EMLÉKEZÉS BÉKÉSEBB IDŐKRE (KOSZTOLÁNYI KIFESTŐKÖNYVE)

DÉL VAN
A csönd akkora, mint egy királyi kastélyban, ahol összeesküvésre készülnek…

ALKONYAT VAN
fél nyolc. Egyszerre mozgás támad az utasok közt. Valamennyien a hajó orra felé tódulnak. Mi történt?

… LÁTHATATLAN POKOLGÉP
KATTOG
elrejtve valahol, mélyen. Ég a gyujtózsinór is. Csak percekről lehet szó…

… ÁLDOZIK A NAP
Ezt szemlélik a szélcsöndes, derüs időben…

… AZ EMBEREK VISSZAFOJTOTT LÉLEKZETTEL SUTTOGNAK
inkább jelekkel beszélnek, lábujjhegyen járnak, hogy ne zavarják a némaságot. Torkukban már ott fészkelődik a megváltó ordítás, de ennek még nem jött el az ideje…

… ÉN IS ODASIETEK. ELEGET BOLYONGTAM ÉG ÉS VÍZ KÖZÖTT
de eddig még sohase mertem igazán – tárgyilagos szemmel – megfigyelni egy „naplementét a tengeren”. Féltem tőle…

… VILLANYT GYUJTANAK AZ ÜNNEPI
SÖTÉTSÉGBEN. EZ A DÉL AZ ÉJFÉLHEZ
HASONLÍT
Iszákos felhők lógnak az égboltozatról, ónszín, sötétkék, lila árnyalattal, repedésig tele vízzel, mint duzzadt megpattanó tömlők…

… ESZEMBE JUT MINDEN
CSAPNIVALÓ KÉP, MELYET
A VILÁG TEREMTÉSE ÓTA
FESTETTEK
hangulatos fényképek, képes lapok özöne. Finnyás, rajongó, gőgös ifjúságomban attól tartottam, hogy ezek az emlékek majd elzápítják örömömet. Most nem vagyok többé fiatal…

… KIS SZÉL RÁNCIGÁLJA A FELHŐKET
IDE-ODA ALIG ÉSZREVEHETŐEN
Egyszerre rohanni kezd a szél, előre és hátra, fütyül-fütyül, szikra lobban s olyan dörejt hallani, mintha lőportorony röpülne a levegőbe…

… SZEMBENÉZTEM ÉN MÁR EGYÉB
CSALÓDÁSSAL IS, KIÁBRÁNDULTAM
ÉN MÁR SOK MINDENBŐL
ami számomra volt olyan fönséges és jelentős, mint egy naplemente. Hát nem kényeskedem. Alázatosan helyet foglalok a lelkes csoportban…

… A CSÖND ÜVEGPALOTÁJA SZÉTTÖRIK
FÜLSIKETÍTŐ CSÖRÖMPÖLÉSSEL
Megkezdődik a tánc. Szakad a zápor, zuhog és locsog…

… A VÖRÖS TÁNYÉR HALKAN ERESZKEDIK A VÍZTÜKÖRRE
Azok, akik fényképezni akarnak, a hajófülkéjükbe szaladnak a gépükért… izgatottak lesznek arra a gondolatra, hogy közben a nap megelőzi, elhagyja őket a versenyfutásban s mire a födélzetre érnek, talán már le is merül kék paplana alá, aludni s a szemhatár talán már olyan sötét, mint egy hálószoba. De nem. Még világos van…

… OLDALRÓL TÁMADJA A ZÁPOR
A HÁZFALAKAT, VESSZŐZI A PALÁNKOKAT, POFOZZA AZ
UTCALÁMPÁKAT HARÁNT
pászmás vízsugaraival, vastag, világosbarna csöppjeivel…

… A NAP OTT LIBEG, CSAK NÉHÁNY MÉTERREL BUKOTT ALÁBB
Minden pillanatban szemmel láthatóan hanyatlik egy arasszal. Körülállják a fényképezők. Fekete gépük tündököl a bibor fényáradatban, szinte véres tőle. Beállítják, aztán elkattintják…
– folytatása jövő héten –