Vannak, akik Törökországban is gazdasági és politikai előnyökben reménykednek, ha az ország belép a terroristaellenes koalícióba. A Nyugat szirénhangjaira figyelők optimista kórusába azonban egyre több kritikai hang vegyül. Törökországban nem ismeretlen a terrorizmus jelensége, a délkeleti tartományokban immár több évtizede meg-megújuló küzdelem folyik a török reguláris hadsereg, a csendőrség és a Kurd Munkapárt fegyveresei között. Európa, de még Amerika is vajmi kevés rokonszenvet mutatott a megpróbáltatások iránt, meglehet azonban, hogy ez most Törökország geopolitikai felértékelődésével együtt változni fog – vélik az optimisták. Aligha – figyelmeztetnek a pesszimisták. Végtelen naivitás – mondják – arra számítani, hogy például Franciaország vagy Németország – amelyek eddig oly sok Törökországban körözött terroristának menedéket adtak, miközben Ankarán számon kérték az emberi jogok tiszteletben tartását – a történtek hatására változtatnak álláspontjukon.
Abban többé-kevésbé mindkét tábor egyetért, hogy Törökországot gazdaságilag szerencsétlen pillanatban érte ez a krízis. A világméretű recesszió fenyegető réme és a permanens belső gazdasági válság fokozottan kiszolgáltatottá tette Törökországot a nemzetközi pénzintézetek kegyétől. A segítségért cserébe megkövetelt stabilizációs intézkedések azonban egyre nagyobb szociális feszültséget gerjesztenek, gyengítik a kormányon lévő hárompárti koalíció pozícióját, és az iszlámista ellenzék malmára hajtják a vizet. Izrael a stratégiai partnerségért cserébe kiadós gazdasági segítséget is ígért Törökországnak, ám több jele van annak, hogy ez „halálos ölelés” lehet a modern török államnak, hiszen – csakúgy, mint a terrorizmusellenes koalícióban való részvétel – politikailag és gazdaságilag szembefordíthatja saját természetes közegével, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia mozlim országaival.
A Fidesz győzelme az ország érdeke
