Ukrajna kapocs Kelet és Nyugat között

Országaink kapcsolata határozottan felfelé ívelő, Ukrajna és Magyarország álláspontja ugyanis az alapvető nemzetközi kérdésekben azonos vagy nagyon közeli – hangsúlyozta mai budapesti tárgyalásai előtt lapunk kérdéseire válaszolva Anatolij Kinah ukrán miniszterelnök. Mint elmondta: a szomszédos Magyarország kiemelt szerepet játszik az európai struktúrákba integrálódni szándékozó Ukrajna külpolitikájában, és a problémamentes politikai kapcsolatokra alapozva széles körű lehetőségek kínálkoznak a kétoldalú viszony további elmélyítésére is.Ukrajna meglehetősen viharos előzmények után érkezett el függetlenségének közelgő 10. évfordulójához. Mennyire hatottak ki ezek a belpolitikai események az ország stabilitására?– Egy új állam kialakulása mindig bonyolult folyamat, hiszen gyakorlatilag teljesen új társadalmi viszonyok, a fejlett polgári berendezkedés megteremtéséről van szó. Természetesek és törvényszerűek tehát az e folyamatot kísérő nehézségek. Egyszerre zajlik ugyanis a hatalmi intézményrendszer modernizálása, a mechanizmus hatékonnyá tétele és az államirányítás rutinjának megszerzése. Meggyőződéssel állíthatom, hogy Ukrajna a lehető legkisebb kitérőkkel jutott túl ezen út első szakaszán, és ma felemelkedőben van, folyamatosan erősítve a demokratikus intézményeket. Ami az elmúlt hónapok történéseit illeti, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a végrehajtó hatalom vezetésében lezajlott változások is azt bizonyítják, hogy igyekszünk megteremteni az optimális humánbázist, keressük a megfelelő személyeket a további fejlődéshez, a hatalmi viszonyok stabilizálásához. Ami pedig a szólásszabadság biztosítása körül fel-felröppenő híreszteléseket illeti, csak azt mondhatom, hogy azok bizony finoman szólva sem tükrözik megfelelően a jelenlegi helyzetet.– A független Ukrajna tíz éve Kelet és Nyugat között próbálja megtalálni a helyét a világban. Az euroatlanti elkötelezettség deklarálása mellett azonban az utóbbi időben mind látványosabb az országban az orosz térnyerés. Miben látja ennek okát? Nem érzi úgy, hogy a Nyugat mára mintha kissé cserbenhagyta volna Kijevet?– Véleményem szerint a kérdés ilyetén felvetése, miszerint Ukrajna tíz éve Kelet és Nyugat között próbálja megtalálni a helyét, nem igazán megfelelő, ugyanakkor figyelembe véve Ukrajna jelentőségét az európai viszonyokban, érthető. Az ország potenciálja nem engedi meg, hogy statiszták legyünk e viszonyok kialakításában. Az Uráltól az Atlanti-óceánig terjedő bizalom és partnerség megteremtésének kontextusában fontosak vagyunk mind a Kelet, mind pedig a Nyugat számára, hiszen összekötő kapocs e kettő között. Végeredményben mind az Európai Unió, mind pedig Oroszország alapvetően ebből az elvi alapállásból közelít Ukrajnához. Ez a helyzet kiegyensúlyozott külpolitikát követel tőlünk, amely természetesen az ország nemzeti érdekein alapul. Ukrajna számára a stratégiai irányt egyértelműen az európai integráció jelenti, ugyanakkor más partnereivel is stabil, egyenlő jogokon és kölcsönös előnyökön alapuló viszonyra törekszik. Nyilvánvaló, hogy európai integrációról reálisan nem lehet beszélni, ha nem garantáljuk a jószomszédi kapcsolatokat Oroszországgal. E téren tudjuk, voltak problémák, de mára kitörtünk ebből az ördögi körből, és külön hangsúlyt fektetünk a kereskedelmi-gazdasági együttműködésre. Ezzel magyarázható a kétoldalú találkozók utóbbi időben tapasztalt gyakorisága is. Mindezt az „orosz befolyás növekedéseként” értelmezni alaptalan, és a hidegháboru fekete-fehér logikáját követi. Ami a nyugati támogatást illeti, azt az elmúlt tíz évben végig éreztük, és fontosnak tartjuk, mivel Ukrajna helye az egyesült Európában van. A Kelet és Nyugat közötti helykere-sés kérdését tehát államunknak autoriter társadalmi berendezkedéstől az európai normák felé mozgása szempontjából kell és lehet csak értelmezni.– Ön nemrégiben a Nyugaton a reformok letéteményesének tartott Viktor Juscsenkótól vette át a kormányzást. Tény az is, hogy ezt a megállapítást sokan erősen mitizáltnak tartják. Melyek az ön elképzelései a meglehetősen lassan haladó gazdasági-társadalmi átalakulást illetően?– Mindenekelőtt leszögezném, hogy az új kormány folytatja az ország elnöke által meghatározott reformokat, és ebben támaszkodik az előző kabinetek örökségére is. Határozottan el kell oszlatnunk a rólunk mint instabil gazdasági partnerről kialakult képet. Ki kell használnunk azt a kedvező helyzetet, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap ismét érkező hiteleinek köszönhetően sikerült megegyezni a Párizsi Klubbal az adósságok átütemezéséről. Ami pedig a gazdaság lassú növekedésére tett utalást illeti, mindenki figyelmébe ajánlanám a friss makroökonómiai mutatókat, amelyek egyértelmű növekedést mutatnak.– A magyar–ukrán viszonyt nem terhelik politikai problémák. Ezt látványosan igazolta a státustörvény pozitív kijevi fogadtatása is. Ez a tény azonban mintha kissé kényelmessé tenne mindenkit. Kevés konkrét lépés született például a határ menti együttműködés fellendítése érdekében, és sok a teendő az árvízvédelem terén is. Miként lehetne, ön szerint, lendületet adni a gazdasági kapcsolatoknak? Milyen konkrét eredményt vár budapesti látogatásától?– A tárgyalásokon kiemelt figyelmet szentelünk a kereskedelmi-gazdasági együttműködésnek. Érdekeltek vagyunk például az 5-ös számú európai közlekedési folyosó tervének mielőbbi megvalósításában, a határ infrastruktúrájának javításában, a regionális kapcsolatok fejlesztésében. Fontos az áruforgalom további dinamizálása, amely úgy érhető el, ha áttérünk az együttműködés minőségileg új formáira. Itt elsősorban a kereskedelem liberalizálására, a szabadkereskedelmi övezetekben avagy a régiók által teremtett kedvezményes befektetési feltételekben rejlő lehetőségek kihasználására gondolok. Ami a határ menti együttműködést illeti, az ezzel kapcsolatos közös nyilatkozat tervezett aláírása élvezi az EU támogatását, és hozzájárulhat konkrét programok megvalósításához. Nagy megelégedéssel konstatálom a kétoldalú együttműködést a tiszai árvíz elleni harc komplex programjában. Kiemelten foglalkozunk a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával is, és e téren nincs köztünk elvi nézetkülönbség. Ezzel kapcsolatban bízunk abban, hogy az úgynevezett státustörvény alkalmazása is összhangban lesz a nemzetközi joggal, megfelel a mai nemzetközi gyakorlatnak, és nem ütközik az érintett országok törvényeivel sem.