A Fidesz győzelme az ország érdeke

Lázár Jánossal értek egyet: a két nagy párt, a Fidesz és a Tisza között a politikai verseny állása jelenleg fifti-fifti, azaz ötven-ötven százalék esélye van az egyiknek és a másiknak is a választási győzelemre. Ez a realitás, aki ehhez képest túlzottan optimista képet fest az esélyeinkről, az inkább árt a szuverenisták és nemzetiek ügyének, mint használ. És ez új helyzet, kétségtelen.

Hogyan alakult ez ki 15 év után? Két válasz van.

Az első, hogy

egyszerűen eltűnt a Gyurcsány-jelenség, vagy másképpen a Gyurcsány-korlát, ami a balliberális ellenzéket megbéklyózta. Az ellenzék számára Gyurcsány Ferenc jelenléte a politikában, de leginkább az, hogy egészen 2022-ig irányította, koordinálta, vezényelte az ellenzéket, ellehetetlenítette, hogy bármikor is eséllyel induljanak a választásokon.

Miért? Mindenki tudja: Gyurcsányra ráégett, méghozzá véglegesen és végletesen az, amit 2006-ban művelt: elcsalta a választásokat, majd az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni jogos tüntetéssorozat során, főként október 23-án (nem csak akkor) szétverette az erőszakszervezetével a békés, ártatlan tömegeket. A Fidesz a parlamentben 2011-ben vizsgálóbizottságot állított fel az október 23-ai brutális és szörnyűséges rendőrattak kapcsán, és a boldogult Balsai István vezette bizottság egyértelműen megállapította Gyurcsány bűnösségét. Ő mégis szabadlábon maradt, új pártot alakított abban az évben, és átvette az ellenzék vezetését, mert messze tehetségesebb volt bármelyiküknél.

Azonban tény: a 2022-es, sorrendben negyedik vereségük után lassacskán foszladozni kezdett Gyurcsány nimbusza, s ekkor jött 2024 tavasza, amikor a semmiből felbukkant Magyar Péter. Ekkor alapjaiban változott meg a helyzet, következménye is volt: Gyurcsány belátta, hogy már nem mögötte áll a globális liberális hálózat, hanem M. P. mögé helyezkedik, mert benne látják az új lehetőséget. Gyurcsány idén le is mondott és távozott a politikai életből.

A másik ok pedig az, hogy

bár M. P. karakterében, személyiségében elviselhetetlen alak, agresszivitása és narcisztikus modora iszonyatos, az azonban nem tagadható, hogy több politikai tehetség van benne, mint az elődeiben, Gyurcsányt most leszámítva.

De valójában van egy harmadik, kicsit általános magyarázat is a most kialakult döntetlen körüli helyzetre. Itt egy példával világítanám meg, hogy mire is gondolok.

Helmut Kohl tizenhat évig volt hatalmon, 1982-től 1998-ig. Négyszer nyert választást, ötödik alkalommal elbukott. Tulajdonképpen semmi különösebb okuk nem volt a németeknek mást választani, a gazdaság jól működött, az országban nyugalom volt. Éppen akkoriban voltam Berlinben ösztöndíjas, sokat beszélgettem a helyiekkel erről, azt mondták, Kohlból elegük van, megunták, új arc kell.

A demokráciák természetéhez ez is hozzátartozik, még ha nem is működik rosszul, sőt jól teljesít a kormány, mint ahogy nálunk a Fidesz esetében is ez van, mégis tapasztalható egyfajta belefáradás a választók részéről, és ez az, ami komoly kihívást jelent a kormánypártnak.

Erősen érződik a választók egy részében ez a hangulat, hogy jöjjön valami más, próbáljunk ki valami újat, attól függetlenül, hogy nem tudjuk, mi az. Ezért, ha a Fidesz ötödszörre is nyerni akar egymás után, ahhoz most különösen erőteljes, intenzív és nagyon jó kampányt kell folytatnia. Egyrészt olyan többlet kell, ami eddig még nem volt, másrészt apait-anyait bele kell adni ebbe a választásba.

És nem azért, mert hatalmon lenni jó, és örökre hatalmon kell maradni. Valamint „nem krumpliért, sem pedig paszulyért” (Cseh Tamás–Bereményi Géza). Hanem azért, mert az országot meg kell védeni egy M. P. által vezetett kormánytól. Ugyanis

jól tudjuk, hogy mi a rossz oldala a Magyar Péter-jelenségnek. Amit kínál, az Magyarország számára kártékony és nagyon rossz irányba visz. Kezdve a háború kérdésétől a migráción keresztül az LMBTQ-ügyekig, tudjuk azt, hogy globalista-liberális irányzatba indulna el ez a párt, és tudjuk, hogy a Néppárt, vagyis a tulajdonképpeni uniós mainstream irányzatnak a szándékát valósítaná meg Magyarországon.

Tehát hatalomra kerülése az országnak tragédia lenne, ezért nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom egészének érdeke, hogy ez ne történjen meg.

Akár igaz is lehet, hogy parlamentáris demokráciában a váltójáték a lényeg, vagyis az, hogy egy idő után – két-három vagy négy-öt ciklus után – bizonyos természetességgel megtörténnek a kormányváltások. Ez egy politológus szemével természetes, normális is lehetne. Igen ám, de most és itt, Magyarországon nincs természetes és normális állapot, mint volt például Nyugat-Európában az ötvenes évektől mondjuk a kilencvenes évekig, amikor egymást váltotta a jobbközép és a balközép kormányzás Németországtól kezdve Spanyolországig. Nem,

Magyarországon rendkívüli, ha tetszik vis maior helyzet van: mégpedig az, hogy a balliberális ellenzéknek még négy elvesztett választás után sem szabad nyernie. Miért? Azért, mert mindent szétverne, amit elért ez az ország az elmúlt 15-16 évben.

Csak címszavakban: szuverenitás, nemzeti érzés, kereszténység, családszeretet, a migráció kivédése, az LMBTQ-mozgalom és -ideológia elhárítása, a mezőgazdaság védelme, az uniós föderális törekvéseknek való ellenállás, a túlzott zöldtörekvések megállítása, a közjó mindenkori védelme, a demokrácia és a jogállam megvédése.

Nos, ez mind menne a kukába, ha jönne az M. P. vezette kormányzás. Márpedig ezt nem engedhetjük meg, még akkor sem, ha a sorrendben ötödik győzelmünk soknak is tűnik másoknak, főleg a nyugati és EU-s mainstream irányzatoknak és a globalistáknak. És ráadásul – ismét a politológus szól belőlem, nem a propagandista – több példa van arra, hogy egy párt a demokráciában évtizedeken át képes volt hatalmon maradni, mert egyszerűen olyan jól kormányzott, és annyira nem volt ütőképes alternatívája, hogy valójában ostobaság lett volna a nép részéről lecserélni őket. Ilyen volt a svéd szociáldemokraták pártja, amely már a harmincas években (!) hatalomra került és évtizedekig hatalmon volt, kormányzása alatt épült ki a svéd jóléti állam, amelynek mindenki a csodájára járt sokáig. Vagy a japán Liberális Demokrata Párt, amely kiválóan kormányozta Japánt évtizedeken keresztül, közben egyszer véletlenül kormányra került az ellenzék, de olyan gyorsan csődöt mondtak, hogy szinte azonnal visszahozták az emberek a liberális demokratákat a hatalomba. Vagy még az indiai Kongresszus Pártot is említhetem Nehruval és Indira Gandhival, akiknek irányításával a második világháború után Indiát egységesítették, és évtizedekig senki nem ért a közelükbe sem a pártverseny során.

Szóval

a Fidesznek nyernie kell, ez az ország érdeke. Ha ötödször, akkor ötödször, ha tizedszer, akkor tizedszer! Annyi javaslatom viszont lenne, hogy az online megjelenés mellett nem szabad elhanyagolni az offline jelenlétet sem. Nagyon jó ötlet volt Orbán Viktortól, hogy felismerte, sok minden az online térben dől el, s itt a Fidesz hátrányban van.

Ezért volt kiváló ötlet részéről a Harcosok Klubja, s még kiválóbb a digitális polgári körök mozgalma. Ez segített abban, hogy a nyáron a Fidesz újra feljött a pártversenyben és egyes felmérések szerint a nyár végére – hozzávéve persze a 3 százaléknál nem magasabb kamatozású lakáshitel bevezetését – már fordulatot hozott.

Azonban az offline, tehát a valóságos tereken való jelenlét szerintem legalább annyira fontos, mint az online jelenlét. Ugyanis

létezik egy korosztály – az idősebbek –, amelyik már nem tud és nem akar online módon élni. Ők maradnak az offline térben, és az is tény, hogy az idősebb korosztály választási hajlandósága még mindig sokkal nagyobb, mint a fiataloké, még akkor is, ha most vélhetően több fiatal fog elmenni szavazni, mint korábban.

Ennek a vonalnak egyik megjelenítője Lázár János és a Lázár-infók. Ez nagyon fontos, ezt folytatni kell és ki kell bővíteni. Orbán Viktor is jó irányban mozog, amikor egyre többet jelenik meg a médiumokban, és vélhetően később a valós tereken is így fog tenni. Online és offline – mindkettő kell!

S végül: soha nem látott, hatalmas munkát kell végezni a kampány hátralévő hét hónapjában, hogy ismét sikerüljön nyerni a Fidesznek. Lenne még egy javaslatom: ez az őszinteség, adott esetben a tévedések, a hibák beismerése. Higgye el mindenki: ez nem a gyengeség, hanem az erő jele, az önbizalomé! Az őszinteség és nyitottság jegyében győzni fogunk!