, amit nem tud kielégíteni az unió belső agrárpiaca. A Biokontroll Kht. minősítését ráadásul mindenütt elfogadják, így a vele rendelkező gazdaságok gond nélkül exportálhatják (sajnos többnyire feldolgozatlan) portékájukat. A legnagyobb vevőkört a németek, a svájciak, a hollandok adják, de említést érdemel az osztrák, a francia, az angol és az amerikai piac is. Itthon egyelőre mindössze néhány cég foglalkozik a termények hasznosításával és forgalmazásával.
Ezzel együtt jelentős kockázatot vállal a biogazdálkodás felé forduló termelő, hiszen idő kell, amíg a kemikáliamentes (például a gyomirtók teljes kizárásával járó), sok munkát kívánó módszert megtanulja. Ráadásul a gazdaság nem válik egy csapásra biominősítésűvé. A szántókultúráknál két év, a gyümölcsösökben, szőlőkben három év az átállási idő. Ezalatt a többletmunkát a bevételek nem kompenzálják – igaz, az agrártárca támogatást nyújt az átmeneti időszak átvészeléséhez.
Az ökogazdaságok között elenyésző számmal találunk állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozásokat. A méhészeket nem számítva az ország egész területén alig húszan nevelnek „tiszta módszerekkel” szarvasmarhát, mangalicát, kecskét, lovat. A növénytermesztők zöme pedig a gabonafélék, az olajos magvak, a zöldségek előállításában lát fantáziát. Az észak-alföldi régióban kétszáz fölött van már a partnerek száma, míg a Nyugat-Dunántúlon 67 biogazdát ismernek.
A kht. minden szerződött partnerét, annak minden egyes parcelláját évente legalább egy alkalommal ellenőrzi. Miután a tanúsítvány nemcsak azt bizonyítja, hogy a „végtermékben” nincs kemikália, hanem a teljes folyamat tisztaságát, árulkodó nyomokat keresnek. Szigorúan ellenőrzik a nyilvántartásokat, s gyanú esetén analitikai vizsgálatot rendelnek el. A szankciók is szigorúak. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztását, apróbb szabálytalanságokat (ilyen lehet a gabona ugyanabba a földbe ültetése kétszer egymás után, ami a szántó kizsákmányolását okozza, s műtrágyázás gyanúját kelti) még figyelmeztetéssel, a tanúsítvány átmeneti megvonásával meg lehet úszni. Lényeges szabálysértést követően (ilyen az ökotermék „gyarapítása” hagyományos terménnyel) azonban vagy új átállási időszakot írnak elő, vagy végleges szerződésbontásra kerülhet sor. Szerencsére a biogazdászok törvénykövető emberek, 2000-ben a félezer partner közül mindössze kilenc ilyen súlyos esetet regisztráltak.