Sztrádaesztrád

Megjött Keller László, vele a hazugság. Ezt nem csak én mondom, valami hasonlót mondott Keller is a minap az egyik televíziós híradóban. Állt a derék képviselő egy földkupac mellett, a háttérben munkagépek döcögtek, s akkor bátran, miként a nép küldöttétől elvárható, belenyilatkozott a kamerába, olyasmit, hogy ahol ő áll, az a korrupció meg a hazugság helye. Részben igaza van, már egy ideje tapasztaljuk: Keller és a hazugság elválaszthatatlanok. Abban ne kételkedjünk, hogy büntetőfeljelentést tesz a sztrádaépítésnél tapasztalható viszszásságok felderítése érdekében, ha ő megígéri a feljelentést, akkor nem marad el. Hogy találnak-e visszásságokat az erre szakosodott hivatalos szervek, az már más kérdés, Keller megtette kötelességét... (Tőlünk már rég mehetett volna, aligha hiányozna bárkinek.) Ha valaki összekeverné Kellert Kovács Kálmánnal, az SZDSZ sztrádistájával, az ne magában keresse a hibát. Kovács Kálmán is ott bajszolgott valamely hírműsorban, s ő is biztosította a nagyérdeműt arról, hogy a készülő autópálya hasznavehetetlen lészen, s amúgy is lassan, drágán és szervezetlenül épül. Kontrázott neki Lotz Károly, aki természetesen A közbeszerzési pályázat hiánya című örökzöld tinglitanglit vette elő. Bezzeg, amikor ő volt a miniszter, akkor épült ugyan több méter autópálya, de leginkább azzal a céllal, hogy bekerüljön a rekordok könyvébe, mint a világ legdrágább ilyen típusú objektuma.Szóval, aki összetéveszti Kellert meg Kovácsot, az ne csodálkozzon, mert Lotzot is nehéz megkülönböztetni tőlük. Mindhárman apró elemei a nagy szoclib-stratégiának, felcserélhetők, kiválthatók egymással, hogy melyik a szocialista, s melyik a szabad demokrata, az nem oszt, nem szoroz. Személyiségük feloldódik a nagy közös kampányban, melynek lényege, bármit határoz vagy tesz a kormány, azt ledorongolják vagy túllicitálják. Hogy mit próbálnak felülígérni és mit legyalázni, abban ne keressünk logikát, következetességet, az ilyen konzervatív fogalmakkal ők nem tudnak mit kezdeni. A nyugdíjemelésre rátesznek egy (képzeletbeli) lapáttal, a minimálbér-emeléstől elborzadnak. Az egyik nagyon tárgyilagos hírműsor a béremelések lakosságot sújtó hatásairól készített „tényfeltárást”, valóban lesújtó volt. A kormány támogatja az árvíz idején összedőlt, megrongálódott lakóépületek újjáépítését, az ellenzék a sufnit, a disznóólat, a tyúkketrecet, a csőszkunyhót is állami pénzből renoválná. Sorolhatnánk hosszan, mit próbálnak ők felsrófolni, s mit letiporni, de felesleges.Unalmas már azzal előhozakodni, hogy mit tettek ők, amíg hatalmon voltak, arra azonban jó, hogy következtessünk, mit tennének, ha ismét kormányra kerülnének. Bizonyosan közbeszerzési pályázatot írnának ki az autópálya-építés leállítására, meghirdetnék, hogy az olimpia helyett Budapest rendezze meg a VIT-et, lehetőleg a Meleg Büszkeség napján, visszaadnák a Postabankot Princz Gábornak, viszont gondosabban őriznék a VIP-listát. Egyetlen ígéretük vehető komolyan, mindenkit felelősségre vonnak, aki nem tetszik nekik. Ellenben Keller László és Kovács Kálmán csupa szépet és jót fog nyilatkozni az összes csatorna minden hírműsorában, amikor a lakosok, dicséretes civil kurázsival, egy új ösvényt taposnak ki, a Kossuth téri metróállomás és a Parlament közötti gyepszőnyegen. Az ottani fizetőkapukat Lotz Károly fogja felavatni.