Kíméletlenül

Régóta vártunk arra, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje az általa meghirdetett, a nemzeti közép képviseletét a zászlajára tűző stratégiát végre tartalommal töltse meg. A napokban egy szocialista pikniken megtudhattuk, hogy Medgyessy Péter az őt jelölő párt hagyományos szavazótáborán és a mára természetes szövetségesnek tekinthető SZDSZ-en túl a tömeggyilkos diktátorokkal rokonszenvező, szélsőbaloldali Munkáspárt „tisztességes” támogatóit és az FKGP-t is megpróbálja egyetlen laza szövetségbe integrálni. Arról azóta sincs hír, hogy az MSZP vezető politikusai szerint ez a koncepció mennyiben van összhangban a párt szövetségi politikájával. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy Horn Gyula mennyivel igényesebb Medgyessy Péternél, hiszen a volt miniszterelnök legalább egy Torgyán nélküli kisgazdapártot emlegetett a szocialisták lehetséges partnereként.
A miniszterelnök-jelölt bejelentése a maga vegytiszta elvtelenségével, cinizmusával és a hatalom mindenáron való megszerzésének szándékát tükröző gátlástalanságával jól illeszkedik azon politikai akciók sorába, amelyekkel az MSZP a korábbiaknál is durvább támadást intézett a kormány ellen. Miközben a szocialisták – az SZDSZ-szel és az ellenzéki párti médiával karöltve – folyamatosan a parlamentarizmus korlátozásával, a demokratikus intézmények szisztematikus meggyengítésével vádolják a koalíciót, valamint az Országgyűlés tekintélyvesztése miatt hullatnak krokodilkönnyeket, a napokban olyan lépéseket tettek, amelyekkel áthágtak a politikai erők által eddig többé-kevésbé tiszteletben tartott korlátokat.
Az nem volt meglepő, csupán felháborító, hogy a baloldal ismét megakadályozta a parlamentben az új adatvédelmi biztos megválasztását. A kialakult helyzet már tartósan veszélyezteti e fontos jogintézmény működését. Nem árt ismételten leszögezni: a köztársasági elnök a pártok megegyezése híján terjesztette elő mindkét jelöltjét az adatvédelmi posztra, akiknek elutasítása ilyen körülmények között a pártok felett álló államfővel szembeni udvariatlanság az ellenzék részéről. Az elmúlt tizenkét év demokratikus parlamentjének szokásjogát rúgta fel az MSZP (és az SZDSZ), amikor kedden meghiúsította az FKGP-frakció által jogszerűen előterjesztett személyi javaslatok elfogadását. (Utóbbi eset figyelmeztetés a koalíciós frakci-óknak: ezentúl vasfegyelemmel kell biztosítaniuk a kormánytöbbséget a Házban a várhatóan permanenssé váló obstrukció közepette.)
Természetes, hogy a mindenkori ellenzék igyekszik kihasználni a kormányzás gyenge pontjait, az azonban elgondolkodtató, hogy az MSZP egy olyan helyzetben kezd el kisebbségi kormányról beszélni (ami a parlamenti matematika alapján egyébként nem indokolt), amelyben különösen szerencsétlen volna, ha Magyarország bizonytalan, belső hatalmi válsággal küzdő államként jelenne meg a külföld előtt. A kormány elleni kíméletlen küzdelem hevében egyre több, a pártoktól független demokratikus intézmény ellen indítanak példátlan támadásokat szocialista politikusok: az államfő, a legfőbb ügyész vagy az APEH egyaránt a céltáblájukra került.
Ha a folyamatosan készülő pártprogramból nem is, az elmúlt időszak szocialista akcióiból meglehetősen világos képet kaphatunk arról, hogy miféle kormányzásra számíthat az ország egy esetleges kormányváltás után. És az igazi kampány még el sem kezdődött...