Gőzerővel folyik a romok eltakarítása és az esetleges túlélők felkutatása Manhattan déli részén, a kedd óta csak Ground Zerónak (epicentrumnak) nevezett területen. A markológépek és az óriási daruk már-már eltörpülnek a gigantikus romhalmazok mellett, mindent hamu és törmelék borít. A CNN hírtelevízió beszámolója szerint a Világkereskedelmi Központ környékén több száz épület olyan súlyosan megrongálódott, hogy félő: hamarosan ezek is öszszeomlanak.
A remény, hogy újabb túlélőkre bukkannak, egyre halványul, ennek ellenére több mint ezerötszáz tűzoltó kutatja a romokat. Munkájukat több tucat keresőkutya és számtalan önkéntes segíti. A híradások egyébként külön kiemelik az amerikaiak segítőkészségét, önfeláldozását és összetartását, több helyen „Szeretünk titeket, fiúk!” feliratú transzparens fogadja a tűzoltókat. A szolgálatot teljesítők közül is igen sokan vesztették életüket: az eddigi adatok szerint 350 New York-i tűzoltó és 40 rendőr, illetve további 230 hatósági személy tűnt el – nagy valószínűséggel ők már nem kerülnek elő élve.
A mérhetetlen emberi tragédia még az olyan edzett szakembereket sem hagyja hidegen, mint az amerikai metropolis rendőrei és tűzoltói. A New York Times beszámolója szerint a mentési munkálatok közben a tűzoltók saját kollégájukat vélték felfedezni az egyik holttestben. Később azonban kiderült, hogy a szerencsétlenül járt férfit – ujján jegygyűrűvel – senki sem tudta azonosítani. Miközben kiemelték a testet és egy zsákba tekerték, néhányan elsírták magukat. „Házas volt, ember! Házas volt” – mondogatták a tűzoltók.
A halottak számát még megbecsülni sem merik, egyes híradások szerint húszezerre tehető azoknak a száma, akik a becsapódás, illetve az épületek összeomlása következtében életüket vesztették: közülük tízezren a Világkereskedelmi Központban, további tízezren pedig a környező boltokban, éttermekben, irodákban tartózkodtak. (New York honlapján, a www.ny.com címen egyébként hosszú listák sorjáznak az eltűnt, elhunyt, megsérült vagy éppenséggel megmenekült emberek neveivel.) A megtalált holttestek száma óráról órára nő, a tűzoltók legtöbbször csak az emberi testek maradványaira bukkanak a romok között.
Amikor az egyik újságíró a Bellevue-kórház orvosát arról faggatta, milyen típusú sérülések a leggyakoribbak, a doktor csak annyit mondott: olyanok, mint amikor az égből több milliárd tonna rom az emberek fejére zuhan.
Helyszíni beszámolók szerint az örökké nyüzsgő New York még mindig kihalt, az emberek leginkább otthonaikba húzódva tévéznek. A legnagyobb gond, hogy még mindig akadozik a telefonkapcsolat, de pániknak már nincs jele, az amerikaiak rendkívül fegyelmezetten vészelik át ezeket a napokat.
A világhálót egyébként már elözönlötték a túlélők e-mailes beszámolói, amelyek nem szűkölködnek egyéni emberi tragédiákban. Richard Wadja, aki a Világkereskedelmi Központ északi tornyában dolgozott, elkésett a munkából, és valószínűleg ez mentette meg az életét. A BBC internetes kiadásán is olvasható: a férfi elaludt, s tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy még életben van. Mint elmondta: már az utcán volt, amikor becsapódott az első gép. Hisztérikus állapotban felhívta az irodáját, s még beszélni tudott a munkatársaival. Röviddel ezután becsapódott a második gép is. „Mindenki úgy rohant az utcán, mintha Godzilla üldözött volna bennünket. Egyszer csak valaki fellökött, és átrohant rajtam” – számolt be a férfi, aki végül szerencsésen megmenekült. Hasonló egy Pentagon City-ben élő amerikai története, aki lakása ablakából a híres ötszögű épületre lát. A tragédia napján a Pentagonban lett volna megbeszélése, ám elaludt, s ennek köszönheti az életét. A beszámolók szerint egyébként az emberek többsége még mindig nem fogta fel, hogy mi történt, akik pedig szemtanúi voltak a tragédiának, egyfajta szürreális álomként jellemzik a történteket. „Amikor az északi torony megremegett, olyan volt, mintha egy mozifilmet néznék” – nyilatkozta az egyik szemtanú, majd hozzátette: „Annyira bizarr volt, hogy azt vártad: egyszer csak megjelenik a rendező, és azt kiáltja: csapó!”
A sok-sok tragikus történet közül az egyik legszomorúbb egy ír családé: Ronnie Clifford szerencsésen kimenekült a Világkereskedelmi Központból. Ám alig lélegezhetett fel, amikor megtudta, hogy nővére és annak négyéves kislánya azon a repülőgépen utazott, amelyik elsőként csapódott az ikertornyok egyikébe.
Több amerikai híresség is életét vesztette a keddi terrortámadásban. Az American Airlines 11-es számú járatán – amely elsőként csapódott a Világkereskedelmi Központba – utazott David Angell hatszoros Emmy-díjas producer, a korábban nálunk is vetített Frasier című televíziós komédia szülőatyja. Ugyanezen a gépen utazott Berry Berenson színésznő és fényképész, Anthony Perkins színész özvegye. A Pentagonba csapódott repülőgépen tartózkodott Barbara Olson jogásznő, aki az Egyesült Államokban a CNN kommentátoraként is közismert volt.
Hihetetlen mennyiségben vásároltak amerikai nemzeti zászlót az emberek az utóbbi két napban az Egyesült Államok egész területén a New York és Washington elleni keddi terrormerényletek után. A legnagyobb amerikai kiskereskedelmi lánc, a Wal-Mart üzleteiben kedden 116 ezer zászló került a pultra, szemben a tavalyi év forgalmával, amikoris ugyanezen a napon csak 6400 zászló kelt el. A kereskedelmi lánc képviselője szerint nem átmeneti jelenségről van szó, a megugrott zászlókereslet jó ideig eltart még. Az AFP szerint a keddi tragédiák után a hazafiság hulláma söpört végig az országon: az emberek házaikat és kocsijaikat csillagos-sávos nemzeti lobogókkal díszítik.
Kitalált vádak célpontja lett Charlie Kirk
