Hallgat a felszín...

Orbán Viktor édesapja – a jobboldali sajtó mély hallgatása közepette – csak hordja, egyre csak hordja kőbányájából a dolomitot a Dunaferrbe. És még arra sem ügyel, hogy gánti bányája tulajdonosává egy ciprusi off-shore céget tegyen meg, megtakarítva magának az államnak lerovandó adót. Újdonsült üzleti partnereitől, a szocialisták által kinevezett sikerdíjas menedzsmenttől, úgy tűnik, csak a – vélhetően korrupciós célzattal – miniszterelnök apjának juttatott megrendelésre futotta.
A sikerdíjasok a ciprusi adóparadicsomban kimunkált trükkös megoldásokat elrejtették a gánti vállalkozó elől. De a kőbányászt a Fidesz közeli szakértők sem okították ki teljeskörűen. Úgy látszik, nem mérhető az ő tudásuk a dunaferresekéhez, akik ciprusi off-shore cégükből tudják igazán megvillantani szakértelmüket.
Skandalum. Orbán apjának cége évente 150 millió forintot „zsebel be” az állami tulajdonú cégtől, mert a sikerdíjas menedzsment kiebrudalásuk előtt úgy látta jónak, ad egy kis megrendelést a miniszterelnök apjának is, hátha leszáll róluk a fia, és így háborítatlanul csapolhatják tovább a Dunaferrt részben privatizált tucatnyi cégeiken keresztül. Nem jött be az elképzelésük. A menedzsment állami vagyonapasztó tevékenységét azóta is vizsgálják.
Az újságosbódék döntögetésére korábban felhívó T. G. Miklós, mértékadó filozófus, miután jól kiünnepelte magát Thürmer Gyulával, jól meg akart sérteni minket, jelezve hogy ő aztán valóban nincs „be…-va”. (Copyright TGM.) Az újabban kripto(kripta)kommunistákkal mutatkozó pengefilozófus által kriptohungaristának nevezett, és ezzel egyidejűleg idézőjelbe rekesztett Magyar Nemzet „sajtómunkásának” tényfelhánytorgatása a szabad demokraták székházügyeiről, úgy tűnik, nem feküdte meg sem TGM-nek, sem a független, szociálliberális sajtó oknyomozó riportereinek gyomrát. A Pulitzer-díjasok és -aspiránsok hónapok óta a dolomitügyet emésztik, T. G. Miklós meg éppen a pelenkát cseréli a „be...-rt” barátain, ha már mentálhigiénésen nem tudja őket tisztába tenni. (Copyright TGM)
Pedig az önkormányzati tulajdonú ingatlanvagyon is közvagyon. Emlékezni kellene a Tocsik-botrányra, ott is önkormányzati vagyont apasztottak az „elvtársak”. Erre pedig, úgy tűnik, érzékeny a polgár. Ha pedig az önkormányzati vagyont mélyen forgalmi értéke alatt adják el, a kótya-vetyét a kulcsszereplőkre szabott, előre írt forgatóköny alapján hajtják végre, akkor az lopás. Még ha kifinomultabb technikája is a vagyonapasztásnak.
Úgy látszik, a botrányújságírásban is működik a kettős mérce. Ha az SZDSZ háza táján ás valaki egy kicsit mélyebbre, és csúnya sötét járatokra lel, ahol már csak a feketegazdaságban járatosak igazodnak el, akkor a fehérlelkű véleményformáló független sajtómunkások úgy tesznek, mintha nem látnának, nem hallanának, nem olvasnának „kriptohungaristának” nevezett sajtóterméket. Pedig olvasnak. Még ha némi undorral is.
Fejüket ezért struccként dugják be a homokba. Kaya Ibrahim sem emlékszik, mit vett s miért Schlecht Csabától. Bármily hihetetlen is, Kaya Ibrahim és a baloldali sajtó összehangolt hallgatása között mélyebb az öszszefüggés, mint azt gondolnánk.
A két táborba rekesztett sajtó baloldali vezető lapjának az egyik címlapsztorija tegnap az volt, hogy kirúgtak egy biztonsági szolgálatot a Fradi-pályáról, a másiknak meg az, hogy behajtják a parkolási díjakat. Az, hogy a zuglói SZDSZ vezette önkormányzat mélyen értéke alatt szabadult meg nagy értékű ingatlanától, és a vevő éppen az SZDSZ alapította cég jogutódja volt, akinek az ingatlannal az a célja, hogy az SZDSZ új székházaként működtesse, nem ügy független laptársainknál. Az, hogy pár nappal később kiderül, ugyanez az SZDSZ közeli cég a Mérleg utcai ingatlant ugyanabban az időszakban, ugyanannak a cégcsoportnak értékesítette, mint amelyik a volt pártszékház hátsó szomszédságában fekvő önkormányzati ingatlant az SZDSZ vezette fővárostól potom áron megvásárolta, az sem ér meg pár soros tudósítást, még hátul, a gyilkossági hírek között sem.
Eközben az SZDSZ-es Bauer képviselő intellektuálisan faggatná Magyarország miniszterelnökét a parlament lépcsőin összetoporzékolt vizsgálóbizottságban. Egy emberöltővel ezelőtt Bauer papa már faggathatott egy igazságügy-minisztert. A kis Bauer képviselő a saját párttársait faggathatná az elkótyavetyélt önkormányzati ingatlanvagyonról a párt Tetthely-sorozatában, például a Mérleg utcai egykori, avagy az új SZDSZ-székház előtt.
Addig csak fecseg a mély...