Múzeumvasúton Nagycenken

Lelkes műkedvelők időnként megkérdik, hogy milyen gépezettel állítják elő a mozdonyfüstöt, mert valamiféle elektromos makettnek vélik a kisvonatot. Pedig Nagycenk Kastély állomásától Fertőbozig valódi gőzmozdony húzza a csaknem százéves vagonokat.

Lehetne népszerűbb is a GYSEV által üzemeltetett Széchenyi Múeumvasút – mondja Gavajda Lászlóné üzemfőnök, aki évtizedek óta vezetője e keskeny nyomközű szakasznak. A környékbeli gyerekek ritkábban választják hétvégi programul a vonatozást, s a szolgálattevő gyermekvasutasok sem tolonganak az izgalmas feladatra. Leginkább idegen szó hangzik a peronokon, Ausztriából hozzák magukkal nagyszülők unokáikat, hogy megmutassák, miként festett a vasút hőskorában. A Széchenyi Múzeumvasút története a szocializmusban kezdődött, a hivatásszerető vasutasoknak köszönhetően az akkori tendenciák ellenében.
A vasútépítés kezdeteinél, a XIX. század végén a normál nyomtávú pályák mellett rövidebb szakaszokon általában ipari célokra építettek keskeny nyomtávú – 1000, 760, 600 milliméteres – vasutakat, amelyek az 1950-es évekre, a közúti szállítás térhódításával fölöslegessé váltak. E megállapítással ugyan sokan vitatkoznak azóta is, de a tendencia nem csak hazánkat jellemezte, másutt is fölszedték a síneket.
1969-re már csak töredéke létezett az egykori keskeny vágányoknak, amikor a GYSEV gárdájában fölvetődött: mi lenne, ha ők gondoskodnának a felszámolásra ítélt vasúti rendszer jellemző eszközeinek megmentéséről? Mozdonyok, kocsik végezték az olvasztóban, mesébe illő ipari remekek ócskavasként rozsdásodtak állomások eldugott sarkaiban, ráadásul akkoriban kezdődött el Széchenyi István nagycenki kastélyának fölújítása is, amelynek emlékmúzeumát meg akarták nyitni a nagyközönség előtt. Végül az egykori és időközben fölszedett nagycenki cukorgyári iparvágány alapjára nagyon olcsón le tudták fektetni a máshonnan származó, 760 milliméteres keskeny nyomközű vágányt Fertőboz és az úgynevezett Barátság állomás között. Itt megmaradt az Ikva patak fölött átívelő háromnyílású híd és töltés is, amely ma is a turisták kedves látványossága. Később hozzáépítették a második vonalszakaszt, amely a Nádtelep mellett ágazik le az első szakaszból, gazdasági vasúthoz illően merészen kanyarog ide-oda, s a hársfasor mellett befut a nagycenki kastély szomszédságában található Kastély állomásra.
Áprilistól október végéig közlekednek hétvégenként a Hany Istók és az András névre keresztelt, 1923-as gyártású mozdonyok vontatta eredeti, csaknem százéves kocsik. Fertőbozon a normál nyomtávú vonatra át lehet szállni. A Kastély állomáson a régi, monarchia korabeli állomást, hivatalos nevén felvételi épületet 1972-ben emelték az egykori Déli Vasút tervei alapján. Benne ugyan étterem működik, de a háta mögött több kismozdony alkot szabadtéri múzeumot.
Az András nevű mozdonyon Élő Pál nyugdíjas masiniszta a vezető, s pontosan azt példázza, hogy milyen az, ha valaki csakugyan hivatásának tekinti munkáját. A szavakkal óvatosan bánunk, ha efféle megállapításokat teszünk, de a soproni születésű férfi szolidan hangsúlyozza: ő sosem nőtte ki azt a gyerekkori álmát, hogy mozdonyvezető lesz. S több évtizedes szolgálata, dízelmozdonyos utak ezrei után ismét örömmel kapaszkodott föl a gőzösre, ahol az eleven tűz fűtötte fülkében nedves forróságot fúj rá a masina.
Gavajda Lászlóné Honti Ildikó apai nagyapja, Hetz József 1895-ben került a GYSEV-hez, a család attól fogva áll a vasút szolgálatában, immár ötödíziglen. József fia, majd József unokája is követte őt, a (harmadik József Hontira magyarosított), s végül Ildikó is a GYSEV kötelékébe került vasúti tisztként, noha pedagógusnak készült. Lánya, Anett vámügyintéző, de vasúti alkalmazottként követte az elődöket. Ildikó szervezi a kezdetektől a múzeumvasút szolgálatát, a gyermek szolgálattevőket tanítja, képzi, így a pedagógusi álmokat sem kellett egészen föladnia. Azt fájlalja, hogy kevesen jelentkeznek erre a szép és komoly „játékra”, pedig akik vállalkoznak a hétvégi gyermekvasutasságra, azok nagyon élvezik különleges hangulatát. Többek az úttörőmozgalom utózöngéjét vélik kihallani mindebből, amelynek az az alapja, hogy a rendszerváltás előtt kötelezően vörös nyakkendőt viseltek a gyerekek. De akkor sem az volt benne a lényeges momentum.
Valamikor morzejelekkel érintkeztek egymással a vasutasok, ám legalább harminc éve nem használják. Legföljebb elhatározásból tanulja meg egy-egy lelkes vasútszerelmes a morze ábécét. A Múzeumvasút Kastély állomása a megmaradt, működő, korabeli előjelentő szerkezettel így hívható: hosszú – rövid – hosszú. Morzejelekkel: –·–.