n Georg Spöttle
Április első napjaiban kapott egy rendelés, hogy négy férfit kellene a bajorországi Fürthből Hamburgba vinnie. A taxisofőr az események hatására rekonstruálta az utat, és rájött, hogy utasai nagy valószínűséggel Atta és három afgán férfi voltak. Mivel a központon keresztül a cím visszakereshető volt, a rendőrség speciális felszámolóegysége, a SEK és a Szövetségi Nyomozó Hivatal terrorelhárító csoportja gyorsan cselekedhetett. A megadott lakásban két afgán férfit sikerült kézre keríteni. Egyikük egy 44 éves pilóta, akinél repülési tankönyveket és videókat foglaltak le a nyomozók. A másik férfiról útlevele alapján kiderült, hogy a 33 éves katonatiszt öccse, és éppen az Egyesült Államokból tért vissza. A sofőr sikeresen azonosította a gyanúsítottakat és fotók alapján Mohamed Attát is. Elmondása alapján Atta készpénzben fizette ki az útért járó 1300 márkát. Arról, hogy vezetnek-e konkrét szálak Oszama bin Ladenhez vagy a tálib kormányhoz, egyelőre csak találgatni lehet. Az mindenesetre érdekes, hogy a katonatisztnek volt amerikai vízuma, hiszen az Egyesült Államok 1997 óta „ellenséges” terroristákat támogató és bújtató államként tekint Afganisztánra. Az tehát nem kétséges, hogy a férfi „feladattal” járt Amerikában.
Akárcsak Mohamed Atta, akit 2000 májusában már CIA-ügynökök figyeltek Frankfurt am Mainban, amikor feltűnően nagy mennyiségben vegyi anyagokat vásárolt. Ezek szabadon forgalmazható, engedélyhez nem kötött szerek voltak, viszont alkalmasak robbanóanyagok előállítására. Attának már volt aktája a CIA-nál és az izraeli Moszadnál is. Tizenöt évvel ezelőtt ugyanis részt vett egy bombamerényletben, amelynek célja egy izraeli autóbusz volt. Ezért csodával határos módon – vagy inkább taktikai okokból – 2000. május 15-én a berlini amerikai nagykövetségen kiállítottak neki egy turistavízumot. Azért is valószínű ez esetben inkább titkosszolgálati manőverekre gondolni, mivel a CIA figyelemmel kísérte Attát az Államokban. Eszerint az arab férfi egy haditengerészeti bázist figyelt ki Norfolkban, Virginia államban. A titkosszolgálat nyilván hagyományos robbantásos terrorcselekményből indult ki, amelyet Atta a bázis ellen készült végrehajtani. Az ügynökök nyilván szerették volna az egész szervezetet felgöngyölíteni, ezért hagyták Attát visszautazni Németországba, majd újfent beengedték az Államokba. Komoly hiba viszont, hogy sem a Német Szövetségi Hírszerző Hivatalnak, sem pedig a Szövetségi Bűnügyi Hivatalnak nem küldtek jelentést az operációról. Valószínű az is, hogy az ügynökök „elvesztették” Attát, ezért sikerülhetett a szeptember 11-i akció.
Figyelemre méltó momentum, ha a nemzetközi összefüggéseket vizsgáljuk, hogy az egyiptomi férfi tulajdonában volt egy szaúd-arábiai és egy, az Egyesült Arab Emírségekben kiállított útlevél. Marwan Jussuf Mohamed Al-Shehhi, aki a WTC-be csapódó második gépen ült, szintén egy, az Emírségekben kiállított útlevéllel utazott. A térség ismerői tudják, hogy arab országokban az útlevél beszerzése korántsem egyszerű. A rendőrség és a titkosszolgálat átvilágítja a kérelmezőket. Kérdés tehát, hogy bizonyos kormányok, illetve a terroristákkal szimpatizáló hivatalnokok mennyire segítették Atta csoportját. A német rendőrség letartóztatási paranccsal keresi a 29 éves Ramzi Binalshibhet. A hamburgi számítógép-szerelő volt ugyanis valószínűleg az útlevelek beszerzője.
S még egy érdekes momentum. Akik visszaemlékeznek a Vörös Brigádok első generációjára, Ulrike Meinhofra és Andreas Baaderre, érdekes összefüggéseket találhatnak az akkori és a mostani események között. Andreas Baader barátnőjével, Ulrikével rettegésben tartotta a hetvenes évek Németországát. Miután Baadert a berlini rendőrség letartóztatta, Ulrike Meinhof és egy másik női terrorista fegyverrel szabadították ki őt a pszichiátriáról. A csoport arab segítséggel menekült az NSZK-ból Jordániába, ahol egy palesztin kiképzőtáborban tanulták ki még jobban a terrorizmus mesterségét. Baaderék feketére festett hajjal, sötétre sminkelve és a határon arabul halandzsázva, az Egyesült Arab Emírségekben kiállított útleveleket használtak. S ne feledjük, az Egyesült Arab Emírségek volt azon kevés országok egyike, amelyek elismerték a tálib rezsimet is.
szerző terrorizmus-szakértő
Boris Johnson üzleti haszonra váltotta a kormányfői kapcsolatait
