Szegény Kossuth...

Megbízható öregek szerint nem véletlenül keresztelték Kossuthnak az ötvenes években a legprolibb cigarettát. Marx, Engels vagy Lenin nevéhez nem társítottak ilyen büdös, ártó dolgot. Addigra már Kossuth Lajosról nevezték el a legtöbb utcát és teret, neki állították a legtöbb köztéri szobrot Magyarországon, és bár Rákosiék alapítottak egy, az ő nevét viselő alkotói díjat is, azért a finánclábas kapabagót mégiscsak „kosit”-ként kérték a trafikban a melósok.
E történelmi nagyságunk körül rég kialakult a közmegegyezés. Hiába állították szembe a radikális politikust és nagy hatású szónokot a megfontoltan haladó és tudatosan alkotó Széchenyivel, hiába nem jutott máig sem nyugvópontra a Kossuth–Görgey-vita, a szabadságharc Kormányzójának emlékét nemzetünk általános tisztelete övezi. Fiatalkoromban – amidőn még csupa Kossuth-portrés százforintos bankóban kaptam a fizetésem – engem is zavart, hogy a ’49. májusi osztrák támadáskor még heroikusan Buda romjai alá temetkezni szándékozó Kossuth három hónappal később elég prózaian lelépett az összeomló országból, majd biztos távolságból leárulózta a felelősséget átvállaló Görgeyt, ámde idővel beláttam, hogy a Petőfi- és Arany-versek, népdalok és nóták rajongott hősét, az egyszerű nép Kossuth apánkját utólag kárhoztatni egyet jelent történelmünk dehonesztálásával. Ezt a munkát szívesen meghagyom másnak, van rá elég jelentkező balról-jobbról.
Szegény Kossuth emléke ellen most éppen újabb merénylet készül. Még mielőtt a kormány közzétette volna a jövőre esedékes Kossuth-bicentenárium megünneplésének tervezett programját, az SZDSZ sietve ráugrott a témára. A Gizella úti fiúk – mint a gyerekjátékban – ipi-apacs lestoppolták maguknak a megemlékezést, mondván: az eredeti liberalizmusnak „ma az SZDSZ a letéteményese”, továbbá Kossuth megünneplése a kormány részéről „egy álszent kísérlet a tekintélyelvű, konzervatív keresztény politikát folytató kormány részéről, amely ráadásul egy megkésett reakció”.
A valóban liberális szavazókat becsapó, az egykori „muszkavezető” Hornnal ’94-ben kormánykoalíciót kötött Magyar Bálinttól idézett nyilatkozat legalábbis nevetséges. A XIX. századi, nemzeti liberalizmushoz annyi köze van a mai szabad demokraták „eszméinek”, mint Surányi Györgynek báró Podmaniczky Frigyeshez. Vagy éppen ahhoz a Kossuthhoz, aki 1848-ban így beszélt a haza pénzéről: „… ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom adni azon hatalmat a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit.” Kossuth Védegyletet alapított a honi ipar és kereskedelem pártolására, az SZDSZ megtorpedózta az expót…
Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született. A szabad demokraták már az idén, a 199. évfordulón elkezdték a bicentenáriumi ünneplést, nehogy valamiként lemaradjanak róla. Ez előrelátó gondolkodásra vall, hiszen 2002 szeptemberéig még lesz egy választás is, és egyáltalán nem biztos, hogy az SZDSZ azt pártként túl fogja élni.