Úgy tűnik, politikai üggyé dagad Orbán Viktor miniszterelnöknek az a közelmúltban tett kijelentése, hogy utoljára Szent István idejében épült annyi templom Magyarországon, mint a jelenlegi kormányzati ciklus alatt. Buda Péter, az Emberi Jogok Határok Nélkül elnevezésű, brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezet közép-európai koordinátora mindebben a vallási és politikai hatalom közötti érdekszövetség kiépülését véli felfedezni, amely szerinte a közelgő választások során jelentős számú szavazatot hozhat a jelenlegi kormánynak. Mi erről a véleménye?
– Ha nem lennének olyan vallásos emberek, akik templomot szeretnének építeni, akkor a magyar kormány minden jó szándéka és támogatása ellenére sem valósulna meg ez a törekvés. Amikor tehát a templomépítésekről beszélünk, akkor tulajdonképpen az emberek lelki igényéről és nem politikai törekvésekről vagy rövid távú, voksszerző akciókról ejtünk szót. Elhibázott dolognak tartom ennek a két területnek az ilyen direkt összemosását. Nem szabad elfelejteni, hogy a nagy lakótelepeken vagy az úgynevezett szocialista településeken ötven éven keresztül nem épültek templomok. Az elmúlt években az emberek a természetes lelki igényük miatt kívántak ezen a helyzeten változtatni, amit egy felelősen gondolkozó kormányzatnak támogatnia kell. Az egy másik dolog, hogy a jelenlegi kormány nyíltan vállalja, hogy a tevékenysége során bizonyos értékeket is képvisel. Azt hiszem, a millenniumi év egyik nagy felismerése például az, hogy az egyházak nélkül nincs méltó ünnep.
– Valami azért mégiscsak lehet Buda Péter okfejtésében, mert a közelmúltban a kormány olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amely szerint az egyházaknak nyújtandó állami finanszírozást a népszámlálási adatok alapján határoznák meg, és azon a rendszeren is változtatni kívánnak, amely alapján a polgárok a személyi jövedelemadójuk egy százalékával támogathatják saját felekezetüket.
– Úgy gondolom, hogy a dolgokat a valóságos jelentőségüknek megfelelően kell kezelni. Azt, hogy egy érzésnek, egy identitástudatnak milyen súlya van, a népszámlálási adatokból nagyjából a valóságnak megfelelő módon lehet lemérni. Ez azt is megmutatja, hogy milyen súlya van Magyarországon ennek az életérzésnek, és egy bölcs kormány, amelyik az emberek érdekében próbál politizálni, komolyan veszi ezt. Véleményem szerint az egyházak jelenlegi támogatásának rendszerében bizonyos igazságtalanságokat is fel lehet fedezni, hiszen a magasabb jövedelemmel rendelkező polgárok most még nagyobb összeggel tudják támogatni a saját egyházukat, mint a szegényebbek. Ezt a gondolatot kisarkítva úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a szegényebb sorban élők véleménye kevésbé fontos, mint a gazdagabbaké. Véleményem szerint torz rendszer volt az, amelyik az egyszázalékos támogatás alapján osztotta el a személyi jövedelemadóból befolyt összeget. A kormány most arra törekszik, hogy ezeket a kiegészítő forrásokat sokkal igazságosabban ossza el. A népszámlálási adatokról úgy gondoljuk, hogy a reális társadalmi igényt tükrözik. Az egyszázalékos rendszer alapmotívuma egyébként nem változik. Eszerint a személyi jövedelemadójának második egy százalékáról mindenki annak a bejegyzett egyháznak a javára rendelkezhet, amelyiket kedvezményben kívánja részesíteni. A kormány csak annyi változást szeretne elérni, hogy amennyiben ez az összeg nem éri el a korábbi állami támogatás szintjét, akkor azt, a népszámlálási adatok arányában, egy magasabb szintre egészíti ki.
– Eszerint a történelmi egyházak a jelenleginél nagyobb támogatást kapnak?
– Ez valószínűsíthető.
– A kormányzati törekvéseket ellenzők most attól tartanak, hogy a tervezett változtatások miatt a kisegyházak hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A népszámláláskor a lakosság tíz százaléka például nem válaszolt a felekezeti hovatartozást firtató kérdésre, így az egyházak állami támogatását meghatározó adatok nem lehetnek teljesen hitelesek.
– Nem olyan egyszerű dolog a szívbéli meggyőződést pontos statisztikai adatokkal lemérni. Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy minden más felméréshez képest ez lehet a leghitelesebb forrás. Nézze: óriási különbség van a teljes társadalmat felmérő népszámlálás és mondjuk egy tízezres, reprezentatív jellegű közvélemény-kutatás adatai között.
– Mi lesz a kisegyházakkal?
– Nem hinném, hogy az új rendszerben rosszabbul járnának. A közjót szolgáló kezdeményezéseikhez ezután is megkapják a kiegészítő támogatásokat.
– Segíthet-e a magyar állam azzal, hogy egy bizonyos egyházi problémát a politika szintjére emel? Mádl Ferenc köztársasági elnök vatikáni látogatásán például Angelo Sodano bíborosnak, a Szentszék „miniszterelnökének” tolmácsolta a csángók azon kérését, hogy a falvaikban magyar nyelvű istentiszteletet is tartsanak.
– Úgy gondolom, hogy a kormányfő és az államfő óvatosan és méltósággal, de szerepet vállalhat az ilyen jellegű problémák megoldásában. Tiszteletben kell tartani az egyházak önrendelkezését és azt, hogy ők döntik el, mit, mikor és hogyan kívánnak intézni. Mégis segíthet az, ha látják, hogy a politika is támogatja a határon túli magyarok kéréseit. Ez az a mezsgye, ahol az állam és az egyház még együttműködhet. Az államnak azonban meg kell értenie, hogy ezekben a kérdésekben az egyház dönthet, amelynek a határon túli magyar kultúrpolitikától eltérő szempontjai is lehetnek.
– Még akkor is így van ez, ha a magyar állam fellépésre sokan azt mondhatják, hogy beavatkozik a romániai püspöki kar belügyeibe?
– Szerintem ez nem jelenti a román belügyekbe való beavatkozást. Inkább úgy fognám fel, hogy a magyar állam segíti a magyar és a román püspöki kar közötti párbeszédet. Hangsúlyozom: a magyar állam csak a katalizátor szerepét vállalhatja, ezt azonban be kell töltenie. Ami a csángók ügyét illeti, nem véletlen, hogy kérésük a Vatikánban éppen most talált kedvező meghallgatásra. Magyarország az elmúlt években ugyanis bebizonyította, hogy példaadó módon tudta szabályozni az állam és az egyház kapcsolatát. Megoldottuk a kárpótlás kérdését, amíg ezzel kapcsolatban Romániában hallatlan hiányosságok vannak. Szomszédunknál ugyanis a történelmi egyházak egykor elkobzott javainak visszaszolgáltatását illetően bizonyos etnikai alapú diszkriminációs törekvések is felfedezhetők. A román ortodox egyház könnyebben tudja visszakapni az elkobzott javait, mint a többségében magyar ajkú hívek közösségéből épülő római katolikus egyház. Én indokoltnak tartom, hogy az anyanemzet vezetői felhívják erre a problémára a figyelmet, hiszen ebben a diszkriminációban már politikai szándékok is tetten érhetők. Ha az ottani állami egyházpolitika így preferál, akkor a magyarországi egyházpolitikának joga és kötelessége vitába szállni ezzel a szemlélettel. Fontos- nak tartom, hogy a Vatikánban példaértékűnek tartják a magyarországi egyházi szabályozást, és azt gondolják, nekünk megvan az erkölcsi alapunk arra, hogy más országokban szóvá tegyük a visszásságokat. Szerintem a csángók kérése egy nagyon lassú egyeztető folyamat során valósulhat meg, de előbb vagy utóbb mindenképpen el kell oda jutni, hogy a hívők Romániában mindenütt anyanyelvükön imádják az Istent.
– Véleménye szerint mikor érkezhetünk el ide?
– A vatikáni adminisztráció nagyon megbízhatóan működik, de ott nem négyéves kormányzati ciklusokban, hanem távlatokban gondolkodnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a világegyház ügyeit intéző szentszéki vezetőknek nagyon sok szempontot kell figyelembe venniük. Románia egyébként egyházi szempontból nagyon érdekes ország, hiszen egyformán jelen van a keleti és nyugati típusú kereszténység. A Vatikán pedig mindent megpróbál azért, hogy kiépítse az ortodox világgal való kapcsolatait. Ez bizony néha a magyar, nemzeti szempontok rovására is mehet. Ezért is tartom olyan fontosnak, hogy Magyarország felvállalja az ortodoxia és a kereszténység közötti közvetítő folyamatot.
– Mádl Ferenc köztársasági elnök kérdésére a szentatya már jelezte, hogy hajlandó találkozni II. Alekszijjel, a pátriárka azonban erről még nem nyilatkozott. Mit lehet tudni az ő véleményéről? Megvalósulhat-e Magyarországon a történelmi találkozó?
– Szerintem az ortodox egyházfő is hajlandó erre a találkozóra, csakhogy ennek feltételei vannak. II. Alekszij pátriárka sok szempontból nehezebb helyzetben van, mint a pápa, hiszen egy széthullott szovjet birodalom utódállamában próbálja megerősíteni a hitéletet. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az orosz ortodoxia érdekszférájának határai nem olyan egyértelműek, mint a Vatikánéi, amelyek évszázadok során alakultak ki. A pátriárka részéről ezért nagyobb a kockázata ennek a találkozónak, hiszen egyház-belpolitikai szempontból nem lehet számára közömbös, hogy miben tudnak megegyezni. Szerintem döntő kérdés lehet az, hogy az Orosz Föderáció területén az ortodox egyházzal azonos megítélés mellett működhet-e a római katolikus egyház. Ha Alekszij enged abból a korábbi álláspontból, hogy Oroszország az orosz ortodox egyház felségterülete, akkor azt jelentős, precedensértékű döntésnek lehet nevezni. Ez egyébként alapprobléma a két egyház között, de a görög katolikusok ügye is rendezetlen.
– A két egyházfő találkozását egyeztető megbeszélések előzik meg. Ezeket is Magyarországon tartják?
– A magyar állam megfelelő kereteket biztosít egy ilyen találkozóhoz, erre képesek és hajlandók is vagyunk. Az egyeztető tárgyalásokra különböző helyszíneket tudunk felajánlani. Hozzáteszem: már volt egyszer egy ehhez hasonló kezdeményezés, amely Pannonhalmáról indult. Az apátságnak hagyományosan jó a kapcsolata az orosz ortodoxiával és Rómával is. Elképzelhető tehát, hogy ezek az egyeztető tárgyalások Pannonhalmán lesznek – de arról se feledkezzünk el, hogy az egyházdiplomácián túl a Szentlélek is munkálkodik.
forint
Olyanok a forint kilátásai, amiről álmondi sem mertünk
