Pakisztán nehéz döntések előtt áll

Valódi kötéltáncot jár ezekben a napokban Pervez Musarraf, Pakisztán elnöke, ám azzal, hogy a hét elején küldöttséget menesztett Kandahárba az afganisztáni tálibok meggyőzésére, tulajdonképpen már döntött is. Igaz, nem volt sok választása.

Kétségtelen, hogy Musarraf közel kétéves elnökségének egyik legnehezebb döntését hozta meg. Az 1999 októberében vértelen puccsal hatalomra jutott tábornok – kis túlzással – a saját bőrén tapasztalhatta meg: milyen az, ha az egykori nagy szövetséges, az Egyesült Államok „haragszik”.
1998 óta, amikor is az indiai nukleáris tesztekre válaszul Pakisztán atombombát robbantott, a dél-kelet-ázsiai államot nemzetközi szankciók sújtják. Ennek ellenére Pakisztán ragaszkodik a nukleáris arzenál kiépítéséhez, és dollármilliókat költ fegyverkezésre – miközben a külső adósság hozzávetőlegesen eléri a 32 milliárd dollárt. Az amerikaiak azt sem nézték túlságosan jó szemmel, amikor Musarraf tábornok katonai hatalomátvétellel távolította el az addigi kormányfőt, az azóta perbe fogott Navaz Sarifot, majd nemrég elnökké is választatta magát. Mindezeken felül Pakisztán egyike azon kevés országoknak, amelyek elismerik az Afganisztán nagy részét uraló tálib rezsimet. Azzal, hogy lándzsát tört az amerikaiak mellett az iszlámábádi kormánynak nagy valószínűséggel elveszítette szomszédságában azt a szövetségesét, amely egyedüliként viseltetett barátsággal iránta. (Az ősrivális Indiára nemigen számíthat, mint ahogy Iránra sem. Ha Pakisztán megengedi, hogy amerikai csapatok állomásozzanak a területén, akkor az afgán oldalról is fenyegetve érezheti magát. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként a tálib vezetés már jelentős fegyverzetet, egyebek között Scud rakétákat telepített a pakisztáni határ közelébe. Elemzők szerint ezek után Iszlámábádnak nem marad más választása a térségben, mint Kína. Azt azonban még korai lenne megjósolni, hogyan reagálna a kínai vezetés egy Afganisztáni elleni átfogó amerikai támadáshoz – amelynek Pakisztán lenne a kiindulópontja?!)
Musarraf elnök azért sem habozhatott hosszasan, mivel a szomszédos India a merényletsorozat után szinte azonnal felajánlotta az amerikaiaknak, hogy katonai segítséget nyújt az afganisztáni terrorista bázisok elleni harcban.
Kérdés csak az: vajon mit vár ezért cserébe Musarraf? Az indiai lapok szerint a pakisztáni vezető a segítség fejében elvárja, hogy a Kasmírról szóló vitában Bush elnök az ő oldalára álljon, hogy így könnyebben „adhassa el” otthon a tálibok elleni harcot. Amennyiben nemzetközi beavatkozásra kerül sor Afganisztán ellen, Musarrafnak meggyűlik a baja a hazai radikális iszlám pártok képviselőivel, akik péntektől tiltakozó kampányt szerveznek – szolidaritást vállalva ezzel az afganisztáni tálib vezetéssel. Az biztos, ha az Oszama bin Laden kiadatását célzó katonai csapások nem lesznek hatékonyak, félő, hogy a radikális vezetők mobilizálják a lakosság egy részét. Akkor nem kizárt egy polgárháború sem, amivel most a keményvonalasok fenyegetőznek. A derűlátók ellenben abban bíznak, hogy az iszlámábádi segítségnek köszönhetően a nemzetközi közösség megszünteti majd a Pakisztánt sújtó szankciókat, és a dél-kelet-ázsiai ország újra teljes mértékben bekapcsolódhat a nemzetközi politikai élet vérkeringésébe.
Elemzők egyébként valószínűsítik, hogy az Egyesült Államok nem egyszeri hozzájárulást vár el Pakisztántól, hanem aktív közreműködést mindaddig, amíg felszámolják az összes terrorista csoportot a térségben.