A katonai válaszcsapás lehetőségei

Az Egyesült Államok és szövetségesei – amennyiben tisztázódik, hogy milyen csoport, milyen háttértámogatással hajtotta végre a terrorakciót – készen állnak arra, hogy válaszcsapást mérjenek. Mindeközben olyan vélemények is elhangzottak, hogy a terrorellenes intézkedések és összefogás kereteit tovább kellene szélesíteni, hogy az magába foglalja Oroszországot, Kínát és az arab országokat is. Az USA Pakisztánt is felkérte, hogy működjék közre a terrorizmus elleni harcban.

Colin Powell amerikai külügyminiszter hangsúlyozta: Washington nemzetközi összefogást akar kialakítani a terrorizmus ellen, és ebben az összefogásban nem csupán a NATO-szövetségeseknek, hanem Oroszországnak, Kínának, valamint az arab államoknak is helyük van. Eközben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy csökkentik a hadsereg riadókészültségének fokát: az eddig érvényes, legmagasabb fokozatú delta készültség helyébe szerda estétől az egy fokozattal alacsonyabb, charlie készültség lépett.
A kongresszus két vezető pártjának tagjai, a republikánusok és a demokraták arra is hajlandónak mutatkoztak, hogy felülemelkedjenek a köztük lévő ellentéteken a rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban, és gyorsan haladjanak a terroristaellenes harc fokozásához szükséges pótlólagos források megszavazása felé is.
A kongresszusban vita is kibontakozott amiatt, hogy tavaly decemberben Bill Clinton akkori amerikai elnök környezete pontos hírszerzési információkat kapott Oszama bin Laden dúsgazdag szaúdi terroristavezér hollétéről, és katonai tervet is készített, hogy lecsapjon rá, de a vezetés végül elvetette a támadást.
Más források szerint decemberben Bin Laden valószínűleg műholdas vagy közvetlen személyi megfigyelés alatt is állt, de a hadművelet-tervezők egyfelől attól féltek, hogy mire lecsapnak, más búvóhelyre menekül, másfelől attól, hogy a támadásnak túl sok lesz a nem kívánatos áldozata. Bin Laden ellen Washington 1998-ban már fellépett katonai erővel, kelet-afganisztáni kiképzőtáborait Tomahawk rakétákkal lőve. Abból a támadásból Bin Laden megmenekült, de húsz követője meghalt.
Simon Peresz izraeli külügyminiszter szorgalmazta, hogy a NATO közösen az orosz haderőkkel és más államokkal, alakítson nemzetközi egységet a terrorizmus elleni harcra. A politikus szerint a más – időközben célját vesztett – feladatra szánt nemzetközi csapatokat kell most átszervezni a „civilizációt veszélyeztető” erők elleni harchoz.
A terroristák elleni átfogó harcot sürgetett a Deutschlandfunkban Henry Kissinger is. A volt amerikai külügyminiszter kijelentette: ha kiderül a keddi barbár akciók elkövetőinek személye, akkor megtorló csapást kell végrehajtani ellenük. Nem szabad azonban azt hinni, hogy egyetlen ilyen csapás véget vet a dolognak. A bosszúnál sokkal fontosabb a terrorszervezetek elleni fellépés.
Az arab szélsőségesek időközben állítólag kiürítették afganisztáni táboraikat, mert az Egyesült Államok válaszcsapásaitól tartanak a New York és Washington elleni terrortámadások megtorlásaként.
*
Az amerikai és szövetséges haderőknek jelenleg rendkívül korlátozott lehetőségeik vannak egy gyors válaszcsapásra. Közvetlenül a szervezetet, annak tagjait és „agytrösztjeit” rendkívül nehéz olyan fegyverekkel támadni, melyeket hagyományos hadviselésre, objektumok és harceszközök megsemmisítésére szántak. Amennyiben változik a helyzet, és az akciók mögött állami támogatást fedeznek fel, csak úgy válik lehetségessé ezek felhasználása. A terroristák és rejtett helyen lévő bázisaik ellen titkosszolgálati akciókkal, illetve különleges erők, kommandók bevetésével lehet harcot folytatni. Ennek a lehetősége azonban több szempontból is kockázatos: egyrészt az elkerülhetetlen veszteségek miatt, másrészt pedig azért, mert a bevetett erők szembekerülhetnek a terroristáknak otthont adó ország reguláris csapataival is. A számításba vehető ázsiai országok (például Afganisztán, Irak, Irán, Pakisztán) egyes szabdaltabb területein pedig előfordulhat, hogy ott úgy ütöttek tanyát a merénylők mögött álló csoportok, hogy arról a „házigazdáknak” akár nincs is tudomásuk.

Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkelye megállapítja: „a felek egyetértenek abban, hogy ha fegyveres támadás történik egyikőjük, vagy közülük több állam ellen Európában vagy Észak-Amerikában, akkor azt úgy értékelik majd, mint támadást az összes tagállam ellen. Ennek következtében egyetértenek, hogy egy ilyen támadás esetén mindegyikük – az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye által elismert egyéni vagy kollektív, törvényes önvédelem jogával élve – segítséget nyújt az így megtámadott tagállamnak vagy tagállamoknak, méghozzá úgy, hogy azonnal, egyénileg és a többi tagállammal egyetértésben olyan lépést tesz, ideértve a katonai erő használatát is, amilyent szükségesnek tart az észak-atlanti térség biztonságának helyreállítására és biztosítására. Minden ilyen jellegű fegyveres támadást és az ennek következtében hozott összes intézkedést azonnal az ENSZ Biztonsági Tanácsának tudomására hozzák, s ezek az intézkedések akkor érnek véget, ha a Biztonsági Tanács megtette a szükséges lépéseket a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására, fenntartására.”

Határozatban ítélte el New Yorkban az ENSZ-közgyűlés 56. ülésszaka a keddi amerikai terrortámadásokat. Hon Szun Jung dél-koreai külügyminiszter, aki a 189 tagországot tömörítő közgyűlés soros elnöke lesz az elkövetkező egy év során, az üléscsarnok szónoki emelvényéről szenvedélyes hangú beszédben ítélte el a keddi barbár terrorcselekményt. Hitet tett amellett, hogy semmilyen terrorizmus nem lesz képes eltéríteni a világszervezetet a nemzetközi béke érdekében való következetes fellépéstől – attól, ami alapítása óta fő feladata az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A közgyűlés 56. ülésszakának első határozata a keddi merénylet megbélyegzéséről szólt. A határozat – miként a korábban elfogadott biztonsági tanácsi határozat is – kiemelte: nem csupán az elkövetők, hanem segítőik és védelmezőik is felelősséggel tartoznak. (MTI)