Svájci brit nyert Scarboroughban

Úgy látszik, nincsen tökéletes versenyzési forma a sakkozásban, mert a mindenhatónak tűnő svájci szisztéma is érzékelhetően botrányos változatokat varázsol elő néha Caissa zsákjából, amelybe mostanában nem szegényes tárgydíjak, de meglehetősen nagy summák is beágyazódnak. Az idei brit bajnokságon 25 000 font várt az eredményes versenyzőkre, akik közül a legjobb idegzetűnek Joseph Gallagher bizonyult. Az utolsó fordulóban fél pont előnnyel vezető (pillanatnyilag svájci illetőségű) nagymester ötlépéses döntetlennel biztosította első helyét és veretlenségét, továbbá 10 000 fontos nyereményét, mert a konkurens játszók közül senkinek sem sikerült megszereznie a teljes egységet, amellyel a szerencse fiát utolérhették volna, hogy holtversennyel dönthessék el, ki a legjobb ez évben Albionban?!

Pillanatképek az utolsó forduló izgalmaiból:

Gallagher, J. (2516) Arkell, K. (2431)

Scarborough (11), 2001

1. e4 e6 2. d4 d5 3. Hd2 Fe7 4. Hgf3 Hf6 5. Fd3 remi.

Emms, J. (2532) Lalic, B. (2528)

Scarborough (11), 2001

Caro Kann védelem (E54)

1. e4 c6 2. d4 d5 3. exd5 cxd5 4. c4 Hf6 5. Hc3 e6 6. Hf3 Fb4 7. Fd3 dxc4 8. Fxc4 00 9. 00 b6 10. Fg5 Fb7 11. He5 Fxc3 12. bxc3 Vc7 13. Fb3 Hc6 14. Fxf6 gxf6 15. Hg4 f5 16. Hf6+ Kg7 17. Hh5+ Kh8 18. d5 Bad8 19. c4 e5 20. Vd2 Hd4 21. f4 f6 22. Bae1 b5 23. fxe5 fxe5 24. Vg5 bxc4 25. Fxc4 Fxd5 26. Fxd5 Bxd5 27. Be3 Bc5 28. Vh6 Bf7 29. Bee1 Vb6 30. Vg5 h6 31. Vg3 f4 32. Vh4 f3 33. Bf2 Bc2 34. Kh1

Izgalom, időzavar és melléfogás. A tét 6000 font, ami nem csekélység egyetlen lépésért. Lalic e pillanatban azonnal eldönthette volna a játszmát; méghozzá egy sakkal! Emlékszem Asztalos Lajos bácsi intelmére: Minden sakkot meg kell nézni, akár mi adhatjuk be, akár az ellenfél.

Ittend 34. fxg2+ volt az egyszerű megoldás: 35. Bxg2 Bxg2 36. Kxg2 Hf3!-mal.

34. Hf5?? 35. Va4 fxg2+ 36. Bxg2 Bxg2 37. Kxg2 Vb2+ 38. Kh1 Hd6 39. Va5 Kh7 40. Vd5 Vf2 remi.

A kibicek látták, hogy sötét 35. Hf2! lépéssel a maga javára írhatta volna be a pontot: 36. Bg1 d2! után. Viszont a szurkolók, sajnos, ritkán juthatnak szóhoz ilyenkor. Ha valaki bekiálthatta volna, hogy: Üsd ki! vagy Húzz be neki, öcsi! akkor más lehetett volna a mese vége. Valójában azonban lelombozódás következett, döntetlen eredménnyel: 35. Bf2+? 36. Kg3 d2 37. Fd8 Be2 38. Fxa5 Be3+ 39. Kg2 Ba3 40. Fxd2 Bxa2 41. Kf3 Ba3+ 42. Ke2 Bh3 43. Fe1 és remi.

Feketéék tehát nem éltek a Fortuna asszonyság felkínálta lehetőségekkel. Gallagher lett a bajnok, de ő is kissé megkeseredett szájízzel, hiszen a jól megérdemelt 10 000 fontjából az adószedők mindjárt levontak vagy 2200-at, hiába él Svájcban, és ottan adózik.

Hát azért ne sajnáljuk nagyon, mert bajnoknak lenni nem is olyan keserves dolog, s ott van a konkurencia is, akik szívesen cseréltek volna vele a legvégén.

Morál?

A versenyszabályok lehetővé teszik, hogy bárki döntetlent ajánljon, bármilyen állásban, bármilyen okból. Ez a személyiségi jogok közé tartozik, s mindenkit megillet. Maga a megegyezés bár kétoldalú ügylet mégsem csupán két játszó ügye, bár a sakktársadalom elnéző, a legtöbb esetben. Aztán a jövő hónaptól kezdve csak azt fogják nyilvántartásba venni a statisztikák, hogy Joseph Gallagher nyolc pontjával brit bajnok, s a többiek mind lemaradtak fél ponttal.

Elgondolkoztató azonban, hogy a brit nemzeti bajnokság csonka mezőnyű volt: Adams és Short, valamint Speelman hiányoztak.

Sok civilizációs újdonságot vettünk át a történelem folyamán a britektől: a fair play, a futball, a lóversenyek, a tenisz stb. stb. Sakkban mind ez ideig a Staunton-sakkfigurák a legnépszerűbbek sakkberkeinkben: hogy a legjobbak nem játszanak a bajnoki címért?

Ezt lehet, hogy Európa köztük Magyarország exportálta a szigetországba. Alig hiszem, hogy boldogabbá tettük a brit sakkrajongókat...