Jól hosszabbított szerződést az elmúlt esztendő végén az uruguayi Alvaro Recoba. Már az biztonsággal szolgálhatott számára, hogy öt esztendőre kötelezhette el magát az Internazionaléhoz, s akkor még ott volt a fizetés is! A Gazzetta dello Sport értesülése szerint évenként négymillió dollárral gazdagodik a dél-amerikai sztár.
– Roppant megnyugtató, hogy harmincéves koromig az Interben futballozhatok, ezalatt a csapattal együtt csak javulhatok – nyilatkozta a szerződés aláírása után, a bennfentesek pedig nem győzték hangsúlyozni, hogy a szinte hihetetlen feltételeket Paco Casal, a szakmájában nagy elismerésnek örvendő uruguayi játékosügynök harcolta ki a futballistának.
Recobáról itt most legyen elég annyi, hogy a jó ügynök főnyeremény a futballvilágban (is). Az pedig valószínűsíthető, hogy Casal sem járt rosszul azzal, hogy tető alá hozta a megállapodást.
– Az ügynök nem menedzser, ezt szögezzük le – kéri Bánfi János, aki 25-ször játszott a magyar válogatottban, esztendőkön át futballozott Belgiumban, jelenleg pedig a Magyar Labdarúgóliga (MLL) alkalmazottja. – Az ügynök csak a játékos eladásával foglalkozik, a menedzsernek viszont az a feladata, hogy piacképessé tegye a futballistát. Hogy érthetőbb legyen: a porszívót nem kell összeszerelni, csak eladni, a sportolónál viszont egyáltalán nem mindegy, hogy beszél-e nyelveket, jó-e a modora, ismerik-e a nevét a sportágban. A jó menedzser aranyat ér, de nem biztos, hogy a lehető legjobb szerződést is ki tudja harcolni. Ha úgy tetszik, a minőségért a menedzser felel, az ügynök viszont azon van, hogy a minőséghez méltó megállapodást harcoljon ki.
A FIFA nem véletlenül határozott úgy, hogy képesítéshez köti az ügynöki tevékenységet. Riasztó példák sokasága jelezte: azzal párhuzamosan, hogy a futball és főként a futballista a világ egyik legjobb üzlete lett, egyre több ügyeskedő tűnik fel a pályák környékén. Abban bíznak, hogy csekély befektetéssel nagy haszonra tesznek szert. A helyzet komolyságára utal, hogy a belga szenátus egyik albizottsága márciusban meghallgatásokat kezdeményezett az európai játékosügynökök afrikai és brazíliai ténykedésével kapcsolatban. Tanúként beidézték a Sierra Leone-i Musa Kanut, akire 16 évesen figyelt föl egy belga közvetítő, és áthozta Európába. Az első évben a csodás ígéretek ellenére alig kapott pénzt, afrikai nevelőegyesülete pedig egy fillért sem látott. Hét évig játszott a Lokerenben, de aztán megunva, hogy éhbérért teszi, továbbállt – volna. Mert nem szerződtették. Azóta szociális segélyen él.
Alain Courtois, a belga szövetség titkára hangsúlyozza, hogy elvileg a klubok csak FIFA-licences ügynökök közvetítésével tehetnének szert játékosokra.
– De a gyakorlat más – ismerte be. – Az egyesületek nem nagyon nézik meg, ki ajánlja nekik a tehetségeket, nem nézik meg, hogy szerepel-e az illető a nemzetközi szövetség jegyzékében, esetleg törölték-e onnan. A belga csapatok évente harmincezer játékost igazolnak le, ám az ügynök nevét sohasem hozzák nyilvánosságra, mert egyszerűen nem áll érdekükben.
Miért is állna? Ott van például a román Cristian Dulca esete. A Rapid Bucuresti védője úgy került a dél-koreai Pohang Steelershez, hogy a román szövetség a koreai klubtól 600 ezer, a Rapidtól pedig 150 ezer dollárt rögzítő szerződésmásolatot kapott. A 450 ezres különbségnek nyilván volt helye a klub költségvetésében, más kérdés, hogy az eset kipattant, s fennállt annak a veszélye, hogy a Rapidot a FIFA egy időre kizárja az európai kupaküzdelmekből. Az pedig aligha véletlen, hogy Dulca átigazolása körül egy licenc nélküli ügynök bábáskodott.
A Rapid végül megúszta, de az eset fölhívja a figyelmet arra, hogy hiába a jogosítványról szóló FIFA-határozat, ha nincs vagy kevés az esély az ellenőrzésre.
Jürgen Milewski véleményére érdemes figyelni, elvégre harminc labdarúgó ügyeit intézi. A Bayern Münchenben játszó Jens Jeremies és Hasan Salihamidzic is az ő pártfogoltja, ami azért referencia, mégpedig a javából.
– A FIFA-licenc nem old meg semmit, mert senki sem ellenőrzi, hogy ki rendelkezik engedéllyel – mondja a hamburgi ügynök. – A mi szakmánkat sehol sem lehet megtanulni, viszont rengeteg pénzzel kecsegtet, ezért sok kétes múltú haszonleső vág bele. Még Németországban is – ahol talán a legszigorúbb az ellenőrzés – rengeteg a kontár, elképzelhető, mi lehet másutt. Előfordult, hogy írni-olvasni alig tudó emberrel kellett tárgyalnom, aki végül olyan magas jutalékot vágott zsebre, hogy alig hittem a szememnek. Arra is volt már példa, hogy az Interpol által körözött személy akart velem szerződést kötni, az pedig meglehetősen gyakori, hogy eladják a futballistát, és utána magára hagyják. Különösen Kelet-Európában található rengeteg szakembernek álcázott bűnöző – általánosít Milewski.
Ha már felénk mutogat a német sztárügynök, említsük meg itt, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöksége szeptember elején határozott arról, hogy a hazai játékosok klubcseréjénél csak FIFA-licences ügynökök működhetnek közre. A döntés egybeesett azzal, hogy a FIFA az elvi irányítás megtartása mellett a nemzeti szervezetek kezébe adta az engedélyezés jogát (esztendőnként kétszer van mód a licenc megszerzésére), így aztán szeptember 29-én sor kerülhetett az első magyarországi vizsgára.
– Aki fölkészült, annak nem volt nehéz a teszt – magyarázza Bánfi János, aki a liga képviseletében jelen volt a felmérésen. – Előre tudta mindenki, mire számíthat, a FIFA útmutatója ebben is alapos. Tisztában kell lenni a nemzetközi és a hazai előírásokkal, márpedig aki komolyan vágyik rá, hogy ügynök legyen, annak eleve a kisujjában kell hogy legyenek ezek a szabályok.
A kiírás egyébként meglehetősen laza, már ami a vizsga lehetőségét illeti. Akinek nem sikerül a tesztje, a kihirdetés után azonnal (!) újra próbálkozhat, ha itt is elbukik, akkor két lehetőséget (egy évet) ki kell hagynia, ha pedig harmadszor sem felel meg, akkor két évig kell várnia az újabb megméretésre.
Az MLSZ első vizsgája iránt öt ember érdeklődött előzetesen, végül ketten láttak neki a feladatlapnak: Iványi Károly, a Vác volt elnöke és Kiss József, akit leginkább a veszprémi klub első embereként ismert a honi futballvilág. Mindketten megbirkóztak a teszttel, ám hivatalosan még nem számítanak FIFA-licences menedzsernek, mindkettőjüknek be kell még mutatniuk néhány igazolást. Ezek megszerzése talán embert próbálóbb, mint az írásbeli megfelelés.
A jelentkezéshez ugyanis nélkülözhetetlen, hogy a pályázónak 20 millió forintos felelősségbiztosítása legyen s tegyen le kaucióként ötmillió forintot. Ehhez képest az 500 ezer forintos vizsgadíj igazán semmiség.
– A biztosításra a tevékenység során esetleg fölmerülő károk ellensúlyozása miatt van szükség – magyarázza Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára. – Előfordulhat persze, hogy nem akad nálunk olyan társaság, amelyik hajlandó aláírni ekkora összegű s ilyen típusú biztosítást, ám a FIFA erre az esetre is szolgál megoldással. A jelentkezőnek százezer svájci frankot kell letétbe helyeznie valamelyik svájci bankban, az összeghez pedig csak a nemzetközi szövetség férhet hozzá – ha szükségét látja.
A most vizsgázottakat nem számítva két bejegyzett ügynöke van Magyarországnak. Vagy három – nézőpont kérdése. Varga Sándort ugyanis cége székhelye alapján szaúd-arábiaiként lajstromozták, ifj. Laczkó Mihályt és Simon Jánost viszont itthon.
Akár kettő, akár három, sőt – a most ,,végzettekkel” – öt FIFA-ügynöke van hazánknak, a létszám nem túl magas. Legalábbis a futballnagyhatalmakhoz képest, hiszen Anglia 87, Spanyolország 53, Olaszország 51, Franciaország és Németország 50-50 bejegyzett közvetítőt számlál.
– A vizsga és a kötelező kauciók letétele csak az alap. Önmagában semmit sem ér – fejtegeti Simon János. – Olyan ez, mint az egyetem elvégzése. Az ember megkapja a diplomáját, s máris nekiláthat, hogy megtanulja a szakmáját. Ráadásul itt minden a kapcsolatoktól függ, ahhoz pedig, hogy kiépítse őket az ember, idő kell, mégpedig rengeteg idő, mivel ez zárt világ. Nemsokára Németországban is nyitok irodát, volt válogatottak lesznek a munkatársaim, ami rengeteget segíthet. Már csak azért is, mert nekem mint magyar ügynöknek a magyar futball jelenlegi színvonala jelenti a legnagyobb akadályt a munkámban.
Az itthoni első osztály futballistái közül Simon pártfogoltja a zalaegerszegi Waltner Róbert, a dunaújvárosi Éger László föltehetően a közeljövőben újítja meg a szerződését vele, s csatlakoznak hozzájuk újak is. A szabály ugyanis kimondja, hogy legfeljebb két esztendőre köthet megállapodást az ügynök a játékossal. A szerződés nem bonyolult, a kitöltendő formanyomtatvány a FIFA internetes honlapján is megtalálható.
Berzi Sándor állítja, hogy mostantól szigorú szankciói lesznek annak, ha nem bejegyzett közvetítő szorgoskodik a magyarországi átigazolásoknál.
– Ügynöki ellenjegyzés nélkül érvénytelen lesz a csapatcsere, és persze büntetés is jár majd érte – mondja a főtitkár. Nagy szükség lenne itthon a szigorra, amelyre látványos külföldi példa a Wolfgang Vögéé. A német játékosügynököt azért tartóztatták le, mert a jutalékáról hamis számlát adott, s ráadásul adót sem fizetett. Az már a jogerős bírói ítélet megszületése előtt biztos volt, hogy semmilyen funkciót nem tölthet be a német futballban, sőt amelyik klub kapcsolatba lép vele, azt kizárják a bajnokságból, és egy osztállyal lejjebb sorolják.
Példás büntetés, szent igaz, ám ott még a futball elit országai sem tartanak, ahol az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL). Itt a klubvezetők és a játékosok közötti kollektív szerződés tiltja, hogy olyan ügynökök segítsék a hokisokat, akik nem szerepelnek a liga listáján.
Ezzel együtt akkor is támadhatnak gondok, ha a formaságokkal – iratok, engedélyek – nincsen semmi baj.
És ezzel visszaérkeztünk Recobához.
Ott tartottunk, hogy tavaly decemberben öt esztendőre szerződött el rekordfizetésért az Internazionaléhoz. Aztán január végén arról érkezett hír, hogy az olasz hatóságok azt vizsgálgatják, hogyan jutott az uruguayi futballista európai uniós státust jelentő okmányokhoz. Az ilyen irat azért fontos, mert mindenütt korlátozott az idegenlégiósok száma, ám aki uniós országba való, az nem számít külföldinek. A már idézett Gazzetta dello Sport sejteni engedte, hogy Recoba útlevele eredeti, de ettől még nem biztos, hogy tényleg vannak olasz ősei. A lap ráhibázott, ugyanis kiderült, hogy hamis okmányok alapján töltötték ki a játékos útlevelét, amiért júliusban az Inter sztárját 2002. június 30-ig eltiltották, Olaszországban addig nem léphet pályára. Az uruguayi válogatottban játszhat, aligha véletlenül, hiszen ha ott lesz jövőre a dél-koreai–japán közös világbajnokságon, s remekel, még jobban fölmehet az ára, az Inter – amelyben hónapokon át nem játszhatott – legnagyobb örömére.
Ami pedig az útlevelét illeti, nem valószínű, hogy az uruguayi csúcsügynök, Paco Casal ne tudott volna az okirat-hamisításról. Hogy esetleg elnézte (segítette?) a csalást, írjuk az emberi gyarlóság számlájára. Kimagasló képességű futballisták esetében ugyanis nemcsak a vételár, hanem az ügynök járandósága is lélegzetelállító.
A francia Zinedine Zidane 60,64 millió dollárért szerződött a nyáron a Juventustól a Real Madridhoz, ahol az a portugál Luis Figo várta, aki tavaly 56,1 millió dollárért került oda Barcelonából – hogy csak az átigazolási vételárranglista első két helyezettjét említsük meg. Méltatlan a kivételezés, hiszen a rangsor 18. helyén álló ukrán Andrij Sevcsenko is ,,megéri a pénzét”: 1999-ben 25 millió dollárt fizetett érte az AC Milan a Dinamo Kijevnek.
Ehhez nem kell kommentár. Aki hallott már jutalékról, és otthon van a százalékszámításban, annak semmiképpen.
Hamász
Mit tehetnénk a gyűlölködők ellen?
