59. Frankfurti Nemzetközi Autókiállítás

Rég várt újdonságok, váratlan meglepetések – és ezzel egy időben az iszonyatos amerikai tragédia. Az autóipar legnagyobb európai ünnepe idén csendben, szomorúan zajlott. Elmaradt a hivatalos megnyitó, sőt, majdnem maga a kiállítás is. A világpremiereket nem kísérte hangos zene, nem táncoltak a lányok, és a számítógépes versenyautó-szimulátorok képernyői jobbára sötétek maradtak.

Bármilyen hihetetlen, az első nemzetközi autókiállítást 104 éve rendezték Németországban. Az egyre népszerűbb expó a világháború után Berlinből Frankfurtba költözött, 1989-et követően pedig a hatalmas érdeklődés miatt különválasztották a személy- és haszonjárművek bemutatóját. A német autóipari szövetség, a VDA idén hatodszor szervezte meg a tisztán személygépkocsikat felvonultató kiállítást, amelyen nem kevesebb, mint 102 autógyár mutatta be újdonságait és elképzeléseit.
A kiállítás főszereplői természetesen a hazai gyártók voltak, akik hatalmas alapterületen mutatták be jó előre beharangozott nóvumaikat. Érdekes módon éppen a BMW 7-es, amelyet túlzás nélkül nevezhetünk a szalon sztárjának, meglehetősen visszafogott külsőségek mellett fogadta az i-Drive és az egyéb elektronikai ínyencségek iránt érdeklődő vendégeket. Annál több reflektorfény jutott a Volkswagen Polónak, az Audi A4 Avantnak és kabriónak, valamint a Mercedes SL-nek. Az Opel egyetlen vado-natúj autója az a Corsa-származék volt, amellyel Rüsselsheim is ki kíván magának hasítani egy vastag szeletet a Renault Kangoo, Citroën Berlingo/Peugeot Partner és Fiat Doblo által kisütött egyterű-tortából.
A városi kisautók, illetve az alsó középkategória dominanciája – csakúgy, mint az eladási statisztikákban – Frankfurtban is érezhető volt. A már említett Polo mellett itt debütált a Ford Fiesta, a Citroën C3 és a Honda Jazz, egy mérettel feljebb pedig a Fiat Stilo, illetve a Toyota Corolla utódmodellje tartott számot érdeklődésre. Ezen autók közös jellemzője a boszorkányos ügyességgel kialakított belső tér, amelyről néha alig hiszi el az ember, hogy elfér a karosszéria szabta korlátok között.
A középkategóriát a Skoda Superb és a Nissan Primera, míg a felső osztályt a BMW zászlóshajója mellett a Cadillac CTS és a Lancia Thesis képviselte. Ez utóbbi kettő fényesen példázta az autóipar legújabb irányzatát, a letisztult, geometrikus formák bátor alkalmazását.
Azoknak sem kellett csalódniuk, akiket nem a hétköznapi halandók számára tervezett autók csábítottak ki a negyedmillió négyzetméternyi kiállítási területre. Új vadállattal jelentkezett a Lamborghini, a Porsche bemutatta a 911 új generációját, és olyan különlegességeken is ámulhatott a nagybecsű, mint a holland Spyker Audi-technológiára épített kétüléses sportkocsija vagy a patinás angol manufaktúra, a Morgan új csúcsmodellje.
Ugyancsak népes volt a koncepcióautók tábora. A Seat Tango egy habkönnyű, ám kőkemény roadster, az Opel Frogstert a Nintendo-nemzedék számára tervezték, míg a Citroën C-Crosser vagy a Saab 9X az ember és gép közti kapcsolatteremtés új lehetőségeit firtatta. Ez utóbbi téma egyébként végigvonult a szalon egészén. Alig volt olyan kiállító, aki legalább egy tanulmány erejéig ne mutatott volna be valami utasbarát elektronikai megoldást. A Fiat személyre szabható műszerfala, a japánok tolatókamerái és az interaktív infotainment, azaz fedélzeti tájékoztató és szórakoztató berendezések garmadája új megvilágításba helyezik a megbízható gépkocsi fogalmát – gép és ember együttélésében soha nem látott távlatok nyíltak meg.