A bűnügyi statisztika még nem rendelkezik olyan adatbázissal, amely az eltűnt műkincseket részletesen szemlézné, így az ORFK egy teljes körű adatbázis kidolgozását tervezi. Akkor majd a „kincskeresésekből” származó régészeti leletek mennyisége és az eljárások is áttekinthetőek lesznek – véli Vukán Béla, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága műtárgy- és vagyonvédelmi alosztályának alezredese.
A vagyonvédelmi ügyosztály munkatársai is úgy érzékelik, hogy a kincskeresés felkapott „iparág”, ám a rendőrség csak bizonyítható esetekben indíthat eljárást. A bizonyítás során az előkerült régészeti lelet tisztázása alapos és részletes szakmai vizsgálatot igényel a régészek és a rendőrség részéről is. Amennyiben egy tárgyról felmerül, hogy illegális feltárásból került elő, régészeti szakvéleményt kell készíteni róla, s a tulajdonosnak is bizonyítania kell a tárgy származási helyét. Ugyan fémdetektoros keresésekről az ORFK-hoz gyakran érkezik bejelentés, mindez nem arányos sem a szabálysértési eljárások, sem a vétségi vagy büntető-eljárások arányával. Évente átlagosan 30–50 szabálysértési eljárást indítanak kincskeresés miatt. Vukán Béla elmondta, hogy a rendőrség a visszatérő esetekről folyamatosan informálódik, így hamarosan a szervezet látókörében lesznek azok, akik az illegális feltárásokkal gyanúsíthatóak.
Részben az informatika fejlődésének köszönhetően sajnos mindinkább hozzáférhetővé válnak azok a szakdokumentációk, térképek, gyűjtemények, lexikonok, amelyek segítik az illegális feltárók munkáját. Ezek alapján ugyanis viszonylag pontosan behatárolhatóak a még feltáratlan nagyobb hazai leletegyüttesek. Paróczai Sándor, az alosztály munkatársa szerint pusztán a történelmi tények ismerete is támpontokat adhat a kincskeresőknek. (Már-már klasszikus kincsvadászó térség a római kori Pannónia területe: a Dunántúl, valamint különösen népszerű Komárom-Esztergom megye, valamint a Duna partvidéke).
Kincskereső-kelléktár
Korábban a régészetileg védett területeken elhelyezett táblák alapján tájékozódtak a kincskeresők, a táblák nagy részét azonban ellopták. Vélhetően arra sem számítottak az illetékesek, hogy – óvó szándékukkal ellentétben – a jelzéseket az illegális feltárók jól hasznosítják.
Vukán Béla úgy gondolja: Nyugat-Európa több országában az állam nyert azzal, hogy vállalta a kockázatot, és nyilvánosságra hozta a védett területek hollétét. A helyi lakóközösségek így tudomást szereznek az életterükben lévő emlékekről, sajátjuknak tekintik és jobban odafigyelnek rájuk. Az alezredes szerint az embereknek joguk van megismerni ezeket a kincseket.
A legnépszerűbb keresőeszköz a kézi fémdetektor. Jellegzetes eset történt két éve Veszprém megyében, ahol a rendőröknek Csab-rendek határában, a nyirespusztai elágazás után feltűnt, hogy két férfi az út melletti területen fémkereső műszerekkel kutat. Igazoltatásukkor a két férfi közölte, hogy a régi temlomrom környékén nyílhegyeket és katonai zubbonygombokat keresnek. A gyűjtögetőktől még a helyszínen – a két fémkeresőn kívül – negyven, muzeális értékű tárgyat foglaltak le. Utóbb a lakásukon elképesztő mennyiségben kerültek elő régészeti leletek: érmék, ékszerek, bronzedények és figurák. Mint azt egyikőjük beismerte: a kincseket jórészt régészeti lelőhelyekről – Tüskevár, Nagyvázsony, Balatongyörök, Monostorapáti és Csabrendek – gyűjtötték.
Az is előfordul, hogy a gyűjtögetők olyan területet céloznak meg, amelyek feltárása már korábban megkezdődött, ám valami oknál fogva a szakemberek nem folytatják a munkálatokat.
A fémkereső használata amúgy nem tiltott tevékenység. Szabálysértést az követ el, aki a keresőt régészeti leletek felkutatására használja. A műszeres lelőhely-felderítés ugyanis a régészeti feltárás egy része, amit az 1997. évi 140. törvény alapján csak megfelelő szakmai bázissal rendelkező intézmények és csak szakemberek végezhetnek el. Ilyen értelemben a kincskeresés szabálysértés is egyben, s kimeríti a lopás, valamint a rongálás tényállását a Btk.-ban, hiszen a földben lévő lelet állami tulajdon.
Fémkeresésre pozitív példa is akad. Fejér megyében két fiatalember felajánlotta közreműködését a Dunaújvárosi Múzeumnak, hogy segítenek a vizsgált lelőhelyek meghatározásában. Wollák Katalin, a Kulturális Örökség Igazgatóságának (KÖI) igazgató-helyettese leszögezte, hogy detektoros módszert régész előzetesen soha nem használ. Abban az esetben, amikor törött cserépedény kincslelettel együtt kerül elő a földből, valószínűsíthető, hogy a kutatás a lelet további darabjaihoz vezeti a szakembereket. A múzeumok az ilyen esetekben kihasználják az eszköz előnyeit, ahogy a területfeltárás bizonyos szakaszaiban is alkalmazhatják a fémkeresőt. Az igazgatóhelyettes szerint azonban a szisztematikus kutatás esélyeit rontaná, ha egy területet előzetesen csak detektorral vizsgálnának meg.
A különböző érzékenységű fémkeresők közül a jobb minőségűek nagy mélységben is kimutathatják a pénzérméket. Bécsi újságokban néhány éve apróhirdetések útján fémkeresőt árultak műtárgyért. Ez bizonyos értelemben nem véletlen, hiszen a fémkeresők ára eléri a félmillió forintot. Az úgynevezett Linear Detection Technology elven működő legnagyobb érzékenységű fémdetektorok rendkívül hatékonyan alkalmazhatók a legszigorúbb személyi ellenőrzést megkívánó munkaterületeken is (pl. büntetés-végrehajtó intézmények).
Valamenny fémtárgyat, még a rozsdamentes acélt is kimutatják, bármilyen szögben vagy helyzetben is legyen.
A nemesfém kereskedelmi értéke a legmagasabb. Az egyik budapesti numizmatikai egyesület főtitkára szerint feltárásokból tömegesen kerülnek elő bronzpénzek, amelyeknek kizárólag eszmei értékük a számottevő. Az úgynevezett nagybronz (25-30 mm) maximum kétszáz, a kisbronz (16mm) száz forintot ér egy gyűjtőnek. Az ezüstpénz értéke tíz- és százezer forint között mozog (az első ezüstpénz az argenteus volt Julianus korában), s egyetlen római kori aranypénz értéke sem rúghat kétszázezer forint fölé. Mint mondta, a numizmataklubok tagjai főleg aukciókon jutnak hasonlóan jelentős érméhez, illegális feltáróktól kétes eredetű érméket ők nem vásárolnak. (Ezt a rendőrség szakembere határozott cáfolja. Szerinte minimum a numizmataklubok tagjaival arányos a hazai felvásárlók száma).
A vásárokról megalkotott jogszabály erősen szankcionálja a nemesfémforgalmat. Vásárokon ugyanis kulturális javak szabadon nem forgalmazhatóak. A KÖI tavaly hét területi kirendeltséget hozott létre. Három megye tartozik egy-egy kirendeltségvezető hatáskörébe, akik sorra járják a megyéket és gyűjtik, ellenőrzik a lelőhelyeket. Ellenőrzést terveznek a közeljövőben az egyik nagyváros piacán, ahol a kirendeltség munkatársai megpróbálják kiszűrni az illegális feltárásokból származó műkincseket. A piacon talált régészeti leletek a törvény értelmében lefoglalhatóak, s amennyiben azok bizonyíthatóan feltárásból kerültek elő, szükségszerű az állami tulajdonba vételük. Vukán Béla szerint a rendőrség csak abban az esetben indíthat szabálysértési eljárást, ha a helyszínen egy szakértő is megvizsgálja a leletet.
Nyilvános aukciókon egyre kevesebb azoknak a tárgyaknak a száma, amelyek vélhetően illegális régészeti ásatásból származnak. Wollák Katalin szerint ez részben annak köszönhető, hogy a nagyobb aukciósházak tulajdonosai is belátták, nyilvános kereskedelembe ezek a tárgyak nem kerülhetnek.
Az illegális feltárásból származó leleteket a helyi, területi múzem fogadja be, nem feltétlenül szívesen – teszi hozzá a szakember. Ennek részben komoly elméleti háttere van, hiszen életbe lépett a régészeti örökség védelméről szóló 1992. évi, úgynevezett máltai egyezmény, amely kimondja, hogy régészeti örökségünk véges, s az elsődleges cél a lelőhelyek megóvása, megőrzése. Az igazgatóhelyettes kiemeli, hogy kizárólag akkor kell a földben lévő emlékekhez hozzányúlni, ha az óhatatlanul szükséges, ha pusztulásnak vagy egyéb veszélynek vannak kitéve. Természetesen ma is zajlanak Magyarországon és Európa-szerte tudományos célú feltárások. Jelentősen növekedett a beruházást megelőző feltárások száma is, ami a múzeumokat is jelentős kihívás elé állítja.
A leletek feltételezett helyéről az információk egy részét magánszemélyektől szerzik a hatóságok. A KÖI és a rendőrség ilyen bejelentőktől értesült egy keszthelyi leletkeresésről. Győr-Moson-Sopron megyében egy – bejelentésre végzett – autó ellenőrzésekor bukkantak fémdetektorokra. Ugyan az ellenőrzött kocsiban a rendőrök műkincset nem találtak, de a vélt kincskeresők beismerték szándékukat. Vukán Béla szerint a legjobb értesüléseket a lakosságtól szerezhetik, hiszen mindenki észreveszi a lakókörnyezetében lévő változásokat.
Aranydukátok az építkezésen
Az utóbbi évek legértékesebb leletbejelentését jegyzik Sarkadon, ahol márciusban egy építkezés közben az egyik segédmunkás XVII. századi német-római aranydukátokat talált. A leletek egy önkormányzati bérlakástömb alapozási munkálatainál kerültek elő. Az építkezés vezetője azonnal bejelentette a talált kincseket a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban. A szakértők szerint az érmék közül egy 1642-es és két, évszám nélküli nürnbergi, egy 1646-os, illetve 1649-es, II. Ferdinánd korabeli aranypénzt rejtett az alapásás közben kettévágott kis cserépedény.
A régészeti feltárásról szóló miniszteri rendelet módosításának köszönhetően 1999-ben lehetővé vált a leletek beszolgáltatóinak jutalmazása, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál (NKÖM) lévő pénzügyi keretből. Wollák Katalin úgy véli, a jutalmazás minden bizonnyal eredményesebb módszer a szankcionálásnál .
A Magyar Nemzeti Múzeumban a közelmúltban megjutalmazták az említett Somogy és Békés megyei rendőröket, bejelentőket és mindazokat, akik kiemelkedően sokat tettek a kulturális javak megőrzéséért. (Az emlékezetes Seuso-kincsekért a jogszabályok adta lehetőségen belül a legmagasabb nyomravezetői jutalom kitűzését kezdeményezte tavaly a belügyi tárca. Az eddigi rekordot, tízmillió forintot, a Parlament és a Mátyás-templom elleni robbantásos merénylettel kapcsolatban tűzte ki a rendőrség, s ugyanenynyit tűzött ki korábban a kincsekre az NKÖM is).
Az idei év legnagyobb fogása az a hatvanöt kartondoboznyi kincs volt, amit augusztusban foglaltak le a kaposvári rendőrök egy Budapest felé tartó kisbuszban. A dobozokban antik pénzérméket, szobrokat, dísztárgyakat, ékszereket, fegyvereket találtak. A kocsit vezető férfi ellen tavaly már indult eljárás, amikor társaival Somogy megyében – elsősorban a római – hadiutak, települések, temetkezési helyek mentén fémdetektorokkal kincs után kutattak.
Bár a Nemzeti Múzeum szakértői véleménye csak az év végére készül el, a becslések szerint a leletek értéke több tízmillió forint. A rendőrség szerint mindez csak töredéke annak, amit a férfi összegyűjthetett, a műkincsek egy részét ugyanis már valószínűleg értékesítette.
Önkéntes régészek
A fémkeresésen túl illegális feltárásnak minősül az is, ha valaki engedély nélkül kezd kutatni. Feltárási engedélyt csak intézmény vagy megfelelő képzettségű szakember kaphat. Wollák Katalin szerint gyakran jó szándékú emberek szeretnék felkutatni a településükön lévő történeti emlékeket. Mint mondja, Magyarországon – a nyugat-európai tradíciókkal szemben – az amatőr, önkéntes régészet nem vált közkeletűvé. Az önkéntes régészet Európa ezen régiójában általában nem megengedett. Aki a törvény nem ismeretében mégis régészkedik, azt – ha fény derül rá – a KÖI munkatársai tájékoztatják arról, hogy a feltárás szakember nélkül nem végezhető.
Az önszorgalomból kezdeményezett feltárások száma a teljes illegális feltárás viszonylatában ugyanakkor nagyon alacsony. Előfordul, hogy vezeték elhelyezése vagy egyéb, kisebb építési tevékenység révén az építtető, beruházó nem gondolja végig, milyen engedélyek beszerzése szükséges. – Ezekben az esetekben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a munkálatokat felfüggesszük, és a helyi múzeum leletmentést végezzen – mondta Wollák Katalin. A törvényi szabályozás ugyanis kimondja, hogy a beruházásokon, fejlesztéseken a nyilvántartott helyeket lehetőleg el kell kerülni. Ahol ez nem lehetséges, ott a lelőhelyeket fel kell tárni, s erről meg kell egyezni a területileg illetékes múzeummal. Az utóbbi három évben úgy tűnik, a beruházók is belátták ezt.
A máltai egyezmény is utal arra, hogy a legnagyobb pusztítást a tolvajok akkor végzik – és ennek vélhetően nincsenek tudatában –, amikor a kincset kiemelik a lelőhelyről. – Kikerülve az akár több ezer éves történeti kontextusból – gondoljunk a kelta pénzekre az időszámítás, illetve Krisztus előtti I. évszázadból –, a lelet értéke jelentősen csorbul, és elveszítjük a keletkezésről kapható fontos információkat is – összegzi véleményét a szakember.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
