Az üzenet célba érkezett

Villámrajtot vett a kormányzó jobbközép koalíció az elmúlt héten, a jövő évi választások szempontjából döntő jelentőséggel bíró őszi belpolitikai szezon kezdetén. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha a hét eseményeit nem egymástól elszigetelten, hanem egyetlen folyamat szervesen egymáshoz kapcsolódó láncszemeiként próbáljuk meg elemezni. Vitathatatlan, hogy a legfontosabb, a közelgő országgyűlési választások eredményét érdemben befolyásoló belpolitikai esemény a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum választási megállapodásának az aláírása volt. A Gallup legfrissebb, már a két párt közös listájának a támogatottságát is mérő kutatása – amelyet lapunk szombati számában részletesen ismertettünk – kisebbfajta fordulatról tudósít. Csak emlékeztetőül: a közös lista nem egyszerűen összegezte a Fidesz és az MDF külön-külön mért szavazótáborát, hanem a választókorú lakosság körében a támogatottság további háromszázalékos növekedését hozta. Így a Fidesz–MDF-listát 32, az MSZP-t pedig 29 százalék támogatja. Nem csoda, hogy a megállapodás aláírásának híre élénk reakciókat váltott ki a politikai ellenfelek táborában. Az elsősorban a sajtó által gerjesztett utóvédharcok, a forrongó MDF-ről és az egyezség felrúgásának lehetőségéről fantáziáló híradások már nem változtatnak a lényegen: az utódpártnak a jövő évi választásokon egységes polgári oldallal kell megküzdenie, amely nem teszi meg a baloldalnak azt a szívességet, hogy az összefogás hiányában szavazatok százezreit pocsékolja el. Sokszor elhangzott már, de most érdemes megismételni: 1994-ben úgy aratott földindulásszerű győzelmet az MSZP, hogy listán kevesebb szavazatot kapott, mint a keresztény-konzervatív, illetve polgári pártok összesen. Ám a jobboldal teljes széthúzása és a magyar választójogi rendszer sajátosságainak köszönhetően mégis az ismert eredmény született hét évvel ezelőtt. 1998-ban a Fidesz úgy tudta megelőzni a szocialistákat, hogy a kisebb jobbközép pártok a politikai racionalitásnak fittyet hányva önállóan indultak, s az MDF is csak részleges megállapodást kötött a mai vezető kormánypárttal, így a polgári oldal ekkor is több százezernyi szavazatot veszített. A mostani megállapodás azt jelenti, hogy a jobbközép szavazatok 2002-ben gyakorlatilag hiánytalanul hasznosulnak majd, ami akár el is döntheti a kiélezett választási küzdelem végkimenetelét. A Gallup felmérésének talán az a legreménykeltőbb adata, hogy jelentős mértékben csökkent a bizonytalanok aránya. A jobbközép összefogás üzenete célba ért: újabb háromszázaléknyi támogatót mozgósított a polgári oldal mellett, miközben ugyanennyi korábban bizonytalan szavazóval növelte táborát az MSZP is. Mindez újabb lépést jelent a kétpólusú rendszer irányába, s egyben tovább csökkenti a kisebb pártok esélyeit. Ezt továbbgondolva megállapítható: a két nagy politikai erő (Fidesz–MDF és MSZP) közelebb került ahhoz, hogy győzelme esetén kényszerkoalíció nélkül kormányozzon 2002 után.
Nem csupán az egy hete aláírt választási megállapodás jelzi azonban a belpolitikai erőviszonyok módosulását. A parlament őszi ülésszakának kezdetén ismét kiderült, hogy az ellenzék nem képes versenyképes alternatívát nyújtani a koalícióval szemben. Mi másra lehet következtetni abból, hogy a miniszterelnök parlamenti beszámolójára az MSZP részéről a közvélemény számára ismeretlen Francz Rezső képviselő válaszolt, akinek hozzászólásából hiányoztak a markáns elemek, a választóknak szóló világos üzenetek? (Jellemző, hogy a sajtó az ellenzéki reakciók közül inkább a jóval kisebb SZDSZ szónokának, Szent-Iványi Istvánnak a felszólalását idézte.)
Elgondolkodtató, hogy miért követeli a heti ülésezés visszaállítását az az MSZP, amelyik háromhetente sem tud érdemi kérdéseket felvetni az Országgyűlésben. Azok az üzenetek pedig, amelyek az elmúlt héten a szocialisták háza tájáról érkeztek, nem kecsegtetnek sok jóval. Az adatvédelmi biztos posztja betöltésének további akadályozására, az Európai Parlament egyértelműen pozitív országjelentése megváltoztatásának szándékára, Keller László folytatódó ámokfutására – a képviselő Tasnádi Péterre (!) hivatkozva támadta a belügyminisztert – az tette fel a koronát, amikor fiktív számlákat találtak a szocialista pártközpontban annak az ötmilliárd forintos bűnügynek a kapcsán, amelybe a vecsési MSZP-elnök is belekeveredett. Mindazonáltal súlyos hiba volna a koalíció részéről, ha lebecsülné riválisát. A hiteles mondanivaló hiánya a jelenlegi médiaviszonyok mellett nem feltétlenül zárja ki egy párt sikerét, a korrupciós botrányokat pedig a kettős mérce alkalmazásában oly kiváló társutas sajtómunkások készek elsikálni. Medgyessy Péternek ráadásul a jelek szerint sikerült a háttérbe szorítania az MSZP-n belüli ellentéteket, s a demokráciákban példátlan médiahátszéllel rendelkező miniszterelnök-jelölt megszólalásaival nem elsősorban a szilárdan a párt mögött álló baloldali szavazókat, hanem a bizonytalanokat igyekszik megszólítani. Biztosak lehetünk abban, hogy naponta láthatunk, olvashatunk megható beszámolókat a gyermekeket istápoló, szociálisan hiperérzékeny, erdélyi származását folyvást hangsúlyozó Medgyessyről, akinek eközben nem kell válaszolnia a közeli és távolabbi múltját, üzleti kapcsolatait és mostani kijelentéseinek ellentmondásait firtató kérdésekre.
Ilyen körülmények között a választások előtti kiélezett küzdelemben a legkisebb politikai – vagy egyszerűen kommunikációs – hibának is súlyos következményei lehetnek. Az azonban most már bizonyosra vehető, hogy a jobbközép oldal a legnagyobb hibát nem ismétli meg: erőit összefogva indul neki a kampánynak. Az egyetlen hátralévő feladat a megroppant kisgazdapárt maradék támogatói közül minél többet felsorakoztatni a morális integritásukat megőrző kormánypártok mögé.
A Fidesz és az MDF megállapodása túlmutat a következő választáson, azt jelenti ugyanis, hogy visszafordíthatatlanná vált az az integráció, amelyet Antall József álmodott meg, de amelynek megvalósításáért a néhai miniszterelnök életében oly keveset tehetett. A radikális jobboldal (MIÉP) és a baloldali blokk (MSZP, SZDSZ) közti szavazóbázis lefedése, összefogása, egységes képviselete, az erre alkalmas szervezeti forma kialakítása olyan fejlemény, amelynek jelentőségét nem lehet túlbecsülni.