Kegyetlen ébredésről ír a Le Figaro, olyanról, amely rádöbbentette a világot a földgolyó első számú katonai, technológiai és ipari óriásának végtelen sérülékenységére. A konzervatív lap szerint szimbolikus az, hogy a „Sátán elleni küzdelemben” halálra elszánt, égből jött öngyilkos kamikazék olyan időszakban csaptak le, amikor a modern államok hadseregei „édeskés kódnevek” alatt katonai akciókat hajtanak végre a kockázat nélküli örökös győzelem reményében. A Nyugat, amely a berlini fal leomlása után az ellenség nélküli rendszer képzetében ringatta magát, és saját anyagias szemléletű békemodelljét akarta rákényszeríteni a világra, kegyetlen választ kapott, amely logikus módon vallási alapú, esztelen és fanatikus. A terrorizmus minden eddiginél nagyobb pusztítását elemző cikkek többnyire leszögezik, hogy az ilyen támadásokhoz hasonló eseménysor ellen szinte lehetetlen védekezni. A The Independent vezércikkében például arra hívja fel a figyelmet, hogy a terrorizmus ellenében nagyon ritka a teljes győzelem.
„Kétségkívül újfajta, talán világméretű háború kezdődött, amely főszereplőit és a hadműveletek jellegét tekintve is példa nélkül áll” – írta a mérsékelten konzervatív La Libre Belgique. A szerző szerint ha az eddig legvalószínűbbnek tekintett feltételezés igazolódik be, vagyis „ez a háborús cselekmény közel-keleti eredetű, akkor e térség politikai és katonai térképe holnapra ugyanúgy darabokra fog szakadni, mint a két New York-i felhőkarcoló.” A lap attól tart, hogy ebben az esetben ez a keddi nap annak a fél évszázados építőmunkának a végét jelenti, amelyben – néha kaotikus körülmények között ugyan, de szívós erőfeszítések árán – világméretekben sikerült megteremteni egy újfajta együttélést, egy új nemzetközi rend és talán morál alapján. De még a dolgok legszerencsésebb kimenetele mellett is a félelem, a pszichózis, a megtorlások, a bunkermentalitás napjai, talán hónapjai következnek.
Az első globalizációs háborúnak nevezi a történteket a Der Standard, a hátteret pedig az amerikai kormány arroganciájának – így a kiotói szerződés felmondásának, a rakétaelhárító rendszer építésének –, és egyebek mellett az amerikai popkultúra terjeszkedésének keverékében, illetve az iszlám fundamentalisták körében ezáltal kiváltott gyűlöletben látja.
Több elemző felveti azt is, hogy a washingtoni kormányzat távolságtartó magatartása és az izraeli kormányfő keményvonalas politikája iránti türelme szerte a térségben feltüzelte a szélsőségeseket, akiknek bármilyen ürügy jó arra, hogy demonizálják az amerikaiakat. A The Guardian szerint szükségessé vált az egész amerikai külpolitika felülvizsgálata, elsősorban a közel-keleti térséget és az Izraelhez fűződő kapcsolatokat illetően. A baloldali napilap hangsúlyozza, hogy a terrortámadások nem a demokrácia és nem a szabadság, a szabad világ ellen irányultak, hanem a terror és az elnyomás szimbólumai ellen – a mozlim világ szemében ezt testesíti meg a World Trade Center, a Pentagon és Camp David. A konzervatív Die Presse úgy véli, hogy az amerikai megtorlás „masszív lesz”, és alkalmas arra, hogy az iszlám világgal való konfrontációba taszítsa a szuperhatalmat.
***
Az apokalipszisről, harmadik világháborúról cikkező orosz sajtó láthatóan magáévá tette a hivatalos moszkvai véleményt, amely szerint az események Oroszország álláspontját igazolják: a terrorizmus ellen világméretű fellépésre van szükség, és mindenkinek el kell ítélnie annak bármilyen formáját. Az Izvesztyija szemleírója szerint a Nyugatnak át kell értékelnie hozzáállását Oroszország csecsenföldi politikájával kapcsolatban is, amelyet egyértelműen a nemzetközi terrorizmus elleni harccal azonosítanak Moszkvában.
Charlie Kirk
Kitalált vádak célpontja lett Charlie Kirk
