Leszerelt politikus

Ha a médiasztárság a nyilvános szereplések mennyiségétől függ, akkor Doszpot Péter nagyobb sztár, mint valaha. Doszpot története regényes és megható, egyszer talán még film is készül belőle. A főzsaru néhány hete találkozott az MSZP kormányfőjelöltjével, s a két fő hosszasan elbeszélgetett a közbiztonság állapotairól. Medgyessy oly szépeket és okosakat mondott, hogy Doszpot elhatározta, a legrövidebb időn belül szögre akasztja nyomingerigazolványát, és felcsap politikusnak. A történet úgy lenne kerek, ha Medgyessy meg rendőrnek állna, de sajnos nincs érzéke a dramaturgiához. Doszpot azzal indokolta döntését, hogy egyrészt a rendőrség szakmai válságban van, másrészt az MSZP-nek ragyogó szakmai koncepciója van a válság megoldására, ezért ő minden erejével támogatni akarja a szocialisták remek szakmai elképzeléseit. Fájdalom, de erről a nagyszerű szakmai tervezetről nem tudhatunk semmit, csak azt, hogy kiváló, hogy tetőtől talpig szakmai és Doszpotnak nagyon tetszik. Persze nekünk ennyi is bőségesen elegendő, hogy minden kétkedés nélkül elhiggyük, az MSZP-nek már megint valami grandiózus szakmai programja van.
Ennyi szakmaiság után egyáltalán nem meglepő, hogy Doszpot Pétert gonosz támadások érték. Felröppent a hír, hogy leszerelését nem igazán a szakma iránti elkötelezettsége motiválta, hanem egy ellene indult belső vizsgálat. Erről Doszpot úgy nyilatkozott, hogy ő is hallott titkos vizsgálódásokról, de nyílt eljárást soha nem folytattak ellene. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal viszont azt közölte, hogy Doszpot rosszul hallott, mert sem nyíltan, sem titokban, soha nem nyomoztak ellene. Ugyanakkor tény, az alezredest alvilági körök súlyos bűncselekményekkel vádolták meg. Nézzük a rágalomlistát: vendéglátóegységektől védelmi pénzt szedett, az ukrán maffiától pénzt fogadott el különböző szolgálatokért, üzleti kapcsolatokat tart fenn az arab maffia állítólagos főnökével. Doszpot cáfolja a galád híreszteléseket, s kollégái sem adtak hitelt azoknak, bizonyítja ezt, hogy nem nyomoztak egykori társuk ellen. Elszomorító jelenség, hogy egy politikai szereplőt megpróbálnak besározni, elterjedt szokás, de egyáltalán nem természetes. Megjegyzendő, hogy a lejáratási akció nem a jobboldali sajtóból indult.
Doszpot a saját bőrén tapasztalhatta, az ilyen típusú áskálódás mennyire alantas, visszataszító, de veszedelmes is egyben. Ennek ellenére eszébe sem jutott a Nap-kelte Kereszttűz című adásában a Pintér Sándorra szórt alaptalan rágalmakat cáfolni, vagy legalább visszautasítani. Ha valaki, akkor Doszpot tisztában lehet azzal, hogy a belügyminisztert is bűnöző senkiháziak próbálják befeketíteni, ugyanúgy, mint őt. Pontosan tudja, hogy az effajta mocskolódás alaptalan, de a közvélemény egy részének hihető, sőt, egyenesen „lélekemelő” pletykatéma. Mégis, amikor a „jólértesült” betelefonáló Pintér Sándort gyalázta, Doszpot csak állt, hallgatott, nyeldeklett, hümmögött, végül erőt vett magán és mellébeszélt.
Úgy látszik, Doszpotnak ily rövid idő is elegendőnek bizonyult, hogy megfeledkezzék hivatása alapvető szakmai követelményéről, a tények tiszteletéről, s máris belejöjjön a baloldali politikusi szerepbe.