Tizenhatmillióra becsülik a határon túli lengyelek számát, amely a harmincnyolcmilliós anyaországnak közel felével egyenlő. A visszahonosításról szóló jogszabály január elsején lépett életbe, s csak a Szovjetunió közép-ázsiai és kaukázusi utódállamaiból hazatelepülni szándékozó lengyelekre vonatkozik, a repatriálási jog esetleges kiterjesztéséről azonban a kormány dönthet. A hazatelepülőknek egyébként az önkormányzatok keresnek munkahelyet, lakást, az államtól pedig jelentős támogatásra számíthatnak. A szejm által már megszavazott, jelenleg a szenátus jóváhagyására váró állampolgársági jogszabály értelmében elvesztett állampolgárságukat visszakérhetik azok a lengyelek, akiket a második világháború idején erőszakkal hurcoltak a volt Szovjetunióba, vagy akik a népi Lengyelország évtizedeiben önként vagy hatósági kényszerítésre távoztak hazájukból.
A státustörvény tervezete egyelőre az alsóház asztalán hever. A jogszabály egyébként lengyel igazolványt adna azoknak, akik a másik két törvény előnyeiből nem részesülnek. A kártyát Lengyelország konzuljai állítanák ki, s a tervezete értelmében határon túli lengyelnek minősül az, aki valaha lengyel állampolgár volt, bármely okirattal – születési anyakönyv, iskolai bizonyítvány stb. – igazolni tudja lengyel származását, lengyel katonai egységekben szolgált, vagy lengyel származása miatt bebörtönözték, deportálták. Ezzel egy időben a lengyel nyelv ismerete, illetve a lengyelség vállalása elég ahhoz, hogy valaki jogalannyá válljon. A lengyel igazolvány birtoklása korlátlan idejű tartózkodást is biztosít majd a külhoni lengyelek számára.
Mit tehetnénk a gyűlölködők ellen?
