Harminc Scud-rakéta az afgánok kezében

Sok legenda kering az afgán harcosokról. Ezek jó része nem is alaptalan, hiszen a Szovjetunió ellen vívott tízéves háborúból ők kerültek ki győztesen. Az elmúlt hetek információáradatának köszönhetően az egész világ megismerhette az afgán szabadságharcosokat, a hírhedt mudzsahedineket. Turbános, szakállas férfiak, napcserzette arcok, valahol 16 és 60 év között. Kezükben Oszama bin Laden és a harmadik világ kedvenc játékszere a Kalasnyikov AK 47-es gépkarabély. A híradókat figyelve, elég vegyes képet kaphattunk az afgán hadsereg fegyverzetéről. Zil teherautókra szerelt „Katyusa” rakétavetők, AZP 23-as gépágyúk, Toyota pick-upokra szerelt orosz és kínai nehézgéppuskák és persze kézi lőfegyverek százezrei. Ezek jó része „házi készítésű”, amelyeket a pakisztáni határvárosban, Pesavarban gyártanak.
A város a Közel-Kelet legnagyobb fegyverkovácsműhelyévé nőtte ki magát az elmúlt 20 évben. Először csak a szovjetektől zsákmányolt fegyvereket javították, ám hamar áttértek a kézifegyverek előállítására. A legelterjedtebb természetesen a Kalasnyikov, amelynek ára megmunkálástól függően 150–200 dollár körül van. Ám 50 dollárért már kaphatunk Makarov pisztolyokat. Valójában azonban a nehézfegyverzet jelenthet komolyabb veszélyt az Északi Szövetségre és a NATO-csapatokra. Körülbelül 100 darab szovjetektől zsákmányolt harckocsi képezi a nehéztüzérség szívét. Ezek jó része csak állóharcra képes, mivel motorikusan használhatatlanok. Beásták őket a stratégiailag fontos magaslatokon, és innen veszik tűz alá az utakat és hegyi átkelőket. A légierő mindössze hat MiG–21-es vadászgépből és körülbelül húsz technikailag lestrapált helikopterből áll.
Az igazi ászt az afgánok kezében az a 30 Scud-rakéta jelenti, amelyek egy része most Pakisztánra van irányítva. Fel is merülhet rögtön a kérdés, ki adhatott ilyen fejlett, akár bakteológiai, vegyi vagy nukleális töltettel felszerelhető rakétákat Afganisztánnak? Elképzelhető, hogy Irak keze van a dologban. Szaddám Huszein hadserege nagy, szovjet gyártmányú rakétaarzenállal rendelkezik. Az amerikai hadvezetés be is ismerte, hogy az Öböl-háborúban csak igen kevés rakétát sikerült megsemmisíteni, mivel az irakiak kimentették őket az országból, illetve műanyag makettel helyettesítették őket. Ezeket az életnagyságú műanyag rakétákat és állásaikat lőtték ki a szövetséges vadászgépek. Elképzelhető, hogy az afgán kormány rejtette el ezeket a fegyvereket, és cserébe megtarthattak egy kontingenst a Scudokból. Szerencsére fogytán vannak a híres, vállról indítható Stinger-rakéták is, amelyek segítségével tucatnyi szovjet helikoptert és vadászrepülőt hoztak le az égről Allah harcosai.
Igazán komoly fegyvereket senki sem adott el Oszama bin Ladennek, illetve az afgán kormánynak. Pedig megpróbálták. Michael K. egy észak-németországi üzletember volt, remek kapcsolatokkal az arab világban. Személyesen ismerte Kadhafit, és barátainak dicsekedett Oszama bin Ladenhez fűződő bizalmas kapcsolatáról. Az NDK volt titkosszolgálatának, a „Stasinak” az exügynökeit környékezte meg, akik kapcsolatban állnak nemzetközi fegyverkereskedőkkel. Új típusú fegyvereket, nagy mennyiségű robbanóanyagot és biológiai fegyvereket szeretett volna vásárolni. A megbízó Oszama bin Laden volt. Michel K. így zárta az egyik üzleti megbeszélést: „Pénz nem számít”. Mind a CIA, mind pedig a BND (Szövetségi Hírszerző Szolgálat) fülest kaptak a tervezett üzletről. Maguk az eladók informálták a titkosszolgálatokat. Michael K.-t letartóztatták a hannoveri repülőtéren, amikor el akarta hagyni az országot. Úgy látszik tehát, hogy senki nem hajlandó a fanatikus csoportot segíteni, még dollármilliók ellenében sem.
A hadsereg maga 45 ezer fős, sok köztük a radikális nézeteket valló mozlim önkéntes. Pakisztánból mintegy nyolcezerren mentek át az afgán oldalra, és háromezer arab fanatikus csatlakozott a „szent ügyhöz”.
A legújabb hírek szerint erőszakkal soroznak be fiatal fiúkat is. Aki ellenkezik, azt helyben agyonlövik. Ám végigtekintve az amerikai és brit hadigépezeten és a szovjetek vereségét kielemezve kidolgozott új stratégián, nem sok esélyt jósolhatunk a mudzsahedineknek.

A szerző terrorizmus-szakértő