Balra zárva

Most is mi történt? Ott kezdődött, hogy már nagyon elegem lett abból, hogy kampánygyűlésekre járjak. Igaz, hogy mindig odagyűlik a falu apraja-nagyja, de országos problémák megoldására ezeken az eseményeken nincs lehetőség. Egyrészt. Másrészt hiába fejtem ki a rulírozó hitel mibenlétét, mindenki csak ásítozik. Úgyhogy megírtam a levelet. Szerintem ügyes, formás. Nem írtam bele a Washingtoni Szerződést, nehogy Kovács László felolvassa valahol Varsóiként. (Szegény úgy járt a parlamentben, mint annak idején Szabó Zoltán: ő a mikrofonját, Kovács László a múltját felejtette bekapcsolva.) Szóval itt a levél.
„Ebben a helyzetben, amikor a nemzetközi terror elleni küzdelem új szakasza kezdődött, nekünk Magyarországon felelős politikusként, érző emberként és megbízható partnerként kell cselekedni. Aggodalommal figyelem az eseményeket. Mindennél fontosabbnak a magyar emberek életének és biztonságának megóvását tartom. Minden magyar kormányzati lépést ennek kell alárendelni, és nemzetközi kötelezettségeinknek is így kell eleget tenni. Ebben a helyzetben és ilyen szellemben támogatom a kormány tevékenységét. Érző emberként, józan és békeszerető polgárként csak remélni tudom, hogy a terrorizmus elleni háború nem jár ártatlan civil áldozatokkal. Az országnak megbízható partnerként kell cselekednie. Nem csupán azért, mert hazánknak mint a NATO tagjának kötelessége támogatni a katonai akciót. Hanem azért is, mert a nemzetközi terrorizmus felszámolása nem csupán az Egyesült Államok, hanem Európa és Magyarország ügye is. Ahhoz, hogy közös céljainkat elérjük, nemzeti egységre és a demokrácia maradéktalan érvényesítésére van szükség. Ehhez ajánlom a partnerséget a kormánynak.”
Nagyon ravasz kis levél ez. Tételesen beleírtam, úgyhogy a napnál világosabban kitűnik belőle, hogy felelős politikus, érző ember, megbízható partner és békeszerető polgár vagyok, aki aggodalommal figyeli az eseményeket. Eléggé evidensnek tűnt, hogy Orbán Viktor haladéktalanul hívat, elkezd velem beszélgetni, úgyhogy megoldhatjuk az országos problémákat, és elmondhatom neki a rulírozó hitelt. Ám itt jött a meglepetés. Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy neki a hatpárti egyeztetéseken Kovács László a partnere, ő lévén az MSZP elnöke. Ebből is láthatjuk, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen fütyül arra, hogy valaki felelős politikus, érző ember, megbízható partner és békeszerető polgár, aki aggodalommal figyeli az eseményeket, mint például én, vagy a Varsói Szerződést emlegető, régi vágású kommunáldemokrata, mint például Kovács László. Elküldött Pokorni Zoltánhoz. Még oda is szólt neki, nehogy hiba csússzon a békefolyamatba, hogy legyen szíves, álljon a rendelkezésemre (és úrnak is nevezett). Pokorni Zoltán a jelek szerint komoly tényező, neki fontos, hogy olyanokkal beszélgessen, akik felelős politikusok, érző emberek, megbízható partnerek és békeszerető polgárok, akik aggodalommal figyelik az eseményeket (és adott esetben tájékoztatják őt a rulírozó hitelről), merthogy örömmel fogadott volna, mondván, fontos a pártok közötti partnerség, a közös hang megtalálása, hiszen a jelenlegi helyzetben nyugalomra, összefogásra és biztonságra van szükség. Éppen rákészültem az országos problémák megoldására, kettesben Pokorni Zoltánnal (plusz a rulírozó hitel), amikor idecsörögtek a Köztársaság térről, hogy ne legyek már ilyen marha, nehogy elmenjek, mert legközelebb kiszignálnak a portásnak. Úgyhogy teljesen feleslegesen voltam két napig felelős politikus, érző ember, megbízható partner és békeszerető polgár, aki aggodalommal figyeli az eseményeket, mert az egész projekt dugába dőlt. Érti ezt valaki?
Mindegy, teszem a dolgom, járom a falugyűléseket, mint azelőtt. De valami eltörött bennem.