Totális háború folyik a terrorizmus ellen

A XXI. század első globalizációs háborúja a terrorizmus ellen folyik. Nincs konkrét ellenség, ezért ez a háború sem olyan, mint az eddig általunk megszokottak. Nem csatára, egyszeri büntetőbombázásra kell számítani, hanem olyan háborúra, amely sokkal komplexebb, átfogóbb a korábbiaknál. Sikere pedig jelentős részben függ attól, hogy a közvélemény nyomása ellenére mindenki megérti-e, totális háborúról van szó, amelyet kizárólag katonai eszközökkel nem lehet megnyerni, hangsúlyozta lapunknak Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai és Védelmi Kutatások Hivatalának főigazgató-helyettese.

Totális háború folyik immár egy hete a terrorizmus ellen, ami a módszereit tekintve azt jelenti, hogy a katonaiak mellett politikai és gazdasági eszközökkel folyik. Sőt, az ellenfél természetéből adódóan jóval kevesebb lesz benne a katonai elem, emeli ki a szakértő.
Nagy szerep jut ezzel szemben az Amerika felé áradó rokonszenvtől kísért antiterrorista koalíció kialakításának, amelybe immár nemcsak a NATO és annak szövetségesei tartoznak. Ha ugyanis a terrorizmus gyökereit is fel akarja számolni a fejlett világ, húzza alá Tálas Péter, akkor ismét csak nem hagyományos koalícióról kell beszélni. Ez a helyzet egy oldalra állíthat korábbi ellenfeleket, ebbe a szövetségbe beletartozhatnak a más tekintetben az Egyesült Államokkal szemben állók is. A politológus szerint a siker érdekében még az iszlám fundamentalisták körében is fel kell lelni szövetségeseket. Így például a terrorizmust támogató rezsimek ellenzékét is be kell kapcsolni e koalícióba. Tehát nemcsak államokban, hanem politikai csoportokban is kell gondolkodni, és nem csupán az iszlámon kívül.
A gazdasági eszközök közül a szakértő kiemelte, hogy a terroristákat el kell szakítani pénzforrásaiktól. Lehetőség szerint lokalizálni kell a számlákat, de a harcot később ki kell terjeszteni a kábítószer és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépéssel is. Mindez elsősorban az úgynevezett szürke háborúban dolgozókra, a titkosszolgálatokra, hírszerzőkre rak újabb feladatokat.
Nekik komoly szerepük lesz a harc katonai részében is, amelyhez a szakértő hozzáveszi a rendészeti eszközöket, a határok, a légi forgalom ellenőrzését is. Tálas Péter elsősorban tehát nem nagy bombázásokra számít. Két héten belül azonban mindenképpen sor kerülhet az első konkrét katonai válaszlépésekre is, például egy-egy terrorista-kiképzőtábor ellen. Úgy véli, egy Afganisztán elleni büntetőexpedíció sem nagyon valószínű, és nem is a tálibok állama az egyedüli potenciális célpont. Biztosan képbe kerülnek olyan iszlám fundamentalista szervezetek is, mint a Hamász vagy az Iszlám Dzsihád, de Oszama bin Laden csoportjának is 34 országban vannak sejtjei. Elképzelhetetlen tehát, hogy mindet lőni fogják. Nincs kizárva ugyanakkor egy kommandós akció magának Bin Ladennek az elfogására. A háború része az is, hogy aktívan támogatni fogják a terroristákkal együttműködő országokban a belső fegyveres ellenzéket. A biztonságpolitikai szakértő valószínűsíti azt is, hogy felfüggesztik Ford 1976-os elnöki rendeletét, amelyben megtiltotta a CIA-nak a politikai gyilkosságokat. Ha erre sor kerül, akkor több terrorista vezetőt egyszerűen likvidálnak majd. A katonai akciók egy része tehát láthatatlan lesz, azt nem fogja egyenes adásban közvetíteni a CNN, mint az Öböl-háború idején, és például fontos lesz, hogy a titkosszolgálatok mennyire tudnak beépülni az iszlám szervezetekbe. A megfigyelés, lehallgatás ugyanis ma már kevés. Fontosnak tartja a szakértő kiemelni azt is, hogy ezt a háborút éppen a meggondolatlan katonai akciók tehetik sikertelenné. Ezeknek ugyanis sebészi pontosságúaknak kell lenniük, a valódi célpontokra kell irányulniuk, ellenkező esetben Amerika elveszítheti a mostani anti-terrorista koalíciót összekovácsoló kivételes morális erőt. Ezért a Fehér Ház most nem siet.
Ez a háború tehát mind Amerikán belül, mind azon kívül folyik, összegez Tálas Péter, hozzátéve, hogy a biztonsági intézkedések szigorításával nálunk is. Olyan ez, veti fel magyarázatul, mint amikor a szegénység elleni harcról szoktunk beszélni, ez a háború azonban tényleg elindult, mert a hadüzenet a világ első számú hatalmát érintette. A szakértő végezetül fontosnak tartja kiemelni, hogy nem vallásháborúról, nem is a civilizációk harcáról van szó, kiindulópontjai sokkal inkább a globalizációban gyökerező szociális, gazdasági különbségek. A siker a védekezés mellett elsősorban a terrorizmus gyökereinek felszámolásának hatékonyságától függ. Ezt pedig katonai eszközökkel nem lehet elérni. Ennek érdekében át kell értelmezni sok mindent az amerikai külpolitikában is. A védőernyőt például a Közel-Keletre kell kihelyezni, ehhez Washingtonnak a térségben szövetségeseket kell szereznie Izraelen kívül is.