Algéria, a csendes szemlélő

Némiképp a háttérbe szorul Algéria, az észak-afrikai országban tovább tomboló terrorizmus és a brutális államhatalom túlkapásainak krónikája, mióta a New York elleni terrortámadások, majd az ellencsapás Afganisztán és az Egyesült Államok felé terelte a világsajtó és a nemzetközi média figyelmét. Ez a figyelemeltolódás a történtek súlyát nézve érthető. Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mozlim terrorszervezetek támogató hátterét, bázisát tekintve sem elhanyagolható Algéria, amelyet szakértők az iszlám terrorizmus egyik háttérországaként emlegetnek.

Nincs látható jele a főváros, Algír utcáin az Afganisztán elleni támadásoknak. Algéria elgyötört, saját súlyos belső válságától sújtott lakossága nem is reagálhat spontán módon látványosan a történésekre, hiszen az országban változatlanul érvényes a rendkívüli állapot. Az Afganisztánt ért csapásokra igen nehéz lenne szervezett formában válaszolni, hiszen a tüntetéseket előzetes bejelentéshez kötik a hatóságok, s az egyébként is gyanakvó lakosságot jobban lekötik saját megélhetési problémái. Technikai nehézségek is zavarják az események követését, hirtelen lekódolták az al-Dzsazira televízió közvetítéseit. Egyetemisták úgy vélik, az Egyesült Államok „muzulmán vérre” szomjazik, hogy boszszúvágyát kielégítse.
A hivatalos algériai vezetés többször felemelte szavát az ellen, hogy egyenlőségjelet tegyenek a muzulmán vallás és a terrorizmus között. Abdelaziz Belkhadem algériai külügyminiszter aláhúzta annak fontosságát: különbséget kell tenni az iszlám és a terrorizmus között, hogy az arabok és a muzulmánok ne váljanak támadások céltáblájává. A külügyminiszter rámutatott: tizenkét, a nemzetközi közösséggel kötött terrorizmusellenes megállapodás ismeretes, ezek működnek, s most mégis kettős mércével kezdenek mérni Algéria elítélői. A politikus megértését fejezte ki az iránt, hogy egyes európai államok olyan intézkedésekre kényszerülnek, amelyek nem felelnek meg teljességgel saját érdekeiknek, ám nyomatékosan jelezte: Algéria betartja nemzetközi kötelezettségeit, üldözi az algériai és más származású terroristákat.
Ami kötelezettségeit illeti, az algériai vezetés valóban tett bizonyos gesztusokat a nemzetközi közöség felé, ám ez mit sem segít azon, hogy az országban az év folyamán változatlan intenzitással folytatódtak a fegyveres iszlám terroristák, a GIA tagjai által végrehajtott tömegmészárlások során egész családokat irtanak ki. Eközben a kabíliai hegyekben bujdosó Hassan Hatab a biztonsági erőkre specializálódott: embereivel folyamatosan irtja az állam speciális fegyveres alakulatának tagjait. Az ellenőrizetlen helyzetet kihasználva az iszlám szélsőséges terroristák bázisokat, raktárakat építettek ki az észak-afrikai országban. Nem világos egyelőre, hogy ezt a hátországot mennyiben használja ki Oszama bin Laden szervezete.
Az 1992 óta dühöngő „titkos háború” már több mint százezer ember életét követelte, 2000-ben 2700-an haltak meg a terrorcselekmények következtében. A különös patthelyzet megoldása nem körvonalazódik, a hatalom nem áll szóba az 1991-es választásokon győztes pozícióba került iszlámista politikai erőkkel. Az ország belső jogrendszerét tekintve törvénytelen állapotot természetesen nem oldhatná fel egy iszlám állam megalakítása sem.