Vagy ki tud lábalni ebből a válságból a DOS, vagy az, ami most történik, nemcsak a Zoran Djindjics vezette kormány, hanem egész Jugoszlávia végét is jelentheti. A válságot névlegesen Momir Gavrilovics volt állambiztonsági tiszt meggyilkolása váltotta ki, akivel azután végeztek, hogy Kos-tunica elnök tanácsadóival a korrupcióról beszélgetett. Ezután a Djindjicshez közel állók azzal vádolták meg az államfőt, hogy párhuzamos állambiztonsági szolgálatot akart létrehozni, de még mielőtt ez a probléma a DOS elnöksége elé került volna, a Kostunica-párti miniszterek elhagyták a kormányt, és a Szerbiában tapasztalható összes gondért a kormány többi miniszterét tették felelőssé. Ezt megelőzően volt egy kormányülés, amelyen arra kötelezték a Kostunica-párti egészségügyi minisztert, hogy pályázatot írjon ki a gyógyszerek beszerzésére. Kasza József, a szerbiai kormány egyik alelnöke úgy látja, éppen emiatt vágott vissza Kos-tunica pártja.
Elképzelhető, már ma összeül a DOS elnöksége, hogy megvitassa az előállt helyzetet. Míg Kostunica pártja az első pillanatban egybehangzóan azt állította, hogy előbb a DOS-on belül, majd a képviselőházban is megbuktatják Djindjics kormányát, most viszont egyes vezetőik beérnék a kabinet gyökeres átalakításával is.
Nem titok, hogy az államfő pártja elsősorban a belügyi és az igazságügy-miniszteri tisztséget akarja, de a koalíció frakcióvezetője máris közölte, hogy nem egyeznek bele a miniszterek leváltásába.
Djindjics kormányfő továbbra is bízik abban, hogy meg tudnak állapodni a DOS-on belül, és a kormány nem bukik meg, ha viszont mégis, akkor az károsan befolyásolná a Nemzetközi Valutaalappal küszöbön álló tárgyalásokat, az éppen csak megkezdett magánosítást és nem utolsósorban a külföldi tőkebefektetéseket. Sokan arra számítanak, főleg az ellenzék, hogy nem sikerül elsimítani az ellentéteket, és Szerbiában választásokat kell tartani. A számítgatások már megkezdődtek, Kostunicáéknak az ellenzéki pártokkal együtt 120 képviselőjük van a 250 fős parlamentben, a kormány megdöntéséhez tehát hat szavazatuk hiányzik. Vladam Batics igazságügy-miniszter abban bízik, hogy a DOS tagjai közül senki sem fog a bukott szocialistákkal és a radikálisokkal szavazni.
Az események mindenképpen hátráltatják a Jugoszlávia jövőjével kapcsolatos tárgyalásokat és a Vajdaság helyzetének rendezését is. A DOS három vajdasági pártja, köztük a VMSZ szervezésében tegnap tízegynéhány vajdasági párt elfogadta a tartomány jövőjére vonatkozó platformot, amelyben a Vajdaságnak törvényhozási, bírósági és végrehajtói funkciókat követelnek. A hónap elején bejelentették, hogy a DOS elnöksége a héten tárgyal a vajdaságiak követeléséről, de ez eléggé bizonytalan. Miodrag Iszakov, a vajdasági reformisták vezetője bejelentette, hogy a DOS elnökségét ő, Nenad Csanak és Kasza József fogják öszszehívni. Ha az ellenzéki tömörülés nem fogadja el a vajdaságiak követelését, akkor a tartományi képviselők szerepét kell növelni – fogalmazott Iszakov, aki korábban nem zárta ki, hogy a tartományi képviselőház írja ki a népszavazást az autonómiáról. Érdekes, hogy az Otpor (ellenállás) népi mozgalom elutasította a találkozóra való meghívást, mert úgy véli, a Vajdaság kérdése sokkal jelentősebb annál, mintsem hogy a DOS politikai irodája döntsön róla. A VMDP-t meg sem hívták, amiből ez a párt arra következtet, hogy az újvidéki összejövetel résztvevői nem akarnak foglalkozni a magyar (perszonális) autonómiával.
Eközben a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában, de családi körben ünnepelte 60. születésnapját hétfőn a háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel gyanúsított Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök. Bár születésnapi tortát – vagy bármilyen élelmiszert és italt – a fogvatartottakra vonatkozó szabályzat értelmében nem vihettek neki, másféle ajándékokat azonban kaphatott.
- Háttér -
Szövetségesből ellenfél Belgrádban
Kostunica pártjának kilépésével a szerb kormányból nyíltan két szemben álló táborra szakadt a Szerbiában kormányzó Demokratikus Koalíció (DOS). A Szerbiai Demokrata Párt (VSS) elég erősnek érezte magát, hogy keréktörésre vigye az ellentéteket, közte és a koalíció többi tagja, a Zoran Djindjics szerb kormányfő nevével fémjelzett és pártja, a Demokrata Párt vezette irányzat között. Kostunicáék elérkezettnek látták az időt, hogy részt kanyarítsanak ki a hatalomból.
De miért került egymással szembe a két DOS-os tábor? A szövetséget gyakorlatilag a Milosevics-rezsim megbuktatásának a szüksége hozta össze és tatotta egyben. Ám ez a „kötelék” megszűnt. A stratégiai kérdésekben pedig sohasem volt összhang a két demokrata párt és a mögéjük felsorakozott politikai erők között. Már eddig is látni lehetett, hogy számos kérdésben teljes a megoszlás a koalícióban. A Milosevics kiszolgáltatása körüli huzavona Kostunicáék vereségével ért véget. Ez a kudarc azonban furcsa módon csak erősítette Kostunica pártját, hiszen felgyorsította a folyamatot, amit korábban is viszolyogva figyelt a DOS többi tagja. A VSS szalonképessé tett nacionalizmusával tömegesen vonzotta magához Milosevics és a szélsőségesen nacionalista Seselj híveit, akik ebben a pártban otthonosan érezhették magukat. Kostunicáék ugyanis szembetűnően sohasem helyezkedtek szembe Milosevics politikai céljaival. Ezt pedig most politikailag kamatoztathatják.
Két lehetőség kínálkozik most a fenyegető kormányválság megoldására. Az egyik, hogy kompromisszumra jussanak a DOS vezetőségében, illetve hogy a VSS erejének megfelelő számú miniszteri tárcát kapjon, tehát nagyobb befolyásra is szert tegyen, ami kétségkívül kihat Belgrád politikai irányvételére. Elfogadható-e ez Djindjicsék számára? Ha nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a rendkívüli választások elkerülhetetlenek. Kostunicáéknak ugyanis feltehetőleg sikerül annyi szavazatot összegyűjteni a Szkujbcsinában, hogy megvonják a bizalmat a kormánytól. Tudni kell, hogy nemcsak a VSS-t képviselők elégedetlenek a kabinet eddigi teljesítményével. De hozhatnak-e radikális változást az erőviszonyokban a választások? Nem valószínű. Attól azonban tartani lehet, hogy Milosevicsék a VSS „képében” próbálkoznak visszatérni. A szavazótábor két táborra szakadna. Az egyikben az európai integráció a nyugati támogatás kiérdemlése, a másikban pedig a „hazafiság, nemzeti büszkeség” az előbbrevaló. Errefelé még ezek a fogalmak kizárják egymást.
Sebestyén Imre
kézilabda Bajnokok Ligája
A Szeged két klasszisteljesítménnyel nyert Dániában a Bajnokok Ligájában
