A Pest megyei Biatorbágy megőrzi falusias jellegét

Biatorbágy jelenét és jövőjét erősen meghatározza geopolitikai helyzete, fogalmazhatnánk nagyképűen. Egyszerűbben azonban Budapest közelsége okán folynak határában nagyszabású építkezések, s a települést egyre többen választják lakhelyül a főváros helyett.

Az agglomerációba sorolták már akkor is a községet, amikor „elfelejtették” fejleszteni – mondta Palovics József polgármester. A rendszerváltás előtti évtizedben sokan gondolták úgy, hogy egy főváros környéki faluban, egészségesebb levegőn töltik szabadidejüket, s házat, udvart, csöndet vásároltak maguknak. Biatorbágy viszont meglehetősen hátul kullogott a települések sorában korszerűtlen közműveivel, elnitrátosodott ivóvizével. 1990-ben elsőként jelentkeztek a címzett és céltámogatásra, jutányosan jutottak vízvezetékhez, csatornához, gázhoz. Mindez megnövelte ázsióját a községnek, ahol évente ötven-hatvan építési engedélyt ad ki a polgármesteri hivatal, s a helység lélekszáma is nő.
Lehet azon vitatkozni, hogy a fővárosba vezető utak mentén gombamód szaporodó multicégek kirendeltségei, irodaházai az örvendetes fejlődést hozzák, vagy túlzott mértékű urbanizációt. A polgármester és a testület arra törekszik, hogy lehetőleg ne zavarja meg a község életét a gyors változás. A településszerkezet őrzi a falusi jelleget, a szolgáltatások igazodnak az új igényekhez. Biatorbágy költségvetése 800 millió forint, amelyből 200 milliót tesznek ki a helyi adók, 131 millió forintot az iparűzési adó.
A nagyvállalkozások telephelyeit kizárták a vasúttól északra, a községben csak bizonyos nagyságig folytatható ipari tevékenység. Saját vállalkozóiknak drága az ipari parkká alakított terület, azon munkálkodnak, hogy a helyieknek is jó megoldást találjanak. Sajnos, a közeli földek tulajdonosváltása nem az önkormányzatot gyarapította, Biatorbágy mindössze két és fél hektárnyi földet birtokolt a nagy „boom” idején. Még a 70-es években két termelőszövetkezeté lett a – mára kincset érő – szántóföld; a községnek az adóbevételek hajtanak hasznot és a munkahelyek, amelyekből túlkínálat van. Budapest és környéke áruházai, üzemei fölszívják a munkaerőt, nincs munkanélküliség. Sőt, bizonyos szakmákban hiány mutatkozik, ezért szakközépiskola alapítását fontolgatja az önkormányzat. Telkihez vagy Budajenőhöz képest barátságosnak számít a 4–12 ezer forintos négyzetméterár a lakótelekért, s szép házakat is lehet kapni egy-egy drága budapesti lakás áráért. Palovics Lajos szerint addig nő a lélekszám náluk és más Budapest környéki településen, míg a főváros lakossága nem apad 1,5 millió alá.