New York-i magyar utasokra várva

Tegnap reggel megérkezett New Yorkból Budapestre a Malév majdnem egy hét szünet után ismét menetrendszerűen közlekedő járata, fedélzetén 187 utassal. A Manhattant érő terrortámadás után legtöbbjük kettő–öt napot töltött kényszervárakozással az Egyesült Államokban. A landolással gyakorlatban is helyreállt a polgári légi közlekedés hazánk és az USA között, s a ma érkező újabb gép a légitársaság tájékoztatása szerint az összes kint rekedő magyar turistát hazahozza.

Sáros autó keresztbe fordulva az út szélén, mellette golyóálló mellényes, gépfegyveres rendőrök figyelik az autósokat és a buszokat, ahogy a Ferihegyi repülőtér 2 B terminálja felé araszolnak az eső áztatta úton. A rendkívüli biztonsági előírások miatt továbbra sem lehet az épületbe belépni, ezért az érkezési táblánál nagy tömeg várakozik. Perceken belül, menetrend szerint 8 óra 14 perckor landol a Malév New Yorkból érkező járata – amely elsőként hoz haza New Yorkban rekedt magyarokat.
Erdei Csilla ötödéves orvostanhallgató az édesanyját várja, aki aneszteziológusorvosként egy New York-i szakmai konferencián vett részt. Látom, amint a fiatal lány a tömeget megkerülve az épület üvegfalához tapadva feszülten figyeli a jövő-menő embereket, ám belül egy-két fegyveres rendőrön és rádiót szorongató biztonsági emberen kívül egyelőre senkit nem látni. Édesanyjának pénteken kellett volna hazajönnie, de a terrortámadás miatt meghiúsult az utazás. A telefon-összeköttetés is akadozott, így szinte semmit nem tud a család róla.
– Valójában azt sem tudom, hogy ezzel a géppel érkezik-e. Többször is hívtuk a Malév képviseletét, de csak annyit tudtak mondani, hogy 300 utast kell hazahozniuk, és a most érkező gépre alig kétszázan férnek fel – mondja, aztán gyorsan hozzáteszi: – Ha ma nem jön, akkor holnap is itt leszek, s várok rá. – Kisvártatva bizonytalanul szólal meg: – Este még megpróbáltuk a szállodában elérni, de azt mondták a recepción, hogy már kijelentkezett. Ezért bízom abban, hogy ezzel a géppel megérkezik.
Az egyetemista lány az előző egy hetét még az ellenségeinek sem kívánja. Amikor ilyen távolra utazik, egyébként is mindenki félti hozzátartozóját, egy ilyen borzalmas terrortámadás után minden nap minden perce aggodalom.
Raiz Tamás az apósáékat várja. Nyugalmat erőltet magára, míg felesége izgatottan cikázik a tömegben. Az asszony itt is, ott is felbukkan, s más-más szögből próbál az őrzött bejárati ajtón bekandikálni, de hiába. Egyelőre nem jön senki.
– Apósomék három hete utaztak el a feleségem nagynénjéhez, s szerencsére New York északi részén, a terroristatámadástól viszonylag távoli városrészben laktak. Telefonon és e-mailben rendszeresen érintkeztünk. A támadás napján Manhattanbe készültek, a szabadságszoborhoz, a Világkereskedelmi Központ (WTC) közelében jöttek volna fel a metróból. Valami „isteni sugallatra” mégis úgy döntöttek, hogy inkább egy ismerős családhoz mennek látogatóba, hogy elbúcsúzzanak tőlük – magyarázza a fiatalember.
Kis idő múlva tagbaszakadt rendőr-főtörzsőrmester próbálja szétrebbenteni a készülékeiket „élesítgető” fotóriportereket és operatőröket, mondván, tilos fényképezni és filmezni. Mindenki elképedéssel fogadja a bejelentést. – Ez közterület, miért ne lehetne fotózni? – kérdezi valaki felháborodva.
– Tényleg közterület, de beszéltem az ügyelettel, s most ez a parancs – mondja a golyóálló mellényes férfi. – Az Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság adta ki az utasítást – teszi hozzá.
– Eddig lehetett fényképezni, akkor pont ma miért ne lehetne? – kérdezi egy fiatalember, de választ nem kap. A rendőrt az foglalja le, hogy kiszabadítsa gépfegyverének támasztékát, amely beleakadt az egyik várakozó asszony retiküljének szíjába.
– Fölösleges a beszéd – hallatszik a tömegből egy beletörődő hang. A közjáték gyorsan feledésbe merül, végre megérkeznek az első New Yorkból érkező utasok. Néhányan sírva ölelik meg szeretteiket, másokat feszélyez a nagy közfigyelem, idegesek a sok kamera láttán.
Szőke kislányt emel a vállára egy férfi, majd csendben fogja a felesége kezét. Sopronyi János egy New York-i reklámkonferenciára utazott, de a program a tragédia miatt elmaradt. – A WTC-től két kilométernyire voltunk elszállásolva. Amikor a tragédia történt, épp a szállodában pakoltam össze a holmimat. Lerohantam az utcára, és amit ott láttam… maga a pokol.
Nem folytatja, még szorosabban magához öleli a kislányt.
– A gép tele volt, ám még vannak olyan utasok, akik hazatérésükre várnak az USA-ban. A Malév vasárnaptól újra menetrend szerint közlekedteti Budapest–New York és New York–Budapest járatait, ezzel visszaáll a légi közlekedés rendje a két város között. Ennek feltétele az volt, hogy a Malév életbe léptesse az USA Közlekedési Minisztérium Szövetségi Légügyi Hivatala által kiadott biztonsági intézkedéseket – szögezi le Danks Emese, a Malév szóvivője.
Békési Gábor, a repülőgép kapitánya és egy légikísérő is kikíséri a hazatérő utasokat, a stewardess táskájából hurkapálcára tűzött USA-zászló kandikál ki. A kapitány elmondja, hogy a WTC katasztrófája idején az utcán sétált, az üzletek kirakataiban lévő televíziókból értesült a rettenetes történésekről.
Nagy Imre, a Malév főpilótája közli, hogy a légitársaság gépein a pilótateret eddig is elektromosan zárható ajtó választotta el az utastértől, s egy belső utasítás alapján azt zárva is kell tartaniuk a menetidő alatt. A Malév már áttekintette, hogyan lehet a biztonságot tovább növelni, s újabb intézkedések várhatók a közeljövőben.
Fél tízkor már minden New Yorkból érkező utas szeretteinek mesélt az utóbbi napokról, a kényszervárakozás körülményeiről. Erdei Csilla sem várt hiába. Édesanyja, aki nem számított arra, hogy elé jönnek a reptérre, éppen őt hívta mobiltelefonján, amikor összetalálkoztak a csarnok előtt.
A New York-i gép utasai már mind hazaindultak, de még így is jó néhányan várakoztak más gépekre a szemerkélő esőben, és minden valószínűség szerint nosztalgiával gondoltak a „boldog békeidőkre”, amikor a kísérők, a szeretteikre várakozók is betérhettek egy lélekmelegítő forró italra a repülőtér várótermébe.