Mikor merült fel az Állami Számvevőszék újbóli felállítása?
– Először 1988–89-ben volt tapasztalható, hogy felerősödött az igény: a parlamentnek legyen ellenőrző szervezete. Akkor felmerült az is, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) adjon javaslatokat, tegyen észrevételeket a parlamentnek. Volt is ilyen kísérlet, mert olykor a zárszámadás kapcsán a KNEB készített szakvéleményt. Az azonban, hogy ez a parlament elé kerülhetett-e, az akkori kormánytól függött. Ugyanakkor az is világossá vált: az az út nem járható, hogy a kormány megszűri, mi jusson a parlament elé és mi nem. Ezért erősödött fel az a kívánalom, hogy a parlamentnek legyen egy független, objektív ellenőrző szerve. Majd 1989 tavaszán a parlamentben az egyik képviselő felszólalt, és kérte, hogy hozzák létre az Állami Számvevőszéket. A parlament ekkor megszavazta egy bizottság felállítását, amely 1989 nyarán létre is jött.
– Az előkészítés akkor milyen stádiumban volt?
– Szerveztünk egy konferenciát, amelynek az volt a témája, hogy mit jelent a számvevőszék a világban, és merre kellene mennünk. Alapvető elvárásként fogalmazódott meg, hogy a szervezet független legyen, a parlamenthez tartozzon, és így a parlamentnek lehetősége nyíljék arra, hogy ellenőrzést végezhessen a közpénzek felhasználása felett.
– Az előkészítés után mennyi időbe telt, hogy a számvevőszékről rendelkező törvényt elfogadták?
– Három hét alatt történt meg az alkotmány, a választási törvény, az Alkotmánybíróságról szóló törvény, a párttörvény és az Állami Számvevőszékről szóló törvény elfogadása. Valójában ez az időszak a demokratikus jogállam megalkotásának reneszánsza volt. Délelőtt tárgyalták a törvényt, délután pedig a szervezet elnökét és két alelnökét választották. Így 1990. január 1-jével létrehozták a mai ÁSZ-t.
– Mivel kezdődött a számvevőszéki munka?
– Január 2-án már összehívtuk első értekezletünket, amelynek végén esküt tettek a munkatársaink. Ekkor a szervezet létszáma még nem érte el a kétszáz főt. A kollégák kiválasztása pályáztatás útján történt, a 200 álláshelyre 700 pályázatot adtak be.
– Mikor kezdték el az első vizsgálatot, és mi volt a tárgya?
– Január 3-án már vizsgálta a számvevőszék az MSZP vagyonának helyzetét. Ez a munka azért is volt egyedülálló, mert az MSZMP megszűnt, és az MSZP megkapta ennek vagyonát. Ezt a vizsgálatot meg is tárgyalta az akkori parlament. A következő javasolt feladatunk a magyar adósságállomány ellenőrzése volt, meg kellett vizsgálnunk, hogyan alakult ki a magyar állam eladósodása. A törvény már ekkor kötelezővé tette a zárszámadás és a következő évi költségvetési terv ellenőrzését. Igazából az első megjelenésünk a parlament előtt az 1989. évi zárszámadás véleményezése volt.
– Mi volt a következő nagy feladat?
– A párttörvény kötelezte az ÁSZ-t, hogy ellenőrizze évenként, illetve kétévenként a pártokat. Ennek a megszervezése viszonylag nagy gondot jelentett, hiszen tudtuk, hogy a pártok érzékenyek erre. Ezért létrehoztunk egy olyan csoportot, amelyben még véletlenül sem szerepelhetett olyan személy, aki valaha párttag volt. A továbbiakban ez a csoport végezte a pártok gazdálkodásának ellenőrzését. Ehhez a munkánkhoz készítettünk egy ellenőrzési programot, amelyet közzétettünk a hivatalos lapunkban, azért, hogy a pártok tudomást szerezzenek arról, az ÁSZ minden pártnál ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, és ugyanazokat a területeket ellenőrzi.
– Nem lehetett könnyű az önkormányzatok ellenőrzése sem.
– Valóban, hiszen új polgármestereket választottak, új képviselő-testületek jöttek létre. Az első években bárkit ellenőriztünk, munkánkban közel azonos súlyt kapott a segítés és a számonkérés. Az első három évben azon kellett gondolkodnunk, hogyan jutunk el gyorsan oda, hogy mindent elvégezzünk, amit a törvény előírt. Eközben elkészítettük az államadósság ellenőrzését, ami nagy munka volt. Parlamenti fogadtatása azonban mégsem olyan volt, amire mi gondoltunk. Meglepett bennünket, hogy ezt a jelentést egyetlen bizottság sem tárgyalta meg. Valószínű, hogy akkor a parlament sem érzékelte, hogy az ÁSZ mire képes, és milyen információkat tud adni. A zárszámadásnál és a jövő évi költségvetésnél azonban már megtették ezt, hiszen a parlamenti képviselők a maguk személyes hasznára elővették vizsgálati anyagainkat. Ezt követően javasoltuk, hogy legyen egy számvevőszéki bizottság is, amely rávilágít munkánk jelentőségére. Nem telt el sok idő, amikor megkaptuk az első, törvényi előírásokon túli munkánkat is. Antall József miniszterelnök felkérte – a kormány döntése alapján – az ÁSZ-t, hogy vizsgáljuk meg a bős–nagymarosi beruházásokat. Ez volt az első titkosított vizsgálatunk is, amelynek titkosítása 1999-ben járt le.
– Indokoltnak tartja, hogy bizonyos vizsgálatokat részleteiben titkosítsanak?
– Amikor a számvevőszéki törvényt készítettük, az egyik alapkritérium az volt, hogy az ÁSZ munkája nyilvános legyen, ez a hitvallásunk is. Az azonban más kérdés, hogy amit államtitoknak vagy üzleti titoknak minősítenek, az nálunk is akként jelenjen meg. Az ÁSZ a banktitokba az 1998-ban hozott módosítást követően nézhet bele, ezt azelőtt nem tehettük meg. Nem örülünk annak, ha valamit titkosan kell kezelnünk, és a nyilvánosság felé valamilyen rejtjelezéssel kell tovább adnunk. A titoktörvény azonban az ÁSZ-ra is vonatkozik, így ha a titokgazda azt mondja, hogy nem lehet nyilvánosságra hozni valamit, akkor nekünk ezt be kell tartanunk. Többször kértünk állásfoglalást az Igazságügyi Minisztériumtól (IM) és az ügyészségtől arról, hogy mi is a pontos definíciója a bank, illetve üzleti titoknak. Ismereteim szerint az IM-ben most készül egy olyan törvény, amely mindezt tisztába teszi.
– A privatizáció ellenőrzésének feladatát mikor kapta meg az ÁSZ?
– Az ÁPV Rt. évenkénti ellenőrzését 1994-ben kaptuk meg. Ennek az az érdekessége, hogy míg a bizottságok mindig megtárgyalták jelentésünket, addig a parlament ezt sosem tette meg. 1994 óta egyébként rutinszerűen folynak a munkálataink, megmaradtak a klasszikus feladatok, mint a költségvetés, a zárszámadás, az ÁPV Rt., a pártok és az önkormányzatok ellenőrzése, és mindig adódnak pluszfeladataink is. Folyamatos gondot jelentett és mi is így véltük, hogy az önkormányzatok ellenőrzése nem megfelelő. Ez végigkísérte a számvevőszéket 1991-től 2001-ig. Mára ez is megoldódott, hiszen megkaptuk a megfelelő létszámot ahhoz, hogy a jövőben négyévenként minden önkormányzathoz eljuthassunk.
– A parlament hogyan viszonyult egykor, és hogyan viszonyul ma a számvevőszék munkájához?
– Működésünk első két évében nem nagyon érzékelték még munkánk szerepét, fontosságát. Azonban később egyértelművé vált, hogy a parlament a számvevőszék jelentéseit magáénak tartja. Egyrészt úgy, hogy jelentéseinket egyre több bizottság tárgyalta, és rendre megerősítették javaslatainkat. Kiemelt súlya van a zárszámadási és a költségvetési jelentéseknek; a parlament plénumán is sokszor hivatkoznak megállapításainkra pró és kontra, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt.
– Meg tudott maradni az ÁSZ pártsemleges szervezetnek az eltelt tizenkét év alatt?
– Arra mindig nagyon ügyeltünk, hogy még a látszata se merülhessen fel annak, hogy elfogultak vagyunk bármilyen irányban. Úgy gondolom, ha van valamilyen sikere a számvevőszék tizenkét éves munkájának, akkor az egyik a szakmai munkája, a másik pedig a függetlensége, tárgyilagossága.
– Volt arra példa, hogy bárki befolyásolni akarta volna a számvevőszéket?
– Így nem lépett föl senki, ám az megesett, hogy arról érdeklődtek, mit kell csinálniuk, hogy ez vagy az a megállapítás ne jelenjen meg a jelentésünkben. (Ha például azt állapítottuk meg, hogy valamilyen pénzt jogosulatlanul használt fel a vizsgált szerv, de időközben befizette az összeget, akkor az ÁSZ leírta, hogy milyen szabálytalanságot talált, de leírta azt is, hogy már befizették a jogtalanul felvett összeget. Az ÁSZ egyik jelentésében sem minősít, kizárólag tényeket közöl.)
– Felmerült az ÁSZ életében, hogy mint néhány más országban, erősebb jogosítványokkal, hatóságként működjenek?
– Nem, mert azok a számvevőszékek más társadalmi berendezkedésű országokban működnek. Egy német kifejezéssel élve „pallosjog nélküli hatalom” a számvevőszék. Javaslatot tehetünk a parlamentnek, így elértük azt, hogy a vizsgált fél azt mondja: ha ezeket a megállapításokat a parlament elfogadja, akkor nekem is így kell tennem, végre kell hajtanom a számvevőszék javaslatait. Azonban van még egy jogosítványunk. Minden évben beszámolunk a múlt évi munkánkról, és ha azt tapasztaljuk, hogy a javaslatainkat a vizsgált fél nem fogadta meg, és nem tette meg a szükséges intézkedéseket, akkor azt az éves jelentésünkben leírjuk. Egy parlamenti anyagban címzetten megjelenni senkinek nem kívánatos, ez pedig kellő visszatartó erő.
Demján Sándor Tőkeprogram
Demján Sándor-tőkeprogram: valódi szintlépés a magyar KKV-k számára
