Forgatókönyvek Afganisztán jövőjéről

Jóllehet vajmi csekély az esélye annak, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei máról holnapra kisöpörnék az Afganisztán 90 százalékát uraló tálibokat a hatalomból, az esetleges utódlásról már megindultak a latolgatások.

Az egyik legtöbbet emlegetett név Mohammed Zahir sahé, Afganisztán egykori uralkodójáé, aki huszonnyolc éve olaszországi száműzetésben él. Az exkirályt 1973-ban egyik rokona kergette el a trónról, és hajdani alattvalói közül ma sokan úgy emlékeznek vissza negyvenesztendei uralkodására, mint a béke időszakára. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a 86 esztendős hajdani király jelentős szerepet játszhatna egy, a tálib korszakot követő átmeneti kormányban, s a grémium felállításához maga Zahir sah is felajánlotta segítségét. Az exkirály azonban elzárkózott attól, hogy uralkodóként térjen vissza Afganisztánba. Ám nem valószínű, hogy az idős férfi, aki immáron majdnem harminc éve távol él hazájától, valóban jelentős politikai szerepet játszhatna egy úgymond poszttálib időszakban. Lapértesülések szerint Zahir sah nem is anynyira önszántából, mint inkább Washington nyomására „akar” visszatérni. Ezt valószínűsíti az is, hogy az amerikaiak állták az Északi Szövetség küldötteinek költségeit is, akik Rómában keresték fel az exkirályt.
Ám nem csupán az amerikaiak törekednek mind nagyobb befolyásra a közép-ázsiai országban, az oroszok is erősíteni szeretnék befolyásukat a térségben. Moszkva már nyíltan a tálibok ellen küzdő Északi Szövetséget pártfogolja, pénz- és fegyverutánpótlást biztosítva az ország tíz százalékát ellenőrző ellenzéki csapatoknak. Az orosz vezetés minden jel szerint az Északi Szövetség képviselőjét látná legszívesebben Afganisztán élén, s elemzők szerint így nem okozna nehézséget az sem, hogy Oroszország „jutalmul” ellenőrzést gyakorolhasson a stratégiai fontosságú gáz- és olajvezetékek felett, amelyek Afganisztánon keresztül húzódnak majd.
A lehetséges jelöltek közt említik még a tádzsik nemzetiségű Burhanuddin Rabbani volt afgán elnököt, akinek visszatérési esélyeit némileg rontja, hogy legendás védelmi minisztere, Ahmed Sah Maszúd merénylet áldozata lett. Az ellenzékiek karizmatikus vezetője a New York és Washington elleni terrortámadásokat megelőző napon halt meg. Aspiránsokból persze nincs hiány: az üzbég nemzetiségű Rasid Dosz-tum tábornok például szíves-örömest a tálibellenes mozgalom katonai vezetőjévé lépne elő.
Olyan vezetőt azonban nehéz lesz találni, aki össze tudná fogni a szétszabdalt és hatalmi, nemzetiségi vetélkedések gyengítette közép-ázsiai országot. Olyat pedig, akinek kinevezése mind a terrorizmus ellen küzdő koalíció, mind a szomszédos országok vezetőit örömmel töltené el, már-már elképzelhetetlen. Azt ugyanis már most biztosra vehetjük, hogy Afganisztán jövendő vezetőjének kiválasztásában a szomszédos Pakisztánnak is beleszólása lesz, mint ahogy Kínának is lesz egy-két szava a majdani afgán vezető személyét illetően.