Hajléktalangondok

A hajléktalanok ellátására a Magyar Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetével kötött ellátási szerződést nemrégiben módosította Miskolc önkormányzata. A feladatellátásra a karitatív szervezetnek ez évben juttatott 12,8 millió forintnak azonban csaknem nyolcvan százalékát elviszi a szolgáltatáshoz szükséges munkaerő bérköltsége, így a városi Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központja szolgáltatásainak egy részét pályázati pénzekből finanszírozza.

Miskolcon, az ország egyik legszegényebb régiójának központjában az idei tél előtt 263 hajléktalan szerepel a nyilvántartásban. Ez a szám korántsem fedi a valóságot, miután számos olyan utcán élő emberről tudnak, aki semmilyen szociális intézménnyel nincs kapcsolatban, így semmiféle ellátásban nem részesül. A hajléktalan gondozó szervezet két éve működő utcai gondozó szolgálatának munkatársai szerint napjainkban négyszázan is lehetnek, akik fedél nélkül vannak a borsodi megyeszékhelyen, számuk évről évre emelkedik.
A felmérések szerint az utcán élők 87 százaléka a munkaképes, 26 és 40 év közötti aktív korosztályból kerül ki.
Az utcai szociális munka figyelmeztető tapasztalata, hogy Miskolc hajléktalanjainak körében fokozott számban jelennek meg a fiatalkorúak, akiknek nincs munkájuk, jövedelmük, családi támogatórendszerük. Az egyes természetbeni ellátási formák igénybevételénél pedig feltűnnek a roma kisebbséghez tartozó családok, illetve azok gyermekei is.
Az október végétől március végéig tartó időszakot külön programmal kezeli a miskolci hajléktalanokat ellátó rendszer. A Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával működtetett utcai gondozó szolgálatnál ez az úgynevezett „teajárat” beindításának ideje, ami többek között a télen is az utcán élők napi élelmiszer-ellátását és egészségügyi felügyeletét jelenti. Ez az az időszak, amikor az utcai munka szorosabban kapcsolódhat a Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központjának szolgáltatásaihoz. Az önkormányzattal kötött szerződés szerint a Vöröskereszt a kétszáz személyes népkonyha mellett száz embert befogadó nappali melegedőt működtet, nyolcvan férfit befogadó éjjeli menedékhelyet tart fenn, 76 férfi és 24 nő számára átmeneti szállót és húszfős hajléktalanotthont üzemeltet a városban. Téli időszakban a központ százszázalékos kihasználtsággal működik, így sokszor ebben az időszakban lehetséges az, hogy egészségügyi ellátáshoz jussanak az arra rászorultak, illetve tanácsokat kapjanak jogi és érdek-képviseleti kérdésekben.
A karitatív szervezet munkatársai szerint a hajléktanok között az a mondás járja, hogy aki az első telet képes átvészelni az utcán, az a többit is kibírja, az utcai szociális munkások szerint a hajléktalanság inkább állapot, mint életcél. Mint elmondták: van rá példa – még ha nem is sok –, hogy némi segítséggel az utcáról is vissza lehet találni a társadalmi közösségbe.