Szeptember 11-én új fejezet nyílt az amerikai biztonságpolitika történetében. Egészen e napig ugyanis az Egyesült Államok és vezető tisztségviselői nagy bizonyossággal állíthatták, tudják, kik az ország lehetséges ellenségei, és tisztában vannak azzal is, hogy adott esetben milyen irányból várható támadás. Az pedig már nem is kérdéses, hogy az ellenséges támadások kivédésére meg is vannak a megfelelő módszereik. Az amerikai magabiztosság azonban szertefoszlott a brutális terrortámadás-sorozat után, Bush elnök pedig ígéretet tett népének, hogy mindent megtesznek a bűnösök felkutatására és megbüntetésére. A potenciális elkövetők köre azonban már-már kimeríthetetlen, hiszen az Egyesült Államok, illetve politikája szerte a világon számtalan ellenségre tett szert.
A legelső híradások rögtön egy palesztin szervezetet, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű csoportot emlegették, ám a szervezet egyik vezető tisztségviselője szinte azonnal cáfolta a feltételezést. Elemzők egyébként nem tartják kizártnak a közel-keleti szálat, a latolgatások közben felmerült az Iszlám Dzsihád és a Hamász radikális palesztin szervezet neve is. Mindkét szervezet tagadta, hogy köze lenne a merényletekhez. Irak kivételével egyébként valamennyi arab ország elítélte az Egyesült Államokban kedden elkövetett merényleteket, akárcsak az 57 muzulmán országot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete is.
Az egyik legesélyesebb „jelölt” egyébként a szaúdi multimilliárdos, Oszama bin Laden. Egybehangzó vélemények szerint a „világ legveszélyesebb terroristájának tartott” férfinak lehet birtokában az az anyagi potenciál, valamint kapcsolatrendszer, amely képessé teszi őt egy, a keddihez hasonló terrortámadás megszervezésére. A milliárdos szintén tagadja, hogy köze lett volna a véres akcióhoz.
Kasmíri muzulmán szeparatisták személyében tegnap újabb lehetséges elkövetők bukkantak fel, a Laskar-i-Taiba nevű csoport magára vállalta a terrorakciókat, hamarosan azonban az itteni muzulmánok egy másik képviselője vitatta a közleményben foglaltakat. Mint kifejtette, valaki visszaélt a nevükkel, és tagadja, hogy bármiféle kapcsolatuk lett volna a támadásokkal.
A terrorsorozat után rögtön felmerült az is, hogy a rendkívül precízen szervezett akció mögött nem egyes szervezetek, illetve csoportosulások, hanem országok állnak. Tény, hogy számos olyan állam van, amely évek óta – ha nem is a szó legszorosabb értelmében, de – hadilábon áll Washingtonnal. Ezek az országok (talán az egy Irak kivételével) mind együttérzésükről biztosították az Egyesült Államokat. Bagdad szerint a keddi merényletek „az emberiség ellen elkövetett amerikai bűncselekmények eredményei” voltak. Élesen fogalmazott az örök politikai ellenlábas, Fidel Castro is, hiszen mint kifejtette, a történtekért Washingtont is felelősség terheli, mivel korábban maga is „terroristamódszereket” alkalmazott. A kubai elnök máskülönben úgy vélekedett, hogy veszélyes napok várnak a világra, és nyugalomra intette az amerikai döntéshozókat. Meglepő volt az „ősellenség” Líbia nyilatkozata, amely együttérzéséről biztosította az amerikai népet. Moamer el-Kadhafi líbiai vezető „szörnyűnek” minősítette a terrorakciókat, s közölte, országa a politikai nézeteltérések ellenére kész humanitárius segítséget nyújtani az amerikai népnek. Államok részvétele a támadássorozatban egyébként egyáltalán nem bizonyított, mindez pusztán csak feltételezés. Mint ahogy az is, hogy az elkövetők valamely pszichoszektához vagy fanatikus vallási csoportosuláshoz tartoztak volna.
Az egyik szakértő szerint kizárt, hogy a kamikazegépeket amerikai pilóták vezették volna, sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a terroristáknak saját pilótáik voltak. Ha így van, akkor az öngyilkos merénylők mindenre elszántak voltak. Nekik tulajdonképpen mindegy volt, hogy élnek avagy halnak.
Amerika mind ez idáig az ország határain kívül kereste az ellenséget, ám vannak, akik nem tartják kizártnak azt sem, hogy belül kell keresni az ellenlábasokat. Az Egyesült Államokban is nyilván sokan vannak, akik nem értenek egyet az utóbbi évek amerikai politikájával, és az sem kizárt, hogy az elégedetlenkedők „megértő társakra” leltek a világ számtalan pontján. (Anélkül, hogy bármiféle szoros összefüggést szeretnék kicsikarni, csak megjegyezném, hogy az oklahomai robbantót, Timothy McVeight a keddi támadás előtt éppen három hónappal, június 11-én végezték ki. McVeigh hat évvel ezelőtti robbantásos merénylete 168 halálos áldozatot követelt, ügyében az FBI mind a mai napig nem adott át a bíróságnak négyezer oldalnyi aktát.) Az egyébként szinte bizonyos, hogy ha belső segédlettel szervezték is meg az akciót, évekig tarthatott, amíg a megfelelő embereket, a megfelelő helyeken, a megfelelő eszközökkel beépítették.
Ha már a szervezésnél tartunk, nem feledkezhetünk meg a XX. század egyik legnagyobb vívmányáról, az internetről sem. A világháló nyújtotta lehetőségek óriási szerepet játszottak az Egyesült Államok felvirágzásában, egyúttal azonban lyukat is ütöttek az egyetlen világhatalom tökéletesnek hitt védelmi rendszerén. A XX. század eszközei elégtelennek bizonyultak a XXI. század vívmányaival szemben. S még valami: a világháló homlokegyenest ellentétes ideológiát és politikai nézeteket magáénak valló, eltérő vallású és hitvallású embereket is összehoz. Nincs kizárva az sem, hogy a keddi véres merénylet nem vallási csoportosulások, „latorországok” vagy a belső ellenség számlájára írandó. Elképzelhető, hogy egész egyszerűen arról van szó, hogy a világ két végén leült a számítógéphez, és „chatelésbe” kezdett két teljesen különböző ember. Például egy harcos környezetvédő (kiotói jegyzőkönyv) és egy már-már veteránnak számító antiglobalista (Seattle). Beszélgetésükbe mind többen kapcsolódtak bele, és a „közös ellenség”, az Egyesült Államok elleni ellenszenvük összehozta őket.
Mindez természetesen csupán feltételezés, ha úgy tetszik, fantazmagória, amit semmiféle bizonyíték nem támaszt alá.
Ami azonban a leginkább meglepő, hogy a keddi Amerika-ellenes támadásokért mind ez idáig senki nem vállalta a felelősséget. Nehéz elhinni azonban, hogy azok, akik ekkora csapást mértek az Egyesült Államokra és közvetve a világ valamennyi demokratikus országára, sokáig csendben maradnának.
***
A „világ legveszélyesebb terroristájának” kikiáltott Oszama bin Laden kezében futnak össze a New York és a Washington elleni merényletek szálai – állítják mind többen titkosszolgálati információkra, illetve „megbízható” forrásokra hivatkozva. Bizonyíték még nincs, a 44 éves szaúdi milliárdos pedig tagadja, hogy részt vett volna a terrorsorozatban. Hozzátette azonban, hogy szívvel-lélekkel támogatja a keddihez hasonló „merész akciókat”.
Oszama bin Laden – aki előkelő helyet foglal el az FBI körözési listáján is – 1957-ben született egy vagyonos szaúdi üzletember hetedik fiaként. Afganisztán 1979-es szovjet megszállása után az afgán ellenállást pénzelte. 1984-ben vendégházat nyitott a pakisztáni Pesavarban, hogy arab önkénteseket toborozzon Afganisztánba, majd az ország területén kiképzőtáborokat hozott létre. Csak a szovjet hadsereg kivonulása, a Szovjetunió összeomlása után kerültek nyilvánosságra szélsőségesen Amerika-ellenes nézetei. Bin Laden az 1991-es Öböl-háború idején elhagyta hazáját, tiltakozásul az amerikai egységek állomásoztatása miatt, három évvel később Rijád megfosztotta őt állampolgárságától. Hamarosan Afganisztánban telepedett le, ahol azóta is az ország nagy részét ellenőrzésük alatt tartó tálibok vendégszeretetét élvezi. Az Egyesült Államok ENSZ-szankciókkal próbálta a tálibokat rákényszeríteni Bin Laden kiadatására, mindeddig sikertelenül.
A szaúdi férfi 1998 óta van az Egyesült Államok célkeresztjében, amikor is repülőgépek bombázták az amerikai nagykövetségeket Kenyában és Tanzániában – a merénylet szomorú mérlege 224 halott és négyezer sebesült volt. Az akció hátterében már akkor is Bin Ladent sejtették, akárcsak a tavaly októberi ádeni öngyilkos merénylet mögött, amikor is tizenhét amerikai vesztette életét.
Az Afganisztánban hatalmon lévő tálibok tegnap egyébként bejelentették, hogy hajlandók tárgyalni Oszama bin Laden esetleges kiadatásáról, ha az amerikai nyomozás bizonyítékokat tár fel a szaúdi milliárdos bűnösségéről.
Charlie Kirk
Kitalált vádak célpontja lett Charlie Kirk
