Sajtótájékoztató

Az alábbiakban – következtetve az általánosból az egyedire – feltárom azt a szigorúan titkos szocialista stratégiát, amelynek segítségével az MSZP megtervezi a sajtótájékoztatóit. Bár a média ügyes-bajos dolgait hamar elfelejti a nyilvánosság (Frei Tamás mostanában állítólag bérgyilkost alakít külföldi dokumentumriportokban), mégis úgy érzem, ez a dramaturgiai séma maradandó.

A szereplők köre viszonylag szűk. Medgyessy Péter (nagyon jó ember), Kovács László (n. jó emb.), Keller László (jó emb.), ritkábban a többiek (jelentéktel. emb.), gyakorlatilag soha: Rubén Tigranovics Prohorenko (ismeretl. emb.). A jó és nagyon jó emberek általában szűkszavúan, az ország sorsa felett érzett aggodalomtól és a kormány gaztettei miatt bennük felgyülemlett felháborodástól átszűrt, néha megcsukló hangon beszélnek. Ez azonban csak az alapmotívum. A rendelkezésre álló időtől és a teremben megjelenő kamerák számától függően variálhatjuk az érzelmeket. Például. Egy kamera, tíz perc: csak a kötelezőre van idő, tehát az orsz. sors. fel. érz. agg. és a korm. gazt. m. benn. felgy. felháb. Két kamera, tizenöt perc: a kötelező, plusz az általunk eleve megnyertnek elkönyvelhető választások után szinte azonnal bekövetkező paradicsomi állapotokba vetett rendíthetetlen hit kiültetése az arcokra, félig elnyelt mosolyok formájában. Három kamera, húsz perc: a kötelező, a variáció, illetve annak érzékeltetése, hogy azok a bizonyos paradicsomi állapotok persze nem mindenkire vonatkoznak majd, mert ezeket majd jó alaposan elkapjuk. Ennek leggyakoribb megnyilvánulási formája az összeszorított fogsor és a kemény tekintet. Fontos: a három séma nem összekeverendő, és egyszerre egy arcon nem alkalmazható, különben félő, hogy simán hülyének néznek minket. Az ügymenet alatt minden résztvevőnek kötelező legalább egy alkalommal szimpatikusan maga elé gondolkodni, a cserkésző kamerák kedvéért. A szamárfülek mutogatása azonban tilos!
A kipécézettek halmaza, röviden: ezek. Nem nagy a választék. A témák mindenkori megszemélyesítői: Orbán Viktor (n. rossz emb.), Simicska Lajos (n. rossz emb.), Kövér László (n. n. n. rossz emb.), Tóth István Zoltán (rossz emb.).
A témák. Itt rutin szükségeltetik. A nyilvánosság szereti, ha tájékozottnak tekintjük. Következésképpen ajánlatos az alábbi kezdő félmondatok sűrű szerepeltetése. „Amint azt az MSZP már másfél éve bebizonyította…” vagy „hosszú hónapok óta tényként könyvelhetjük el…”, illetve „az ország 119 napja várja, hogy választ kapjon arra a kérdésre…”, esetleg „huszonháromszor jeleztük a parlament ülésén…”, ritkábban „mi aztán tényleg korruptak voltunk, de…”, szinte soha: „negyven évig álltunk egy elnyomó idegen hatalom szolgálatában, és most…”. A fiktív mozzanatokra való visszautalásokat átszólásokkal is lehet erősíteni: „emlékszel, Péter, amikor megtekintettük az autópályát…” vagy „Laci, amikor bebizonyítottad az Országimázs Központról…”, ritkábban „ugye, a Gyula látta, amikor Kövér László a tömeg közé lőtt a Nyugati téren…”, szinte soha: „maga pontosan mit is keres itt Rubén Tigranovics…”
A téma veleje. Magunk között bevallhatjuk, hogy itt bajban vagyunk. Kevés a velő. Ellentétes mellékmondatokkal kell operálnunk, egyre inkább, ami azonban nem hordoz magában kellő erőt és nyomatékot. Próbapéldák: „az ország gazdasága valóban kitűnő állapotban van, de…” vagy „csatlakozásunk az Európai Unióhoz bizonyosnak látszik, ámbár…”, ritkábban „a minimálbér emelése és a családtámogatások növelése kitűnő lépés a kormánytól, azonban…”, szinte soha: „Minden sokkal jobb, mint a mi időnkben, mégis…”
A legegyszerűbb lenne persze teljesen érdektelen témákban egész egyszerűen a valóság ellentétét állítani. Ezt a módszert azonban az SZDSZ már levédette a saját Tetthely-sorozata számára.