Polgárok kúriája

Kastélyok és kúriák természetesen a déli országrészben is épültek, ám a török hódoltság miatt ezek későbbi korokból származnak, és számuk is jóval kevesebb. Virág Zsolt, a Magyar Kastélylexikon sorozat szerkesztője azonban erről a vidékről is temérdek elfeledett kincset tár az olvasó elé a sorozat most megjelenő Bács-Kiskun megye kötetében.Csupán az összehasonlítás kedvéért: míg Pest megyében 473 kastélyt-kúriát emeltek, Bács-Kiskun megye mai területén mindössze 126-ot. „Az itteni kastélyok és kúriák többsége a dunántúli és észak-magyarországi kastélyokkal sem méretben, sem művészeti értéküket tekintve nem vehetik fel a versenyt” – állítja Virág Zsolt, aki közel három éve tanulmányozza a műemlékileg fehér foltnak számító megyét. Nem véletlen, hiszen a különböző stílusok szinte mindig egyszerűsített formában jelentek itt meg, az épületeket legtöbbször egy-egy helyi mester tervezte, az ő nevük pedig jórészt ismeretlen.Itt, a Duna–Tisza közén kevés birtoklevél maradt fenn, hiszen a nemesség a hódoltságot követően a felvidéki vármegyékbe menekült. Ez később komoly problémát okozott, hiszen a török kiűzése után az Újszerzeményi Bizottság azt is megtehette, hogy idegen eredetű főúri családokat juttatott hatalmas birtokokhoz. Ezeknek a családoknak Ausztriában, Csehországban, esetleg a Felvidéken már kényelmes, jól kiépített várkastélyaik voltak, ezért az újonnan megszerzett hatalmas, de néptelen és nehezen megközelíthető alföldi területeken nem is akartak megtelepedni.A kevés ép kastély-kúria jellegét tekintve jól elkülönül: a középnemesi kúriatípust általában a városokban letelepült, ugyanakkor régi nemesi címmel rendelkező családok kedvelték. Az utcai fronton helyezték el a fő helyiségeket: ez leggyakrabban három egymásba kapcsolódó teremből állt, közülük a legnagyobb a középső volt, amelyet az utca felől az enyhén előrelépő rizalit is hangsúlyozott. A bejárat az udvari oldalról nyílt, itt gyakran mellvédes tornác húzódott.Ha a privilegizált, autonómiát élvező jászkun kerület valamely településén építettek házakat, akkor érdekes módon nem használhatták megjelölésükre a kúria szót. Ennek egyszerű oka, hogy a jászkun városokban a társadalmi hierarchia csúcsán nem a nemesek álltak, hanem azok a nemes és nem nemes „virilis” polgárok, akik 1703-ban az I. Lipót király által a német lovagrendnek elzálogosított kerület önerőből történő visszaváltásához a legnagyobb összeggel járultak hozzá. Éppen ezért kerülték a kúria szó használatát, amely egyértelműen a tulajdonos nemesi címére utalt volna. Jó példa ezekre az épületekre a kunszentmiklósi Virágh-, a kiskunfélegyházi Szabó-Tarjány- vagy a kiskunhalasi Babó-kúria.A megye legnagyobb, legértékesebb épülete kétségkívül a kalocsai érseki rezidencia, amelynek belső berendezése például a díszteremben, a szalonokban, a kápolnában vagy az oratóriumban szinte teljesen megmaradt, valamint a hatalmas könyvtár és a levéltár állománya is megmenekült.A kötet kiemeli még, így mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül a négy saroktornyos, barokk stílusú hajósi érseki kastélyt, a Habsburg-família két karapancsai vadászkastélyát, a tassi Darányi-kastélyt, valamint a solti Vécsey-kastélyt. A határtól pár kilométerre elterülő – döntően romantikus elemeket hordozó – Redl-Podmaniczky-kastély mai formáját a XIX. század hatvanas éveiben nyerte el. Később páratlan szépségű neogót stílusú kápolnát csatoltak hozzá, amelyet a környék népe a budavári Mátyás-templom kicsinyített másának tart. Bár lebontották, Katymáron a Latinovitsok emeltettek egy romantikus stílusú kastélyt az 1840-es években, amikor még döntően a klasszicista stílus számított uralkodó irányzatnak hazánkban. Ezt a hatalmas angolparkkal övezett rendkívül reprezentatív épületet 1945 után a föld színével tették egyenlővé.A magyar történelem ismert személyiségei közül Vécsey Károly 1848–49-es tábornok, aradi vértanú gyermekkorát a solti családi kastélyban töltötte, a pezsgőgyáros Törley családnak és Bauer Rudolf olimpiai bajnoknak szintén e település határában volt rezidenciája. A régi nemesi településnek számító Tasson Darányi Kálmán miniszterelnöknek, Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek volt kúriája. Hóman Bálint közoktatási miniszter – akinek hamvait nemrég azonosították a váci rabtemetőben előkerült csontok között – két kúriával rendelkezett Tasson, valószínűleg itt írta Magyar történet című művét is.Bibó István családjának Kiskunhalason volt kúriája, Horthy Miklós kormányzó fivére, Horthy István tábornok pedig hosszú időn keresztül a katymári kúriában lakott. Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc pénzügyminiszter felesége révén jutott solti birtokokhoz és kúriához.Mindvégig a mai megye területéről beszélünk, hiszen Bács-Kiskun megye mesterséges konstrukció, több egykori vármegye területéből tevődik össze.– A kastélylexikon-sorozat elindítása előtt éppen ezért felmerült az is, hogy az egyes köteteknél esetleg a régi vármegyerendszert kellene alapul venni – mondja Virág Zsolt. – Ez az elképzelés azonban meglehetősen anakronisztikusnak tűnt. Így viszont nem tudni, hogy ha valamikor eljutunk a határon túli területek feldolgozásáig, milyen tagolási rendszert alkalmazunk majd.A Bács-Bodrog vármegye déli részén elterülő, ma Jugoszláviához tartozó kastélyok, kúriák sorsáról nem áll sok adat rendelkezésre. A vajdasági rész épületállományát az elmúlt évtized eseményei miatt nem is vizsgálták a lexikon írói. A felvidéki, erdélyi, burgenlandi, sőt még a kárpátaljai kastélyok sorsáról is több információval rendelkeznek, mint az itteniekről. Csak anynyit tudnak jelenleg – régi vármegyei monográfiák, egykori képeslapok alapján –, hogy 1920 előtt mely településeken melyik családnak volt kastélya, kúriája a vármegyében. Azt viszont, hogy ezeket hogyan hasznosítják, sőt egyáltalán megvannak-e még, a későbbiekben kell feltérképezni.A legtöbb kastélyhoz szervesen hozzátartozott a park is, de csak néhány maradt fenn közülük. Az Alföldön a kedvezőtlen természeti adottságok és az ebből is fakadó magas költségek miatt mérsékelt kastélypark-telepítés folyt. A kisebb parkok ma már többnyire nincsenek meg: kivágták, beépítették őket, jobb esetben elvadult, megcsonkított állapotban ma is fellelhetőek. De vannak pozitív példák is: a kunszentmiklósi Virágh-kúria és az egyik Solt melletti kastély parkját újratelepítették.Divattá vált mostanság az „új kastélyok építése”. Virág Bács-Kiskunban két ilyen épülettel találkozott: az egyiket a barokk stílusú zsirai Pejácsevich-kastély formaelemeinek felhasználásával építették fel néhány éve. Középrizalitja szinte teljesen megegyezik a mintaként szolgáló épületével, csak a homlokzati szakaszt nyújtották meg. Ez az épület a megye déli részén terül el, gondozott park övezi. Virág Zsolt szerint ez azért érdekes, mert az elmúlt évtizedben újonnan épült „kastélynak” nevezett épületeknek gyakorlatilag semmi közük ezen épülettípushoz, többnyire csak méretük miatt nevezi így őket tulajdonosuk, vagy azért, mert úgy gondolja, hogy a „kastélyszálló” kifejezés jobban hangzik az egyszerű szállodánál, és több vendéget vonz. Itt azonban jól felismerhetően, valóban létező minta felhasználásával folyt a tervezés.A másik új épületet Solt mellett emelték. Ez egy olyan kastély romjaira épült fel, amely az eredetiben fennmaradt küszöbön látható évszám tanúsága szerint 1903-ban épült, aztán az államosítás után tsz-használatba került, amelynek áldásos működése folytán olyannyira tönkrement az épület, hogy a régi állapotot már nem lehetett rekonstruálni, új tervekre volt szükség.A megye területén található hazánk legelzártabb kastélya is, ez a Harta-Állampusztán elterülő büntetés-végrehajtási intézet közepén lévő Wagner-kastély, amely jelenleg parancsnoki épületként szolgál. A kastélyt Wagner Pál földbirtokos emeltette 1883-ban, aki birtokán megalapította a mai bv-intézet elődjét. Wagnert ugyanis korábban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és ennek kitöltése után határozta el, hogy az „enyhébbnek minősülő bűncselekmények miatt elítéltek számára” olyan fogházat hoz létre birtokán, ahol szabadabban mozoghatnak és dolgozhatnak, ezáltal könnyebb lesz a beilleszkedésük a „civil” életbe. Állampuszta végül államfogház lett, Nádosy Imre, a frankhamisítási perben elítélt volt országos rendőrfőkapitány is itt töltötte szabadságvesztését.A megyei épületek funkciója ma meglehetősen vegyes, bár sajnos az ország egyéb területeihez képest is igen magas (20%) a romos, pusztuló épületek száma.– Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy sok épület tsz-kezelésben volt az elmúlt rendszerben – véli Virág Zsolt. 1990 után a kastélyok-kúriák nagy része itt is magántulajdonba került, ezek döntően lakófunkciót töltenek be napjainkban.