A pesti szerb ifjak menhelye

Háromemeletes ház áll a Veres Pálné utca 17–19. szám alatt. Az impozáns kapubejárat fölött latin és cirill betűs felirat: Tökölyanum. Itt alapíttatott meg a budapesti egyetemet látogató, szegény sorsú és tehetséges szerb ifjak menhelye.

Tököly-Popovics Száváról – aki 1761-ben született Aradon –, az intézet alapítójáról kapta nevét az épület. Tököly Pesten szerzett jogi doktorátust, majd közszolgálatba lépett. Neves közéleti emberré lett, aki jótékony adakozásairól vált ismertté. Szülővárosában halt meg 1842-ben.
Amellett, hogy szószólója volt a görögkeleti vallású magyarországi szerbségnek – akik királyi privilégiumokat élveztek, s ezeknek köszönhették a szabad vallásgyakorlást és az egyházi autonómiát –, igen bőkezű mecénása is a tanulni vágyó ifjaknak. Két alapítványt tett: az egyik a Bécsben katonai és műszaki pályát választó ifjak taníttatását segítette, a másik létrehozta a budapesti Tökölyanumot. Az 1790-es temesvári egyházi és politikai kongresszuson felszólalt és sürgette a szerbek jogainak törvénybe iktatását. Az 1838. augusztus 21-én alapított intézet ügyeit a kezdetektől a Matica Srpska, a hazai szerbek legrégibb és legnagyobb irodalmi és közművelődési egyesülete vezette. Az 1877-es vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a felügyeletet a pesti görögkeleti hitközségre bízta, az alapítványi tőke kezelését pedig a magyar királyi állami központi pénztárra. A Tökölyanum hosszú évtizedeken át kiválóan betöltötte szerepét, több száz ifjú talált otthonra benne, s jutott amúgy elérhetetlen tanulási lehetőséghez. Az épület idővel szűknek bizonyult, ezért 1901-ben engedélyezték, hogy az eredeti kétemeletes házra Jakabffy Ferenc építész tervei alapján egy harmadik szintet emeljenek és beépítsék a tetőteret. 1907-ben lebontották, az újjáépítés a toronyi Fellner Sándor tervei szerint valósult meg 1907 és 1909 között. Ez a ma is látható épület.
Az homlokzatán három dombormű található. Az első Tököly Száva felszólalását örökíti meg a temesvári kongresszuson, a második a Tökölyanum 1838-as alapítását, míg a harmadik az épület 1907-es átvételét ábrázolja.
A kollégiumon túl 1843 és 1928 között itt működött a város legrégebbi kőnyomdája.
(Forrás: Adatok a Belváros történetéhez.)