Böjtös étlap, hosszú élet

Amerikai tudósok még egy lépéssel közelebb jutottak annak megértéséhez, hogy a koplalás miként járul hozzá a hosszabb élethez – emberek és állatok esetében egyaránt.

- Tudomány -

Sikerrel azonosították azokat a kulcsfontosságú géneket a Kalifornia Egyetem kutatói, amelyek részt vesznek az öregedés folyamatának szabályozásában, és megmutatták, hogy az ételbevitel rövid, illetve hosszú távú csökkentése által kiváltott folyamatok miként változtathatók ellenkező irányúra – a gének révén. A BBC által bemutatott vizsgálatokat „génszelet-technológiával” hajtották végre, amelynek használatával a tudósok jól meg tudták figyelni, miként működik egyszerre több ezer gén. A kutatás során egerek máját tanulmányozták az életkor előrehaladtára koncentrálva, és 46, az idő függvényében másként működő gént találtak. Mint kiderült, a kalóriabevitel felére csökkentése hosszú távon megfordította ezeket a folyamatokat. Később arra is fény derült, hogy a gének okozta öregedési folyamatok többségének visszafordításához nincs szükség hosszú időre, ezek már egy relatív rövid idejű éhezés után beindulnak – közölték a kutatók.
„A kalóriakorlátozás (CR) az egyetlen beavatkozási mód, amelylyel az emlősök meghosszabbíthatják élettartamukat” – írja a kutatást vezető Shelley Cao és Stephen Spindler az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának írt jelentésben. A kutatók szerint fontos megjegyezni, hogy a csökkentett kalóriabevitel nem azonos a táplálékok teljes mellőzésével, ez ugyanis egészségtelen dolog. A böjtölés ugyanakkor mégis régi szokás a legtöbb kultúrkörben, mint az önmegtartóztatásra és a szellemi megtisztulásra való késztetés legjobb eszköze. A böjtölés hívei gyakran hivatkoznak arra, hogy a nem evésnek vannak egészségügyi szempontból jótékony hatásai is, ilyen a „méregtelenítés”, az autoimmun betegségek gyógyítása és a súlycsökkenés. Az ellenvélemények szerint ha az ember egyáltalán nem eszik, még ha sok vizet fogyaszt is, szinte azonnal megkezdődik a szervezetben a protein, az izmok alapanyagának lebomlása. Az ételtől való teljes tartózkodás első 12–16 órájában még van elég glikogén a májban, de a következő másfél napban a szervezet az izomproteinekből elvont aminosavakat alakítja glukózzá. Így eleinte csak az izomsejtek belseje veszít proteint, később maguk a sejtek is elpusztulhatnak.