Berlini dilemmák

A szövetségi köztársaság történetének mindeddig ismeretlen fordulópontjához érkezett Németország. A kormány első alkalommal találja szemben magát olyan NATO-elkötelezettséggel, amely az észak-atlanti szövetség szerződésének ötödik cikkelyéből adódik. Az Egyesült Államok a terrorakciót kezdettől fogva háborúnak minősítette és amennyiben bebizonyosodik, hogy azt külföldről kezdeményezték, vagy irányították, úgy hatályba léphet a „kollektív védelem”. Gerhard Schröder – a nemzeti biztonsági tanáccsal karöltve – utasítást adott a NATO-tanács német képviselőinek, hogy ebben a kényes kérdésben is Berlin teljes szolidaritásáról biztosítsák az amerikaiakat. A kancellár tudja, hogy kormányszinten nem dönthet Bundeswehr-alakulatok külföldre vezényléséről, ehhez ki kell kérnie a parlament hozzájárulását. „Ebben a fontos kérdésben a lehető legszélesebb politikai konszenzust akarom elérni! A Bundestag ülésén elhangzott állásfoglalások máris azt bizonyították, hogy azonosak az álláspontok. A merénylet nemcsak az Egyesült Államok ellen irányult, hanem az egész civilizált világ ellen, tehát a mi erkölcsi értékrendünk ellen is!” – hangoztatta a kancellár.