Hadüzenet keletről

A tegnapi román lapok (a magyarellenességéről ismert Adevarul és a Bursa című gazdasági napilap) újra címoldalon riogatják olvasóikat a magyar titkosszolgálatokkal. Előbbi Demeter Ervin tárca nélküli miniszter hét végi erdélyi látogatásában látja igazolódni azt a román vádat, amely szerint a szovátai fürdővállalat nemrég történt (és a román hatóságok által többször is kivizsgált) privatizációjában nyertes Salina Invest (amely többségében magyar tulajdonban van) mögött a magyar titkosszolgálat áll.
A lap úgy tudja, a magyar politikus „rangrejtve” utazott Szovátára, látogatását sehol nem jelentették. Demeter Ervin valóban járt a hét végén Erdélyben, a félhivatalos úton végig őrizték a román kormányőrség emberei, a Maros és Hargita megyei rendőrségtől pedig felvezetőkocsit kapott. Útja a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódott: Szovátán szobrot avatott, Marosvásárhelyen kopjafaállításon vett részt, Székelyudvarhelyen pedig meglátogatott egy nemrég felszentelt templomot. Bukaresti testőrei végig vele voltak, így pontosan tudják, kivel és mit tárgyalt a magyar politikus. Az ügyre nem is kellene túl sok szót vesztegetni, a bukaresti lapoknak is kell a szenzáció, ezért aztán nem riadnak vissza a vaskos csúsztatásoktól sem. De a napokban akadt más is a címoldalon, ami különös fényt ad a dolgoknak.
A Cotidianul címlapján ugyanis – ezt az orgánumot a tárgyilagosságáért dicsérik a romániai magyarok is – épp az Orbán-látogatás napján jelent meg egy cikk, amely szerint az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője, Verestóy Attila szenátor úgy kiabált Áder Jánossal, mint egy Nagy-Románia pártbeli politikus. A Súlyos konfliktus az RMDSZ és a Fidesz közt felcímű írás arról tájékoztat, hogy a magyar Országgyűlés elnökének a látogatásán a legnehezebb dolga nem a román politikusokkal, hanem az RMDSZ vezetőivel való találkozásakor volt. Verestóy magából kikelve hányta a magyar politikus szemére, hogy őt az Orbán-kormány még nem hívta meg Budapestre. A tudósítás szerint az RMDSZ többi vezetője nem próbálta csillapítani a magáról megfeledkező szenátort, hanem – igaz, csendesebb hangnemben – maguk is helyeselték a hallottakat. Az eset pontosan rímel arra a felszólalásra, amelyet a legutóbbi szövetségi képviselők tanácsán hallhattunk Markó Béla volt sajtófőnökének, Szatmári Tibornak a szájából, aki nyílt kérdéseket intézett az RMDSZ elnökéhez, többek közt azt is megemlítve, hogy „a reform tömörülés magyarországi elvtársai” négy éve felelős kormánypozíciókból becsmérlik minősíthetetlenül az RMDSZ szenátusi frakcióvezetőjét”.
A Székelyudvarhelyről bejutott szenátor tipikus balkáni politikus: az „átkosban” Elena Ceausescu kémiai intézetében volt kutató, aztán szenátorként az RMDSZ erős embere lett. Bukaresti kijáróként – a román lapok szerint – vállalatbirodalmat épített gyanús üzletekből. Tagja a Securitate utódját felügyelő parlamenti bizottságnak, jóban van a mindenkori bukaresti hatalommal, ő az összekötő (szintén román lapvélemény szerint) Iliescu volt pártja és az MSZP között. Az RMDSZ belső ellenzéke szerint „a románok embere”, több alkalommal felbukkant a magyar közösség kárára hozott döntéseknél, mégis töretlenül bízik benne a jelenlegi pártvezetés.
Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után világosan jelezte az RMDSZ-nek, hogy a volt kommunista nómenklatúrával Erdélyben sem óhajt összekeveredni. A dolog frusztrálta az erőszakos szenátort, aki nem tudja elviselni, hogy nem ő a román–magyar kapcsolatok irányítója, ezért aztán elszakadt a cérna. Pártbeli pozícióját jelzi, hogy a történtek ellenére is kitart mellette az RMDSZ vezetése. Pedig egyszer Markó Béláéknak is el kellene dönteniük, hogy megmaradnak-e balkáni politikusoknak, vagy végleg leszámolnak a múlttal.