Helmut Kohl tizenhat évig volt hatalmon, 1982-től 1998-ig. Négyszer nyert választást, ötödik alkalommal elbukott. Tulajdonképpen semmi különösebb okuk nem volt a németeknek mást választani, a gazdaság jól működött, az országban nyugalom volt. Éppen akkoriban voltam Berlinben ösztöndíjas, sokat beszélgettem a helyiekkel erről, azt mondták, Kohlból elegük van, megunták, új arc kell. 

 Erősen érződik a választók egy részében ez a hangulat, hogy jöjjön valami más, próbáljunk ki valami újat, attól függetlenül, hogy nem tudjuk, mi az. Ezért, ha a Fidesz ötödszörre is nyerni akar egymás után, ahhoz most különösen erőteljes, intenzív és nagyon jó kampányt kell folytatnia. Egyrészt olyan többlet kell, ami eddig még nem volt, másrészt apait-anyait bele kell adni ebbe a választásba.

És nem azért, mert hatalmon lenni jó, és örökre hatalmon kell maradni. Valamint „nem krumpliért, sem pedig paszulyért” (Cseh Tamás–Bereményi Géza). Hanem azért, mert az országot meg kell védeni egy M. P. által vezetett kormánytól. Ugyanis 

 Tehát hatalomra kerülése az országnak tragédia lenne, ezért nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom egészének érdeke, hogy ez ne történjen meg.

Akár igaz is lehet, hogy parlamentáris demokráciában a váltójáték a lényeg, vagyis az, hogy egy idő után – két-három vagy négy-öt ciklus után – bizonyos természetességgel megtörténnek a kormányváltások. Ez egy politológus szemével természetes, normális is lehetne. Igen ám, de most és itt, Magyarországon nincs természetes és normális állapot, mint volt például Nyugat-Európában az ötvenes évektől mondjuk a kilencvenes évekig, amikor egymást váltotta a jobbközép és a balközép kormányzás Németországtól kezdve Spanyolországig. Nem, 

Csak címszavakban: szuverenitás, nemzeti érzés, kereszténység, családszeretet, a migráció kivédése, az LMBTQ-mozgalom és -ideológia elhárítása, a mezőgazdaság védelme, az uniós föderális törekvéseknek való ellenállás, a túlzott zöldtörekvések megállítása, a közjó mindenkori védelme, a demokrácia és a jogállam megvédése.

Nos, ez mind menne a kukába, ha jönne az M. P. vezette kormányzás. Márpedig ezt nem engedhetjük meg, még akkor sem, ha a sorrendben ötödik győzelmünk soknak is tűnik másoknak, főleg a nyugati és EU-s mainstream irányzatoknak és a globalistáknak. És ráadásul – ismét a politológus szól belőlem, nem a propagandista – több példa van arra, hogy egy párt a demokráciában évtizedeken át képes volt hatalmon maradni, mert egyszerűen olyan jól kormányzott, és annyira nem volt ütőképes alternatívája, hogy valójában ostobaság lett volna a nép részéről lecserélni őket. Ilyen volt a svéd szociáldemokraták pártja, amely már a harmincas években (!) hatalomra került és évtizedekig hatalmon volt, kormányzása alatt épült ki a svéd jóléti állam, amelynek mindenki a csodájára járt sokáig. Vagy a japán Liberális Demokrata Párt, amely kiválóan kormányozta Japánt évtizedeken keresztül, közben egyszer véletlenül kormányra került az ellenzék, de olyan gyorsan csődöt mondtak, hogy szinte azonnal visszahozták az emberek a liberális demokratákat a hatalomba. Vagy még az indiai Kongresszus Pártot is említhetem Nehruval és Indira Gan­dhival, akiknek irányításával a második világháború után Indiát egységesítették, és évtizedekig senki nem ért a közelükbe sem a pártverseny során.

Szóval 

Ezért volt kiváló ötlet részéről a Harcosok Klubja, s még kiválóbb a digitális polgári körök mozgalma. Ez segített abban, hogy a nyáron a Fidesz újra feljött a pártversenyben és egyes felmérések szerint a nyár végére – hozzávéve persze a 3 százaléknál nem magasabb kamatozású lakáshitel bevezetését – már fordulatot hozott.

Azonban az offline, tehát a valóságos tereken való jelenlét szerintem legalább annyira fontos, mint az online jelenlét. Ugyanis 

Ennek a vonalnak egyik megjelenítője Lázár János és a Lázár-infók. Ez nagyon fontos, ezt folytatni kell és ki kell bővíteni. Orbán Viktor is jó irányban mozog, amikor egyre többet jelenik meg a médiumokban, és vélhetően később a valós tereken is így fog tenni. Online és offline – mindkettő kell!

S végül: soha nem látott, hatalmas munkát kell végezni a kampány hátralévő hét hónapjában, hogy ismét sikerüljön nyerni a Fidesznek. Lenne még egy javaslatom: ez az őszinteség, adott esetben a tévedések, a hibák beismerése. Higgye el mindenki: ez nem a gyengeség, hanem az erő jele, az önbizalomé! Az őszinteség és nyitottság jegyében győzni fogunk!