Tollhegyen

Kukoricára térdepelteti a magyar kormányt a Népszabadság tegnapi vezércikkírója. Kis Tibor alkotó háborgásának alapvonulatát az adja, hogy a kabinet nem ítélte el ország-világ előtt nyilvánosan Csurka István MIÉP-elnököt az amerikai terrortámadás kapcsán adott nyilatkozatai miatt. Kis szerint Orbánék „mintha halogatásra játszanának, hiszen nyilvánvalóan súlyos döntés lenne részükről Csurka csendestársi szerepének felmondása”. Az eszmefuttatás pikantériája, hogy megírása előtt egy nappal a külügyminiszter félreérthetetlenül rögzítette a kormány amúgy addig is minden józan ember számára egyértelmű álláspontját.
A leszélsőjobboldalizott MIÉP-elnök és a tetyetutyának minősített kormány közötti viszonyról egyebek közt a következőket írja a lánglelkű publicista: „Gyalázatos hangú nyilatkozatai egy héten át süket fülekre találtak kormányzati körökben, semmilyen hivatalos reagálást nem váltottak ki a NATO-tag Magyarországon – sőt a kormányzó párt egyik mértékadó vezetője, Kövér László lényegében még mentegette is a MIÉP-elnök írói munkásságának legújabb gyöngyszemeit.”
Hogy miért habzik a szájszéle a magából kifordult kollégának, avégett érdemes visszaszaladni, mit is mondott Csurka István az amerikai tragédiáról. Mindenekelőtt azt mondta, megrázó és borzalmas, ami történt, a civilizációnak el kell ítélnie az ilyet. Majd zárójelben – kétségkívül nem a legszerencsésebben időzítve – azt is hozzátette: az Amerikai Egyesült Államoknak valamelyest el kellene gondolkodnia külpolitikáján.
Körülbelül ennyi volt a nyilatkozat. Ez az, amit Kis Tibor Népszabadság-cikkíró nem tudott lábon kihordani – leült cikket írni. (Kár volt.)
Azt ugyanis valahol az egész világ tudja, tapasztalja, érzi, hogy tényleg létezik egyfajta arrogancia, felsőbbrendűség odaát. Nem csupán Csurka István tette ezt szóvá, hanem számos nyugati újságíró, gondolkodó is. Elég csak az amerikai Susan Sontagra gondolni, aki a MIÉP elnökéénél sokkal radikálisab kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok magatartásával kapcsolatban.
Csurkával, Sontaggal és a fél világgal együtt mondom, borzasztó, megrázó és szégyenteljes, ami történt – de azért ne menjünk tulok módjára a magunk puskacsöve után. A kormány, hál’ Istennek, nem megy.