Dunai vázlatok a XIX. századi Közép-Európából

Az Európai Közösség kulturális örökségének még szélesebb körben való megismertetése a célja a Közép-európai Kulturális Intézetben október 20-ig megtekinthető Dunai vázlatok című kiállításnak. A XIX. századi rajzolók műveit bemutató tárlat egyik kiemelkedő alkotása Pest városiasodó, de még emberi léptékű arculatának ábrázolása.

Nemcsak a békés szemlélődés, de a múlt birtokba vételének gesztusa is ez az összeállítás a Duna-völgy, táj- és városképeiből – fogalmaz Módos Péter, a Közép-európai Kulturális Intézet igazgatója a kiállítás ajánlójában. A tárlat azt a kort mutatja be a Duna történetében, amikor már részben lezajlott a folyó megfékezése, hajózhatóvá tétele és a hidak építése. Mégis, a rajzokat nézve egy letűnt, békés kor tárul elénk, Pest városiasodó, de még kellemes, emberi léptékű, itt-ott vidékies arcát mutatja.
A tájkép, mint a festészet és grafika önálló ága csak elég későn, a XVIII. század második felében terjedt el igazán. Növekvő keresettsége főleg az utazások divatjának volt köszönhető. A főként arisztokrata utazókat általában festők is kísérték, akik kiadói megbízást teljesítve, almanachok, útikönyvek készítésével próbálták a nagyközönség távoli tájak iránti növekvő igényét kielégíteni. A kor másik, ez időben teret hódító műfaja, a fotográfia elődjének tekinthető, rendkívül precíz, valósághű topográfiai ábrázolás volt. Készítői képeiken a geográfiai és építészeti jelenségek mellett a történelmi és kulturális jellemzőket – viseleteket, foglalkozásokat – is bemutatták az adott vidéken.
A Duna már a korábbi évszázadokban is feltűnt a festményeken. A XIII. században még csak egy-egy város jellegzetes összképének részeként, de a XVI. századtól már topográfiai pontossággal, haditudósítók, hadmérnökök munkájában. Az ekkor készült képek előterében álló eleinte békés staffázsfigurákat a XVII. századra hadvezérek váltották fel. A XVII–XVIII. században főként német, a XIX. században pedig osztrák kiadók megbízásából térképezték fel a Duna menti tájat. A későbbi időszakban készült képeken a Duna már ismét visszakerült a háttérbe mint festői motívum, és csak igen ritkán jelent meg újra a magyar történelem felívelő időszakát szimbolizáló tájképelemként.
A kiállításon látható képek, mint ezt, a történeti-politikai szempontból igen kiemelkedő időszak jelképét, ábrázolják a Dunát. A folyót végig megörökítő első litográfiasorozat Jakob Alt osztrák festő nevéhez fűződik. Az 1818-ban elkezdett és 1828-ban kiadott látképsorozata összesen 246 darabból állt össze, és a Duna menti legfontosabb településeket mutatta be. Sikerének köszönhetően később több változatban is megjelent. A kivitelezésbe több művész is bekapcsolódott, mint Ludwig Erminy, Franz Wolf vagy Alois Saar.
Jakob Altot követte az egyik legszínvonalasabb sorozatot készítő angol művész, George Hering is. Az ekkor idelátogató angol utazók, politikai, kereskedelmi ügynökök, mint John Paget, Julia Pardoe, Joseph Andrew Blackwell közül a magyar viszonyokat legjobban ismerő Paget útleírása 1838-ben jelent meg Londonban, Hungary és Transylvania címmel, Hering illusztrációjával. A kortárs osztrák és magyar mesterek néha naiv megoldásaival szemben, Hering munkáit a biztos mesterségbeli tudás jellemezte. A később házassága révén magyarrá, sőt negyvennyolcassá vált és Erdélyben letelepült Paget a könyvet igen nagy tisztelettel Széchenyinek ajánlotta. Láthatjuk még ezen- kívül a hazai tájképfestészet legkiemelkedőbb, külföldön is elismert művészének, id. Markó Károlynak egy korai munkáját vagy a Drezdából érkezett, szintén hazánkban letelepedett Klett Károly, különös szemszögből ábrázolt Visegrád képét.
A Duna akár osztrák szemmel, mint a birodalmi ipari fejlesztési tervek színhelye, akár magyar szemmel, mint a nemzeti haladás és fejlődés szimbóluma egyaránt országok és kultúrák közti összekötő szerepet játszott és játszik ma is. Mi pedig, ha rövid időre is, a kiállítással visszaléphetünk történelmünk egyik kiemelkedő időszakába.