Balra zárva

Nagyon aggasztó jelenség, hogy a magyar belpolitikai mondatszerkesztésből többnyire hiányzik a konkrét alany. Politikusaink hajlamosak elnagyolva fogalmazni, rejtélyes általános alanyok követnek el minősíthetetlen tetteket. Ezek a főfoglalkozású általános alanyok nagyon rossz emberek, olyan cselekedetek fűződnek a nevükhöz, amelyektől jobb érzésű ember szinte gondolkodás nélkül elhatárolódik. Amikor szó esik róluk, borzongunk, ám mégis marad az emberben egy homályos, már-már megfoghatatlan bizonytalanság, amelynek lényege azzal az egyszerű kérdéssel támadható meg, miszerint most akkor kiről is van szó, uraim. Ezt a problémát szeretném most feloldani plurális pártéletünk számára, természetesen üzleti alapon.
A képlet a következő. Szükség van nevekre. Ezekre lehet kihajtogatni mindazon aljasságokat, amelyekre politikusainknak választási célzattal mindenképpen rá kell világítaniuk, ám ilyen vagy olyan okoknál fogva mégsem lehetséges tisztán, világosan, célozgatások nélkül megfogalmazni őket. Nincs olyan politikai erő, amelynek a lábát ne fogná ez a csapda. Az okok egyébként sokfélék és szerteágazóak, de innentől nem is kell velük foglalkozni. Az a helyzet, hogy nagyon szerény díjazás ellenében én mindezt elvállalom, tudniillik minimumprogram gyanánt egy név is megfelel a célnak. Márpedig úgy látom, hogy rám nagyon komoly igény mutatkozik.
Hogy egy nagyon eklatáns példával világítsam meg a stratégia lényegét, itt vannak ifjabb Hegedűs Lóránt lelkipásztor szavai, amelyek nem konkrétak ugyebár, és máris micsoda botrány kerekedett belőlük. Hegedűs junior ezt írta: „a galíciai jöttmentek hada (...) rágták és rágják szét a hont (...) A Jordán partja mellől (...) jönnek megint a Duna partjára (...) még egyet rúgni a magyarba...” „Hát halld meg, magyar, az 1000. keresztyén magyar állami év (...) egyetlen életre vezető üzenetét: rekeszd ki őket! Mert ha nem teszed, ők teszik meg veled!” Ugye? Most akkor miről is van szó? Botrány, feljelentés, vizsgálat. Egészen eddig. Ám ha a felháborító lelkipásztor leperkál egy szerény összeget, akkor semmi a történet, mert ország-világ előtt deklarálom, hogy rólam van szó. Bizony. Galíciából, valamint a Jordán partjáról jöttem rúgni, mindeközben pedig szétrágtam a hont. Következésképpen az ugrabugra MIÉP-es engem akar kirekeszteni, én viszont fütyülök rá. Innentől nincs ügy.
A távlatok ma még beláthatatlanok. Természetesen Hell Istvánnak a Magyar Hírlapban megjelent, a fenti sorokat megelőző írásának is én vagyok a megtámadott alanya (bankszámlaszám: ennyi és ennyi). „Rekesszétek ki a többségi magyarokat, a keresztyéneket és a heteroszexuálisokat, és ki kell szavazni őket a hatalomból.” Ezt írta rólam Hell István, engem azonban egyáltalán nem érdekel, csak mosolygok a neofita igyekezeten. Semmi az egész.
Továbbá én leszek az összes háttérben húzódó gyanús érdekeltség, velem lehet ábrázolni és nevesíteni az összes eddig névtelen szervezethez közel álló köröket, négyzeteket, téglalapokat és paralelogrammákat. Velem lehet pajzsra emelni az eddig sötétben bujkáló szakértőt, informátort és ellenforradalmárt. Engem kötnek össze homályos szálak eddig köztiszteletben állónak hitt emberekkel. A bűnözők monogramját nyugodtan helyettesíthetik B. Sz.-szel, de akár ki is írhatják, nem izgat. Vagyok, mint minden ember, fenség, kirekesztő és kirekesztett, fasiszta és kommunista, hazaáruló és ultrakonzervatív, tősgyökeres, ugyanakkor anyakönyvi papírmagyar, csak tessék a kasszához fáradni. Messze idegenség? Sajnos most nem megy, talán a jövő héten. Megbízható partner vagyok, mindenhol el fogom mondani, hogy engem nem érint, nem bánt, nem zavar, és természetesen igaz, csakhogy végre lelepleztek. Kezemet tördelem, zokogok, kis felárért fejemre hamut szórok.
Ha nem kell, akkor természetesen nincs üzlet. Akkor viszont nagyon gyorsan abba kéne hagyni az üresben járatott alanyozást. Kérem ezt mindazok nevében, akiket itt most nem nevezhetek meg.