Tollhegyen

Jó Gyula! Régen láttalak, ölellek, ezenkívül aggódom is érted. Valamelyik nap a közszolgálati televízióban láttalak, éppen Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt mellett nevetgéltél (két kamera is rád svenkelt – jól nézel ki még mindig), félek viszont, hogy rossz társaságba keveredtél, holott valamikor az újságíró-iskolába is együtt jártunk (vizsgáknál súgtam neked).
Amiért most ezeket írom neked, mélységes aggodalmam diktálja: hallom, reád oktrojálták a magyar főváros második kerületének meg nem mondom hányas számú választókörzetében a szocialista párt képviselő-jelöltségét.
Vigyázz, Gyula, vigyázz, kerüld a kelepcét, tégy fájó lelkedre gyógyhatású repcét! (Esetleg hagyd abba az egész hercehurcát, aztán maradj itt, mint gyógyhatású repce). Mondom, Gyula, vigyázz!
Nem mondtam még, hogy Hegyi Gyula jelölt társa, Horváth Csaba (ugyanúgy kampányrendezvényektől kapja a dózist) megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, a politikát nem célnak, hanem eszköznek tekinti az ember.
A rendezvény résztvevői ezek után megkóstolhatták Bodrogi Gyula színművész vaddisznópörköltjét (vaddisznópörköltre szokott vadászni Bodrogi színművész, bár erről egyelőre sem a vaddisznók, sem Bodrogi színművész nem értesült.)
Gyulára visszatérve, aki megelőzően a kultúrrovatnál filmleveleket írt – de jó is volt a Csuk és Gek, el ne mulasszuk megnézni –, megjegyezném, rossz lóra tett ez a Gyula, a Bodrogival, a vaddisznópörkölttel együtt, még Medgyessy Péter sem segít rajta. Sőt ront.
Amúgy üdvözöllek, Gyula!