N emes Tiborral, a zenekar vezetőjével két fellépés között találkozunk a Fortuna Stúdióban. – Jó alkalom, hogy újra bemutatkozhatunk a televízióban, hiszen egy kicsit más lesz ez a zenekar, mint a régi – mondja Tibor.
– Nyolc tagunk zenél majd a műsorban: Barabás Tamás basszusgitáron, Kormos János gitáron játszik. Elek István szaxofonon, Csizmadia Gábor trombitán és Schrek Ferenc pozaunon szólal meg, Kovács Zoltán zongorázik, jómagam dobon játszom. Csatlakozott hozzánk egy remek hangú énekes, Kyru, akivel új, saját számokat is betanultunk.
– Mielőtt a fővárosba költöztetek, Győrben zenéltetek. Milyen emlékek maradtak meg ezekről az évekről ?
– Igazi „diákszerelem” volt ez az első csapat. 1987-ben alakultunk meg. Padtársak voltunk az iskolában és ahogy akkoriban sokan, a tízperces szünetekben írtuk a dalokat. Aztán az alaptagokat felvették a Zeneakadémiára, így felkerültünk Budapestre, és itt folytattuk tovább. Újabb barátokkal egészült ki a zenekar, két hanglemezünk is megjelent. Pontosan nem tudom meghatározni ezek műfaját, de mondjuk azt, hogy jazz-rockot játszottunk.
– Hogyan érvényesültetek a fővárosban ?
– Nem volt olyan nehéz, az első lemezeink után jöttek az első sikerek is: megkaptuk az Emerton-díjat. Az egyik legkedvesebb emlékünk az, amikor a pozsonyi jazzfesztiválon a Take Six előtt léphettünk fel. Büszkék vagyunk arra, hogy zenekar nagy része közreműködhetett Presser Gábor Csak dalok című lemezbemutató koncertjén.
– Nemrég Cserháti Zsuzsával zenéltetek együtt.
– Fantasztikus volt ilyen kvalitású, hangú művésszel dolgozni. A koncertek alatt annyira magával ragadta a zenekart, hogy a legjobb formáját produkálta mindenki. Állíthatom, életünk eddigi legjobb előadásait hoztuk össze.
– Sikereitek nagy részét kiváló háttérzenekarként értétek el. Elfogadjátok, hogy így könyveltek el benneteket?
– Természetesen nem. Tulajdonképpen „kényszerből” vállaltuk a háttérzenészséget. Ez persze nem teljesen igaz így, hiszen erre készültünk, zenészek vagyunk. Rengeteget tanultunk másoktól, ugyanakkor szeretnénk önálló, markáns arculatot kialakítani. Írtunk néhány önálló dalt, de legalább húsz új nóta kell ahhoz, hogy válogathassunk és kiadót találjunk egy új lemezhez.
– Ki írja az új dalokat?
– A zene megírásának oroszlánrészét a zongoristánk, Kovács Zoltán végzi. A szövegekkel én is megpróbálkoztam, de ha akadna egy önjelölt szövegíró, szívesen fogadnánk.
– Be lehet határolni az új számok stílusát vagy műfaját?
– Nem nagyon. Nevezzük egyszerűen csak könnyűzenének. Próbáltunk populárisabb zenét játszani, amit ki is adnak. Többször próbáltunk megalkudni, de ez volt a legroszszabb. Nem sülhetett ki belőle semmi jó, mert azonnal hitelét vesztette a zenénk. Úgy döntöttünk, azt fogjuk csinálni, ami nekünk tetszik. A központi figura, akire az egész épül, Kyru lesz, rengeteg tartalék van még a hangjában.
– Hogy kerültetek ebbe a műsorba?
– Egy véletlennek köszönhetően. Szerepeltünk egy délelőtti televízió-műsorban, ahol meghallott minket Dömsödi Gábor. Megtetszett neki a zenénk, javasolta, vigyünk el egy kazettát Sándornak, mert éppen most készül a show-műsorára. Onnantól kezdve hat-hét évig tartott ez a kapcsolat.
– Miért pont Tea lett a nevetek?
– Ennek elég fura, de kedves története van. Egyik barátom leült olvasni egy Marcel Proust-könyvet, és közben végigkóstolta az összes létező teafajtát és -márkát. Annyira „összejött” neki ez a két dolog, hogy ezt a nevet adta az együttesnek.
– Egy show-műsorból ismerték meg benneteket, és most újra egy ilyen adás egyik szereplőjévé váltatok. Itt is a háttérben maradtok?
– Itt szintén a háttérben kísérjük a műsort, de lehetőséget kapunk egy-egy számunk teljes bemutatására is. A játékok alatt végig aláfestő zenét játszunk, a játékok között pedig lesznek programok, amelyekben önállóan, illetve egy tánckarral közösen szórakoztatjuk a közönséget.
origo.hu
Nincs több kegyelem a drogkereskedőkkel szemben: elfogadta a parlament a kábítószerek betiltását
