Tollhegyen

Újabb „független” újsággal gazdagodott a hazai sajtópaletta, Huszonkettő címmel minap jelent meg a budafoki és nagytétényi polgárok ingyenes közéleti lapja (ha akarja, ha nem az ott lakó, mindenképpen begyömöszölik a postaládájába). Deák András kolléga jegyzi a lapot, ő régi motoros a sajtófronton, egy időben maga formálta a Népszava című kriptokommunista kiadvány arculatát, jelenleg a Huszonkettő készítése mellett a Zuglói Lapokat is ő adjusztálja keretek közé a kerületi SZDSZ-vezetés nagy örömére.
Mondom, szakember kezében van a Huszonkettő, amint az az első számból is mindjárt kiviláglik. Tallózom keveset a lapban – a puding próbája, ha elolvassák...
A politikus nem csodalény – tájékoztatja az olvasót háromnegyed oldalon át Lendvai Ildikó országgyűlési képviselő, a Magyar Szocialista Párt alelnöke, kerületi lakos. (Nagyon jókat mond a politikus asszony, például azt, hogy a képviselő dolga nem az, hogy a mindennapi élet felett lebegjen – ő nem szokott –, hanem hogy benne éljen, s ha már ott van, ismerje meg választói napi gondjait.)
Valamivel odább Zsombor György polgárőrparancsnok, a munkásmozgalom újabb harcosa ír cikket Megint mások helyett pironkodom címmel. Azért haragszik a szerző, mert a kerület nemrég átadott okmányirodájában túlságosan magas az ügyintézői pult, ilyen magasat még kocsmában sem igen látni, írja, valószínűleg személyes élményből épülve.
Az újság első száma legkarakánabb szerzőjének bizonyos (jászberényi) kolléga bizonyult, aki nemes egyszerűséggel kijelentette, Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászművész nemrég elkészített ’56-os alkotása őt egy „erektált fekete falloszra” emlékezteti. Nem tudom, a (jászberényi) szerző hány erektált fekete falloszt látott idáig, de valószínűleg többet, mint szobortárlatot.
A többi „független” írás is a deáki szellemiséget tükrözi. El lehet képzelni.