A valódi nemzeti egység alapja az igazság kimondása – jelentette ki Pálinkás József oktatási miniszter hétfőn a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott rendezvényen. A Rákóczi Szövetség és a Műegyetem 1956 Alapítvány minden év október 22-én tartja ünnepségét arra emlékezve, hogy 1956-ban e napon, a Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlésén fogalmazták meg az október 23-i eseményeket elindító 16 pontos kiáltványt. Az oktatási tárca vezetője beszédében rámutatott: az 1848 tizenkét pontját idéző rendszerváltó dokumentum történelmi jelentőségű lett, és az 1956-os forradalmat világtörténelmi eseménnyé emelte. – A magyar 1956 fogalommá és szimbólummá vált, október 23-a pedig a bátorság, az öntudat és a diadal napjává – fogalmazott.
Pálinkás József emlékeztetett rá, hogy a forradalom megítélése 1990 után éles viták tárgyává vált. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a hamis megbékélés helyett a lelkek békéjét kell megteremteni. – Az 1956-os történelmi tanulságot tegyük felszólító mondattá – mondta az oktatási miniszter.
Az ünnepség résztvevői, köztük Mádl Ferenc köztársasági elnök és Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke megkoszorúzták a forradalom mártírjainak emléktábláját az egyetem aulájában. A megemlékezés végeztével a jelenlévők – akik között a határon túli magyar ifjúsági szervezetek tagjai is ott voltak – a hagyományoknak megfelelően a Bem térre vonultak.
Az 1956-os fiatalok példáját, tenni akarását, elszántságát idézte fel a Bem-szobornál tartott beszédében Őry Péter, a Magyar Ifjúsági Közösség elnöke. A szónok a Kárpát-medencei ifjúság nevében szólt a résztvevőkhöz. Úgy fogalmazott: az ’56-os fiatalok példájából ma is meríthetünk. A Bem térről a jelenlévők fáklyákkal és nemzetiszínű zászlókkal, korabeli teherautókon a Kossuth térre mentek, ahol fellobbantották a forradalom lángját.
Hétfőn este a kormány nevében tartott ünnepi beszédében Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az MDF elnöke úgy fogalmazott: a forradalom megtanít bennünket arra is: élnünk és cselekednünk úgy kell, hogy érdemessé váljunk az utókor tiszteletteljes figyelmére, mert a történelem bennünket is mérlegre tesz. Mint mondta: 1956-ról történelmi, politikai, emberi példák sokasága ad eligazítást nekünk, és a hősök példája mindig arra fog emlékeztetni bennünket, hogy biztosak legyenek lépteink, ha tudjuk, hogy helyes irányba tartunk, és biztos legyen kezünk, ha tudjuk, hogy a tetteink, a nemzetünk, a hazánk felemelkedését szolgálják. Hangsúlyozta: csak az a nép éli túl a mát, éli meg a holnapot, amelynek fiai hittel és becsülettel harcolnak igazukért. – A magyar nép fiai 1956-ban ezt tették – szögezte le, s hozzáfűzte: október 23-án testvéri szeretettel emlékezünk azokra a hősökre, a forradalom halottaira és a hazából elüldözöttekre, akiknek ezt az új életet köszönhetjük.
– A nemzet szabadsága ellenségeinek megbocsáthatunk, de nevüket nem feledhetjük, és tetteiket az emlékezés óráiban időről időre felidézzük – szögezte le az igazságügy-miniszter, aki kitért arra is: a most élők felelőssége az, hogy a múltról elszámoljanak. Dávid Ibolya emlékeztetett rá: 1956-ban az emberek reménykedtek abban, hogy Európa és a nagyvilág nem hagyják cserben az országot. – 1956 őszén a szabad világ ugyan hullatott néhány könnycseppet értünk, de erejéből, biztonságából semmit nem kockáztatott szabadságunk magyar oltárán – idézte fel a pártelnök.
A Széna téren – a II. kerületi önkormányzat, az Emlékhely 56 Alapítvány és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége által tartott megemlékezésen – Pokorni Zoltán, a Fidesz és Dávid Ibolya, az MDF elnöke mondott ünnepi beszédet. A két pártelnök közösen leplezte le a téren Árvai Ferenc szobrászművész alkotását.
Dávid Ibolya arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar nép ugyan soha nem tudta legyőzni ellenségeit, de túlélte azokat. Véleménye szerint ehhez a hit, az önbizalom, az önbecsülés és a szabadságvágy adott erőt.
Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke a forradalom kapcsán az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, megjegyezve: csak összefogással építhető a jövő. – 1956 a nemzeti összefogás kivételes pillanata lett, az akkori események megmutatták, hogyan lesz néhány óra alatt az elnyomott, szürke masszából, tömegből polgári, nemzeti közösség – mondta a politikus. Szólt arról is, hogy a forradalom és szabadságharc 12 napja negyvenévi reménység forrásává vált. Kitért arra, hogy a szocialista diktatúra sokaknak életre szóló keserűséget okozott, és elvette az emberek méltóságát. A jelenről szólva úgy fogalmazott: tíz év munkája, erőfeszítése eredményeként Magyarország soha olyan közel nem volt ’56 eszményeihez, mint most.
Katonai tiszteletadással, a Himnusz hangjaira vonták fel tegnap a nemzeti lobogót a Kossuth téren. Az ünnepélyes lobogófelvonás előtt Mádl Ferenc államfő díszszemlét tartott, majd fogadta a díszzászlóalj parancsnokának jelentését. A rendezvényen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János, az Országgyűlés elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész és a kormány több tagja. Az ünnepségen megjelentek a parlamenti frakciók képviselői is.
Katonai tiszteletadás mellett leplezték le és koszorúzták meg a budapesti Corvin közben Povl Bang Jensen dán diplomata emléktábláját az ’56-os forradalom és szabadságharc 45. évfordulója alkalmából rendezett keddi ünnepségen. A dán diplomata – aki az ENSZ megbízásából dolgozott Magyarországon – életét áldozta azért, hogy megvédje és a történelemnek megmentse azokat a jegyzőkönyveket, amelyek az ’56-os magyar szabadságharcosok tanúvallomásait és névsorát tartalmazták. A diplomatát a szovjet titkosszolgálat gyilkoltatta meg. Bocskay T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke beszédében arról szólt, hogy 45 évvel ezelőtt az utcákon vér és nem olaj folyt. – Ha olaj folyt volna, akkor a világ a segítségünkre jött volna, de mivel vér folyt, senki nem segített bennünket – tette hozzá. – 1956-ban egyek voltunk. Zsidók, cigányok, svábok, magyarok egyformán harcoltak – mondta.
A tartozások
– Győztes politikusaink még mindig tartoznak 1956 hőseinek az évtizedeken át és a napjainkban is tartó nyomorúságért – mondta Fedor József, az ’56-os Magyarok Világszövetsége és az ’56-os Magyarok Világtanácsa közös megemlékezésén a Corvin közben tegnap. A Corvin közi harcokban egykor részt vevő szónok azt mondta, hogy a jövőnek vélt káosz elkezdődött, de „1956-ban mi nem ezért harcoltunk”. Hozzátette: harcostársai „test test mellett, fajtól, nemtől, felekezettől függetlenül ontották vérüket, hogy Magyarország szabad legyen, hogy mindenki beleszólhasson a saját sorsába, hogy az egész nemzet részesülhessen a javakból, ne csak egy szűk réteg”.
Pongrátz Gergely, a Corvin köz egykori főparancsnoka hozzáfűzte: ma még mintegy 200 olyan ’56-os élhet, akinek fegyver volt a kezében. – A kormány azonban több mint 14 ezer ’56-os emlékérmet adott ki. Ha a kitüntetettek mind ’56-osnak vallják magukat, akkor nem csoda, hogy civakodnak, nem férnek össze – vélekedett. Szelekovszky Ernő, a Honvédelmi Minisztérium kulturális főosztályának vezetője kiemelte: 1998 óta Magyarországnak olyan kormánya van, amely 1956 örökösének tekinti magát, és amely elérhetővé kívánja tenni az egész nemzet számára a boldogulás lehetőségét.
A köpönyegforgatókról
Torgyán József szerint a 1956-os forradalom a világtörténelemben egyedülálló hőstett volt, mert magával az ördög birodalmával szemben tudott győzni a fegyvertelen magyar nép. A kisgazda pártelnök a Március 15. téren tartott megemlékezésen ugyanakkor hangsúlyozta: a szovjet megszállók már kivonultak, de „az idegen csapatokat hívók beférkőztek a soraink közé”. – Az ÁVH-t is csak átszervezték, erőit átmentették, az ávósok itt vannak közöttünk, a gazdaság kulcspozícióiban és a pártokban egyaránt – jelentette ki Torgyán József, majd azt skandálta, hogy „köpönyegforgatók takarodjatok”.
Együtt emlékezett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra a Reform Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) és a Kereszténydemokrata Néppárt a budapesti Gesztenyés kertben. Liebmann Katalin, a Reform Kisgazdapárt elnöke kiemelte: mára az 1956-os forradalom romantikája halványult ugyan, amiért kár, de a divat múlásával kevesebb a hazug szó és az erőltetett párhuzam. Pusztai Erzsébet, az MDNP elnöke a megemlékezésen úgy fogalmazott: a viták kellenek, de a legfontosabb kérdésekben meg kell találni a nemzeti összefogást.
Jog az életre
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 45. évfordulója tiszteletére ökumenikus istentiszteletet tartottak tegnap a budapesti a Szent István-bazilikában. Az ’56-os felkelők Rabparlamentje által szervezett eseményen Szabó Géza, a bazilika kanonokja hangsúlyozta, hogy 1956 mártírjai és a forradalom résztvevői a Szent István-i úton és lelkiismeretük útján jártak. Hegedűs Lóránt református püspök igehirdetésében arról beszélt: „mi, magyarok, mindig az agónia népe voltunk”, de a nemzet, amely döntő pillanatokban meri vállalni a halál kockázatát, megszerzi jogát az életre.
Az öntudatra ébredés
– 1956 az egyéni és a közösségi szabadság egymással elválaszthatatlanul összefonódó eszményének diadala, az egzisztenciájából kiforgatott, megfélemlített, eszméiben megcsúfolt polgári társadalom és magyar nemzet öntudatra ébredése – mondta Kövér László Fidesz-alelnök Kapuváron. – A mártíroktól nem a kommunizmus, mint valami elvont eszme vette el az életet, nagyon is konkrét, hús-vér emberek adták ki az elfogatóparancsokat, írták a halálos ítéleteket, ácsolták a bitófákat – hangsúlyozta a politikus, s hozzátette: a gyilkosokat elmulasztottuk néven nevezni, ezzel elmulasztottuk az egyetlen lehetőséget, amely egy jogállamban az erkölcsi rend helyreállítására adatott. Leszögezte: itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra eltűnjenek a közéletből azok, akik „tönkretették szüleink életét és megkeserítették jelenünket”. – Ne engedjük, hogy hol reformkommunista, hol demokratikus-szocialista, hol pedig szociáldemokrata bőrben undok kígyókként újra és újra visszakúszszanak a múlt mocsarából – mondta Kövér László.
’56 nem préda
1956 nem préda, amit bárki kisajátíthat, hanem közkincs – jelentette ki Göncz Árpád volt köztársasági elnök tegnap Szigethalmon, a Széchenyi István Általános Iskolában rendezett ünnepségen. – Éljünk bátran jogos örökségünkkel, ’56 szellemével, amely arra tanít, hogyha egy nép talpra áll, képes legyőzni az előítéleteket, ellenszenvet, s felülemelkedve a kicsinyes érdekeken, képes közösen nemzetté nemesedni – mondta a volt államfő.
A relativizmusról
Az 1956-os forradalom megünneplése soha nem lehet csak emlékezés, hanem küzdelemnek kell lennie a szabadságharc folytatásáért, nemzeti függetlenségünkért – mondta beszédében Csurka István a kongresszusi központbeli MIÉP-es ünnepségen. A pártelnök szerint ma már ugyan szabadon lehet beszélni a forradalomról, ám tagadni és gyalázni is szabadon lehet azt. – A relativitás korszakában élünk, de ez nem természetes. Azok is mondanak ma ünnepi szónoklatokat, akik szinte egész egzisztenciájukat az ötvenhatos szabadságharc eltiprásából szerezték – tette hozzá. A magyarság nem akar bosszút, csak azt: az érintettek vallják be, hogy szervezetten, idegen hatalom szolgálatában gyilkolták a magyarságot.
Megemlékezések határon túl
Románia számos, magyarok lakta településén tartottak megemlékezéseket. Nagy Imre snagovi emlékművét koszorúzta meg Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. Hétfőn a bukaresti Petőfi-házban hangzott el előadás a magyar forradalom jelentőségéről, tegnap az erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság és a Magyarok Világszövetsége erdélyi tagozata Kolozsváron rendezett megemlékezést. A Szilágyságban a református templomokban ünnepi istentiszteletet tartottak, a Székelyföldön az ’56-os áldozatok emlékét őrző kopjafáknál, emlékműveknél tisztelegtek. A kolozsvári magyar főkonzulátus hétfőn rendezett ünnepi fogadást, amelyen részt vettek a magyar történelmi egyházak vezetői. A négyszáz meghívott között számos erdélyi város, település vezetői mellett jelen voltak a román pártok kolozsvári szervezeteinek képviselői is.
Szerte Észak-Amerikában is ünnepi rendezvényekkel emlékeztek, illetve emlékeznek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kezdetének 45. évfordulójáról.
A HŐSÖK ÁLMA. Minden nemzetnek szüksége van igazodási pontokra, olyan pillanatokra a történelem folyamában, amelyekről nem lehet kétféleképpen gondolkodni. 1956 ilyen pillanata a magyar történelemnek – szögezi le az ünnep alkalmából kiadott nyilatkozatában Orbán Viktor miniszterelnök. – Legtitkosabb ünnepünket, 1956. október 23-át szabadon ünnepelhetjük, immár 11 esztendeje. Együtt ünnepeljük 1956 hőseinek álmát, a beteljesült álmot: a szabadságot, a függetlenséget, egy emelkedő nemzet minden reménységét – folytatja. Hangsúlyozza, ünnepünk főhajtás is apáink és nagyapáink előtt, akik 45 esztendővel ezelőtt ezen a napon bebizonyították, hogy nincs olyan zsarnokság, amely össze ne omlana egy nemzet közös akaratától. Az ő példájuk volt évtizedeken át a remény, s mi, az utódok, hálatelt szívvel köszönjük meg a hősiességet, az akaratot.
AZ MSZP IS EMLÉKEZETT. Az MSZP mai vezetése büszkén vállalja 1956 örökségét – hangoztatta Medgyessy Péter, a párt miniszterelnök-jelöltje hétfőn Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában, a mártír miniszterelnök szobránál tartott megemlékezésen. Kijelentette: „1956 egy baloldali forradalom volt”. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 1956-nak egységesen elfogadott nemzeti hagyománnyá kell válnia. Hozzátette: miniszterelnökként kezdeményezni fogja, hogy nevezzenek el állami elismerést Nagy Imre mártír miniszterelnökről. Medgyessy Péter önmaga számára is példaképnek nevezte Nagy Imrét. Nagy Imre egykori miniszterelnök Fő utcai szülőházánál tartottak tegnap koszorúzást az egykori Forradalmi Tanács és a harcokat kirobbantó kaposvári Zrínyi Kör tagjai. Többször elhangzott: az évről évre e napon megrendezett ünnepségeken a mai napig visszaköszönnek azok az arcok, akik annak idején magyarként szerepet vállaltak a forradalmat követő megtorlásokban. Medgyessy Péter és Kovács László pártelnök tegnap délután koszorút helyezett el az új köztemető 301-es parcellájában. A jelenlévők egy része kifütyülte a két politikust, több bekiabáló méltatlannak, felháborítónak tartotta a „bankár” és a pártelnök megnyilvánulását. Kovács sajnálatosnak nevezte, hogy a koszorúzást néhányan megpróbálták megzavarni. Szerinte a személyes sérelmek miatti indulatokat ugyan meg lehet érteni, de az MSZP úgy látja, 45 évvel az 1956-os nemzeti összefogás felemelő élménye után ideje lenne végre megbékélni, hiszen a lakosságnak és az MSZP tagságának, sőt vezetésének nagyobbik része is 1956 után született. Toller László polgármester személye elleni csendes tiltakozásként külön tartott megemlékezést a Pofosz, az ’56-os Szövetség, a TIB, a Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesület, a Recski Szövetség és a Fidesz–MDF választási szövetsége Pécsett. A polgári szervezetek és pártok egyaránt kegyeletsértőnek tartják a szocialista polgármester szónoklatát. Toller a pécsi ’48-as téren tartott megemlékezésen szónoklatában megjegyezte: 1956-ban még csak hatéves volt, és a forradalomból arra emlékszik, hogy az orosz katonák cukrot adtak neki.
Bóka János
Gál Kinga: Brüsszelben el akarják törölni az egyhangúságot, ez önmagában lemondásra adna okot
