Légtérhasználat

Alig telt el két esztendő a magyar légtér nemzetközi, katonai használata óta, s most újból a hazánk feletti eget szeretné igénybe venni NATO-szövetségesként a terrortámadást minap elszenvedő Egyesült Államok. A kérést Magyarország – megfelelő kormányzati és törvényhozási eljárást követően – nyilvánvalóan teljesíti majd, s ezáltal megnyílik a légtér az átrepülő amerikai gépeknek, csakúgy, mint néhány repülőtér (elsősorban Ferihegy, Taszár), hogy ott üzemanyagot vételezhessenek vagy átrakodhassanak az elsősorban logisztikai, illetve támogató feladatú (szállító és légi utántöltő) repülőgépek.
Mivel azonban az akció – mint azt fedőneve, a Végtelen igazság is sejtetni engedi – nem korlátozódik térben és időben, az Egyesült Államoknak most olyan támogatásra és engedélyekre van szüksége, amelyek kissé eltérnek a korábbi (a balkáni konfliktus idején kért) esetektől. Akkor behatárolt volt a gépek tevékenységi területe, s a légtér átengedésekor meg lehetett jelölni, hogy a hadműveletek befejeztéig szól a hozzájárulás.
A NATO vezető hatalmának ezzel szemben most arról kell meggyőződnie, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni globális harcában legalább szövetségesei területén ne ütközzön jogi akadályokba.
Az amerikai elnök magyar idő szerint tegnap kora hajnalban elmondott beszédében nagy vonalakban éppen erről szó: arra kérik a világ összes országát, hogy álljon az Egyesült Államok mellé az akcióban. Ha nem, úgy automatikusan teret adnak a terrorizmusnak, amely önmagukra is veszélyt jelenthet.
Magyarország szempontjából a légtérhasználat engedélyezése gyakorlatilag nem hoz változást a polgári légi forgalomban, csupán arra kell felkészülni, hogy az amúgy is jelentős számú átrepülő géphez naponta maximum néhány tucat csatlakozik. A lehetséges célterületek elhelyezkedését ismerve nem valószínű, hogy felfegyverzett repülőgépek repülnek majd át hazánk felett, így annak is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy véletlenül leesve ezek az eszközök magyar életeket, tulajdont veszélyeztessenek – bár a balkáni műveletek során a NATO-gépek által itt „elhagyott” szerkezetek sem voltak veszélyesek.
A nagyobb forgalom egyébként napok óta jellemző már a taszári légibázisra. Csupán azzal, hogy a készültségi fokozat változik, újabb, korábban esetleg errefelé nem is járó szállítógépek is érintik a bázist, felkészítik azt a jövőben bekövetkező eseményekre: bizonyos repülőgéptípusokhoz a leggyakrabban szükséges pótalkatrészeket hoznak, specifikus kiszolgálóberendezéseket, esetleg kiszolgálószemélyzetet.
Noha az amerikai kérés és magyar engedélyezés jogi procedúrája megnyugtatólag hathat a hazai közvéleményre, nem árt hozzátenni: szükséghelyzetben ezekről az engedélyekről néhány perc alatt is dönthetnek, s csak utólag rendelnek hozzá jogi formulákat. Ha nemzetbiztonsági érdekek – amelyek a szövetségesi viszony miatt a két ország esetében átfedésben vannak – és az akciók titkos jellege azt megkívánja, bizony nem várnak a nehézkes döntési mechanizmusokra.